Késo 19. és korai 20. század

A legkorábbi tisztán elektronikus hangszer a Thaddeus Cahill által 1897-ben kifejlesztett Teleharmonium vagy Telharmonium volt. A hangszer egyszeru használhatóságát olyan apróságok akadályozták, mint például a héttonnányi súly és a tehervagonnyi méret. Az elso praktikus elektronikus hangszernek a Theremin tekintheto, melyet professzor Leon Theremin fejlesztett ki 1919 és 20 körül. Másik korai ilyen hangszer volt az Ondes Martenot, melyet Olivier Messiaen használt eloszeretettel a Turangalila Szimfonikusoknál. Ez a hangszer népszeru volt még olyan, elsosorban francia komponistáknál, mint Andre Jolivet.

Háború utáni évek: 1940 – 1950
Elektronikus zene történelem és konkrét zene

A második világháborút követo idoszakban az elektronikus zene arra volt hivatott, hogy haladó komponistákkal az élen felülmúlja a tradicionális hangszerek határait. A nagyszámban írt modern elektronikus zenei kompozíciókat csak a kezdetnek tekintették a konkrét zene és a hangfelvevok kialakulásánál 1948-ban, hogy mihamarabb kialakulhasson az elso korai analóg szintetizátor. Az elso konkrét zenei muvet Pierre Schaeefer írta, ki olyan avantgarde klasszikus komponisták oldalán dolgozott, mint Pierre Henry, Pierre Boulez és Karlheinz Stockhausen. Stockhausen több évig dolgozott a Cologne Stúdió elektronikus zenei részlegének tagjaként, ahol elektromosan keltett hangokat próbáltak ötvözni hagyományos zenekarokkal. Max Mathews számítógépet kezdett használni zenekomponáláshoz a Bell laboratóriumban 1957-ben. Ugyancsak ismert komponisták voltak még ezen a területen Edgar Varese és Steve Reich. A Radiophonic - a BBC különleges hangeffekt muhelyében – Ron Grainer és Delia Derbyshire megalkotta az elso elektronikus zenei melódiát, a Doctor Who címu televíziós produkció zenei témáját.

1960-tól 1970-ig

Habár az elektronikus zene, mint klasszikus vagy muvészi kompozícióként kezdte hódító útját, néhány éven belül a populáris kultúra részévé vált, igaz, ekkor még változó lendülettel. A 60-as években Wendy Carlos két számottevo albummal népszerusítette a korai szintetizátoros zenét: a The Well Tempered Synthesizerrel és a Switched On Bach-kal, mely klasszikus barokk zenei részleteket dolgoz fel egy Moog szinti segítségével. Mivel a Moog egy monofonikus hangszer volt, így Carlosnak rengeteg stúdióidore volt szüksége, hogy soksávos zenéjét elkészíthesse. A korai masinák közismerten instabilak is voltak és nagyon könnyen elhangolódtak. Ezek ellenére néhány zenész, mint Keith Emerson az Emerson Lake and Palmerbol, magukkal vitték a turnékra. A Theremin-t, annak ellenére, hogy hihetetlenül nehéz volt rajta játszani, mégis használták olyan jeles popzenei alkotásokban, mint a Beach Boys "Good Vibrations" címu zenéje. Ezek után itt volt még a Mellotron is, mely a Beatles Strawberry Fields Foreverjében jelenik meg, és háttérhangszerként hallható a Yes It Is-ben is.

Azonban nemcsak Moog volt az egyetlen szintetizátor fejleszto. A Nyugati Parton Donald Buchla is ilyen hangszerekkel kísérletezett, csak ezek a Moog-októl eltéroen billentyuzet nélkül készültek. Ahogyan a technika fejlodött és a szintetizátorok egyre eroteljesebbek és hordozhatóbbak lettek, egyre több rockbanda fogadta kegyeibe és építette be muzsikájába. Példaként, mint relatív korai felhasználókként felhozhatók olyan együttesek, mint a The United States of America, a The Silver Apples és Pink Floyd. Habár nem minden zenéjük volt elektronikus (kivéve a The Silver Apples-t), de a zenei hangzásukat igenis a szintetikus elemek határozták meg. Az 1970-es években a stílust elsosorban a Kraftwerk karolta fel, akik elektronikát és robotokat használtak, hogy szimbolizálják és néha mulatságosan ünnepeljék a modern és technikai világ elidegenülését; ezekre a napokra a zenéjük tisztán és kompromisszumok nélkül elektronikus. Németországban elsosorban elektronikus zenékkel váltak populárissá olyan együttesek, mint a Tangerine Dream, a Can és még sorolhatnánk.

A Jazz mufajában erosített akusztikus hangszerek és szintetizátorok hangjainak keveredése határozta meg a hangzást, mint például a Weather Report felvételein. Joe Zawinul, a szinti zenész ebben az együttesben több ilyen formáció összeállításán is fáradozott. A híres jazz zongorista Herbie Hancock bandájával, a The Headhunters-szel 1970-ben hallgatóit az elektronikus és szintetizált hangok széles palettájával kápráztatta el, mely hangzás még jobban kinyílt a Future Shock albumon, mely Bill Laswell közremuködésével született meg a 80-as években. Ezen albumon látta meg napvilágot a híres Rockit, 1983-ban.

Olyan zenészek, mint a Tangerine Dream, Brian Eno, Vangelis, Jean Michel Jarre, a japán komponistáktól Isao Tomita, Kitaro szintén terjesztették és popularizálták az elektronikus zenei hangzást. A filmipar ugyancsak szélesköruen kezdte felhasználni a hangzást a filmzenékben; nagyszeru példa az elsok közül Stanley Kubrick filmje, az Anthony Burgess novelláján alapuló "A Clockwork Orange".

A Forbidden Planet filmzenéje elektronikus kottákat használt, habár itt nem szintiket alkalmaztak 1956-ban, de miután az elektronikus zenei hangzás egyre inkább elterjedt a populáris zenében, úgy lett egyre inkább bevett szokás a filmes felhasználás és egyre nagyobb szükség a hangulat megteremtéséhez az elektronikus hangzásokkal és hangeffektekkel olyan sci-fi alkotásoknál, mint a Blade Runner és az UFÓ-s filmek. Popzenei sztárokhoz hasonlóan elektronikus zenei bandákat alkalmaztak teljes filmzenei albumok megírásához.

Késo 70-es és késo 80-as évek
Az industrial és az elektropop

A késo 70-es és korai 80-as években eroteljesen megindult az elektronikus hangszerek fejlesztése. Az analóg szintetizátorok átadták helyüket a digitális szintiknek és sampler-eknek. Ezek az elso hangmintavevok a korai szintikhez hasonlóan nagyméretu és megfizethetetlenül drága berendezések voltak – olyan cégek, mint a Fairlight és New England Digital 100 000 dollárokért adtak el hangszereket. Az 1980-as évek közepén ezen zeneeszközöket leváltották az olcsó és elérheto árú mintavevok. A késo 70-es évektol rengeteg zenét alkottak ezekkel az eszközökkel. Olyan formációk, mint a Heaven 17, Severed Heads, The Human League, Yazoo, The Art of Noise, Orchestral Manoeuvres in the Dark, Depeche Mode és a New Order teljesen új fejezeteket nyitottak az elektronikus zenei jelentésben. A Fad Gadget nevét egyenesen a New Wave elektronikus zenei vonatkozásának atyjaként aposztrofálják.

A zenegépek muvi mivoltából kiindulva nagyszeru lehetoséget biztosítottak a véletlenszeru, nem harmonikus, statikus zajok létrehozásához, ami az indusztriális zene mufajához vezetett. A stílus úttöro csapataihoz tartozik a Throbbing Gristle (mely 1975-ben kezdte muködését), Wavestar and Cabaret Voltaire. Néhány formáció, mint a Nine Inch Nails, KMFDM és a Severed Heads kalandozó felfedezéseket tettek a konkrét zene birodalmába és az onnan szerzett "kincseket" alkalmazták a mechanikus tánczenékben. Számos együttes kreált eközben durvábbnál durvább elektronikus muzsikákat. Míg idoközben mások (Front 242, Skinny Puppy) ezeket a kemény hangzásokat kombinálták a korábbi pop-orientált motívumokkal, megalkotva az electronic body music-ot.

Karöltve az elektronika és indusztriál iránti növekvo népszeruséggel, számos alkotó a dub muzsika megalkotásán fáradozott. Figyelemre méltó producer volt ezen a területen Adrian Sherwood, kinek az On-U Sound elnevezésu címkéje volt 1980-ban felelos az indusztriál és a zajok esztétikájának ötvözéséért olyan nevekkel az élen, mint Tackhead, az énekes Mark Stewart és még sorolhatnánk. Ez kövezte ki az utat az 1990-es években népszeru dub-hoz, olyan együttesek vezetésével, mint a Meat Beat Manifesto és a késobbi downtempo és trip-hop producer páros, Kruder & Dorfmeister.

A jelenlegi fejlodés útja: 1980-as évektol a korai 2000-es évekig
A techno, a house és a trance útja

A chicago-i techno, a detroit-i house hangzás a korai 80-as években és a késobbi angliai bázisú acid house vonal a késo 80-as és korai 90-es években csak olaj volt a tuzre, hogy az elektronikus zene fejlodése és elfogadottsága kiteljesedjen és megtalálja helyét a táncparketten. Az elektronikus kompozíciók gyorsabban és precízebben alkotnak ritmusképleteket, mint a tradicionális hangszerek. Az elektronikus tánczenei hangzás sokszor használ ezért hagyományos hangszeres hangmintákat.

A használható elektronikus hangszerek árainak zuhanása azt jelentette, hogy a popzene jelentos része elektronikusan készült. Olyan muvészek, mint Björk, Moby hamar popularizálták a változatos formákat a fo zenei áramban (mainstream). A 90-es években, a török elektronikus zenei producer, Murat Ses publikálta muveit, melyek keleti, közép-ázsiai és anatóliai zenéket egyesített: "az ido és határok nélküli összefüggés kultúrák és civilizációk között". Alexandre Bischof Dark Lounge -a a modern elekrtonikus zenét ötvözi hazájának samba gyökereivel és viszi elvont és sötét irányba a hangokat.