Amphi Festival 2007 beszámoló

Az idei Amphi Fesztiválról olvashattok beljebb egy fényképes beszámolót....

AMPHI FESTIVAL - ORKUS OPEN AIR 2007.JÚLIUS 27-28, TANZBRUNNEN, KÖLN

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

Már többször felmerült bennünk, hogy el kéne látogatni az Orkus szervezésében 3 éve működő Amphi fesztiválra. Tavaly már majdnem sikerült kijutnunk, azonban az utolsó pillanatban meghiúsult. Idén elhatároztuk, hogy végre útra kelünk és megnézzük. Köln kb.1200 km-re fekszik fővárosunktól, éppen olyan messze, mint a hildesheimi Mera Luna. Csapatunkkal egy GPS segítségével útra keltünk és hála a modern technikának és a bájos női navigátor hangnak épp a kemping bejáratához érkeztünk. A kempingben egy kis eligazítás után egy szerintem „vadkempingbe” tereltek minket, ami már láthatóan nem a kemping területéhez tartozott. Kicsit csalódottak voltunk, mivel a pénzünkért egy elkerítetlen részen (egy kukoricás és a Rajna part között) voltunk, és elég hosszasan kellett a mosdó és a zuhanyzó felé gyalogolnunk. Sebaj, ez nem szegte kedvünk. A Rajna part egyébként gyönyörű volt - ahogy Gaba mondaná: „saját félszigetünk van!” hamar meghódítottuk a területünket. A parton turisták és kocogók, no meg persze fesztiválarcok mászkáltak szüntelen mellettünk. Vicces volt, hogy több arra járó is ránk köszönt magyarul. A kilátásra nem panaszkodhattunk, festői táj tárult elénk. Tiszta zöld volt minden, ameddig a szem ellátott folyó és part és csodálatos épületek, hajók, hidak, stb. Mint megtudtuk a fesztivál helyszíne kb. 5 km-re feküdt a kempingtől. Bár végig csodálatos környezetbe haladtunk a part mentén, a tűző napon 1 óra gyalogtúra után már kezdtünk csüggedni, végül csaknem másfél óra alatt oda is értünk. A Tranzbrunnen tényleg nagyon szép, de többet vártam tőle, mivel sokkal nagyobbnak képzeltem. Két színpad volt egy kupolás szabadtéri és egy kisebb színházterem.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket


Első nap..kezdetek....

Az első délutáni matiné számomra a német keserédes, melankólikus melódiákat – vagy ahogy én szoktam mondani „szomorú szépzenéket” – játszó dark-electro csapat, a Diorama volt. Nem kis rajongótábora van a zenekarnak. Az énekes sármőr Torben Wendt hangjával és emocionális dalaival elkápráztatja főként a hölgyek szívét. Ő egyébként a másik szintén hasonló stílusú és talán még népszerűbb zenekarban a Diary of Dreams-ben is játszik a billentyűknél. Na de térjünk vissza a zenekarra melynek tagjai Felix Marc (billentyű, vokál ) – ő mellesleg a Frozen Plasma-ba is játszik, Sash Fiddler (gitár) és Marquess (dob). Az énekes előadásmódja kifejező, teljes beleéléssel énekli dalait. Több szám is terítékre került legutóbbi lemezükről, a 2007-es „A Different Life”-ról. A közönség lelkesedése még ebben a tűző napfényben sem lankadt, együtt énekelték Torben-al a számokat, és áhítattal nézték a színpadot. Kellemes kis koncert volt. Nem éppen egy lüktető elektro csapatról beszélünk, de így délutáni bevezetésként nagyon élveztem. Eközben a többiek a színházban éppen a Trial-t nézték.


Setlist


01. Intro
02. Erase Me
03. Synthesize Me
04. Pulse of Live
05. Belle?
06. Advance
07. The Girls
08. Kein Mord
09. Why


A Trial-ről elég nehéz bármit is írni. A többiek elmondása szerint nem volt valami nagy szám. Én mivel nem voltam ott nemtudok véleményt nyílvánítani. A zenekart Torsten Schröder és Erick Miotke alapította és tudomásom szerint ritmikus electro zenét játszanak. Mivel a koncertről a többiek sem tudtak érdemben nyilatkozni, így beszéljenek a képek helyettük ….







A Beindulás....



A Diorama után még lézengtem egy kicsit a nagyszínpad körül mikor egy ismeretlen banda zúzására lettem figyelmes. A kellemes lágy dallamok után a Rammstein közeli feeling zene volt füleimnek, így közelebb kúsztam, hogy belekukkantsak egy kicsit. Hát bevallom ottragadtam. Lenyűgöző és színvonalas shownak lehettem tanúja. A kezdeti képzavar után kiderült, hogy a program szerint következő Imatem – akik állítólag dugóba keveredtek – helyett az Eisbrecher (Jégtörő) nevű német formációval állok szemben. Az elektro-metal zenekart Alexx Wesselsky (ének, szöveg) – aki a Megaherz tagja volt ezelőtt - , Noel Pix (gitár, programozás), és live supportként Felix Primc (gitár), Miguel Benhke (basszusgitár), René (dob) and Maximator (billenytűk) alkották a színpadon. Alexx, az énekes igen meggyőző, jókiállású fickó, aki tengerészszerkójában tökéletes magabiztossággal és gesztikulációjával turbózta fel a kedélyeket. A súlyos metálbetétekkel kevert elektronikus ritmusok rendkívül nagy sikert arattak. A közönség kitörő lelkesedéssel fogadta minden számukat. Nyilván ők jobban képbe voltak, mint én, mert a számok szövegét is hangosan skandálták. Sajnos a többiek, és Davina fotósunk eközben a színházterembe nyomultak ezért erről a koncertről kép nem készült. Két albumuk jelent meg, az Eisbrecher és az Antikörper (antitest), melynek "címadó dala" és a Mein Blut c. nótájuk rendkívül nagy óvációt váltott ki. Bár alig értettem, hogy miket mondott levezető szövegként, a közönség vevő volt minden szavára. Legnagyobb meghökkenésünkre az utolsó szám elejébe belecsempésztek egy kis Clawfinger dalbetétet is. Azóta sikerült beszerezni hanganyagot tőlük, aki szereti az effajta zenét, annak ajánlom figyelmébe. A koncert teljesen felpörgetett, innentől kezdve garantált volt a jó hangulatom végig.

Setlist

01. Intro
02. Kein Mitleid
03. Willkommen im Nichts
04. Antikörper
05. Phosphor
06. Leider
07. Vergissmeinnicht
08. Ohne Dich
09. Mein Blut
10. Miststück


Koncert után elindultam a többieket megkeresni. Hamar megtaláltam honfitársaim, vártuk a Sonar kezdetét. Ha őszinte akarok lenni, nekem a Dirk Ivens projektek közül otthoni hallgatás szempontjából a Sonar tetszik legkevésbé, viszont azt kell, hogy mondjam élőben teljesen más és lenyűgöző a produkció. Dirk és Erik van Wonterghem a strobivillanások és a füstfelhő közepette feltűntek a pultjaik mögött és elkezdtek noise-ulni a lehető legnagyobb mesterfokon. A szívemben kattogtak az ütemek, mintha az egész zörejtámadás a testemben járna keresztül. A színpadkép teljesen minimál. A pódium közepén két „asztalka” tele a két mester - számomra megfejthetetlen és bonyolultnak tűnő - herkentyűivel, a „sokgombos” zajkeltő eszközeikkel. Egymással szemben, mintegy Dirk vs. Erik-ként gerjesztik a jobbnál jobb zörejeket. Pozitív kisugárzásuk, erőteljes, dinamikus, vérpezsdítő előadásuk feltornázza a közönség adrenalin szintjét. A hangzás tökéletes. Most értettem meg, hogy tulajdonképpen mi is a Sonar lényege. Ha valakinek CD-n esetleg nem nyerné el a tetszését, mindenképp ajánlom, hogy látogasson el egy Sonar koncertre. A lelkes közönség visszatapsolta a belga duót és ráadásként elnyomták a One mile away-t a 2006-os Alien Overdrive albumukról. Zömében egyébként erről az albumról kerültek elő a számok.




Setlist

01. Hostage
02. Consume
03. Leave me be
04. Bad man
05. Alien overdrive
06. Tehoma
07. Aval
08. Got the message
---
09. One mile away

Utánuk a Pontus Stålberg és Stefan Nilsson alkotta svéd EBM duó, a Spetsnaz következett. A közkedvelt csapat nemcsak cd-n pezsdíti fel az embert, hanem élőben is mindig fergeteges teljesítményt nyújt. Most is jó formában voltak. Látszólag teljesen kibékülhettek, mert nagy volt az összhang kettejük közt és még viccelődtek is egymással és a közönséggel. Amellett, hogy valóban érződik rajtuk némi Nitzer Ebb, DAF, stb. hatás, a Spetsnaz felismerhetően megteremtette saját energikus stílusát. A zenekar abszolút színpadra és táncparkettre termett. Mindkét albumuk, a 2003-as Grand Design és a 2006-os Totalitär osztatlan sikert aratott, nemkülönben, mint a Degenerate Ones, a Hardcore Hooligans vagy a Perfect Body maxik is. A színpadkép bár egyszerű, minden teátrális előadásmódtól mentes, mégsem untatja az embert. Stefan rendületlenül áll a dob és a kütyüi mögött, szolgáltatva a zenei aláfestést miközben Pontus kicsorduló energiával és magabiztossággal lelkesíti a közönséget, szakadatlanul ugrálva fel-alá a színpadon, bejárva minden oldalát. A hangzás kiváló, a dallamos ám de kemény EMB ütemek teljes mértékben földbe döngölik a lelkes közönséget, megmozgatnak minden láb és karizmot. Felcsendültek a nagy slágerek, mint a the Perfect Body, az On the Edge, az Apathy vagy a Kindred, Grand Design, Reign of Wolves és társai. Nagy volt a pogózás az első sorban. A német fesztiválokról látásból már jól „ismert” electroheads-ek is mind ott virítottak, köztük WGT-s szomszédaink is. Sőt egyikük a securitysokat kicselezve fel is ugrott a színpadra, hogy ugráljon egyet és lepacsizzon a duó tagjaival. A zenekar ezt is mosolyogva fogadta. Összességében zseniális, jó hangulatú, pörgős buli volt.


A Spetsnaz után a Café-ba élvezhettük egy ideig Dirk Ivens társaságát, aki elég fáradtnak tűnt, vele beszélgettünk egy darabig miközben a bejárati ajtón keresztül figyeltük a ritmikus noise zenét játszó zenekart, a Winterkälte-t. Őszintén szólva elég kásának és kaotikusnak tűnt, ezért nem volt kedvünk belenézni. Valójában a zenekar ilyen távolságból nem nyújtott akkora teljesítményt, hogy közelebbről is megszemléljük, persze, lehet, hogy ezt rosszul tettük. Talán egy legközelebbi alkalommal kiderül és kap tőlünk még egy esélyt. Sajnos közben lemaradtunk a Funker Vogt-ról ami épp egybeesett a Spetsnaz-al. De az EBM kommandó oszlopos tagjai, Gaba, Laja és a többiek átvonultak Funkerra, erről ők tudnának mesélni. Készítettek viszont fotót a Funker Vogt dedikáláson.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

Elindultunk befelé a Feindflug fellépésére. Irgalmatlan tömeg volt, mozdulni se lehetett, a teremben. Állt a levegő, kész gőzkatlan volt. Ennyi embert egy rakáson! És persze mindegyik az a hosszúpuska, vagy 120 kilós „jól megtermett legény” volt, akiktől még csak esélye sincs egy magamfajta mélynövésűnek a színpadot látni. Davina a fotósárokból többet látott a koncertből, mint én. Zeneileg abszolút rendben volt és élveztem, bár ahhoz képest, amit a tavalyi WGT-s Feindflugról regéltek a többiek - amiről sajnos lemaradtam – nekem hiányzott belőle az a tűz, amiről mindenki beszélt. A közönség láthatóan jól szórakozott. Egyébként megfigyeltem már az elmúlt időszakokban, hogy a Feindflug igencsak népszerű Németországban. Fesztiválokon is rengeteg ember mászkál Feindflug pólóban és talán itt az Amphin is ezen volt a legnagyobb tömeg a színházteremben. Ha jól láttam a tömegben és a füstfelhőben, akkor azért a hangulatfokozó kellékek megvoltak, mint az ágyú, a millitáris szerelés, az álcaháló és vetítés is. Sajnos túl sokat nem láttunk az előadásból, mivel egybecsúszott a Front 242-val, így pár szám után kénytelenek voltunk otthagyni őket és átmenni a másik színpadra.


Setlist

01. Intro
02. Roter Schnee
03. Albtraum
04. Gulag
05. Ignorant
06. Bluthandwerk
07. AK 47
08. Machtwechsel
09. Kalte Unschuld
10. Glaubenskrieg
11. Neue Sieger
---
12. Truppenschau
13. Stukas (in parts)


Végkifejlet...

Azt est fő várományosa a Front 242 volt a nagyszínpadon. Viszonylag nagyszámú közönség verődött össze. Mindenféle arcok voltak ott 18-40 évesig, királylányok, ebm harcosok, öreg rockerek, punkok és megtért családanyák is. Végignéztem a közönség sorain és furcsa színes egyveleg tárult elém. Felvillantak a fények bár megjegyzem, hogy este 9-kor még igencsak világos volt, így az összhatás gyengült valamicskét. A WGT-n sajnos csak fél koncertet láttam, itt viszont végre végig tudtam rendesen nézni, de míg ott iszonyat jó volt a hangzás és a performance is, ezt ezen a koncerten nem tudtam alátámasztani. A hangzás nem volt tökéletes, a fények a világos miatt nem jöttek ki annyira. A vetítés remek volt, persze sötétben az is sokkal hatásosabb lett volna. Az énekes, De Meyer ugyan ugrált a színpadon és rendkívül lelkes volt, de számomra most mégsem volt annyira meggyőző. Mostani felállásuk: Jean-Luc De Meyer (vokál), Daniel Bressanutti (billentyű, programozás, live mixer), Patrick Codenys (billentyű, programozás, samplers) és Richard Jonckheere (dob, vokál). A közönség magábaszívta a zenekar lelkesedését és jó hangulat uralkodott a színpad előtt. Elégedett arcokat láttam, akik szívből örültek, hogy láthatják a csapatot. Nem mondom, hogy rossz koncert volt, de sajnos meg sem közelíti a WGT-t. Mindamellett természetesen nagyon jó volt újra látni őket és hallani a nagy slágereket.







Setlist

01. Funkahdafi
02. Body to Body
03. Religion
04. Welcome to Paradise
05. Commando Mix
06. Until Death us (Do Part)
07. Moldavia
08. Happiness
09. Together
10. Take One
11. Headhunter

A Front 242 után belenéztünk a színházterem afterpartyjába ahol iszonyat tömeg fogadott minket, alig lehetett táncolni. A zenék viszont egész jók voltak, volt minden az Agonoize-tól a Prodigy-ig.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket



Ráadás...

Másnap reggel úgy döntöttük, hogy nyakunkba vesszük a várost és elindulunk nevezetességeket nézni. Elmentünk megnézni a Köln-i dómot. Egyikünk se gondolta volna hogy ez ennyire monumentális építmény. Az emberek szabályosan hangyáknak látszottak a monstrum lábazatánál. Szó se róla gyönyörű kívül-belül. A csapat egyik része fel is mászott a toronyba, a lustábbik fele, - köztük én is - megszemlélte a templom körül arany-ezüstre festett, jelmezbe öltözött emberszobrokat, akik mozdulatlanul várták a pénz csörgését. Az aszfaltra eközben óriás „freskót” festettek. Az egész tér egy hatalmas forgatag volt, tele turistával, és közben persze hol viharos szél tombolt, hol pedig kibújtak a nap sugarai.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

Valamivel fél 6 után érkeztünk ismét a fesztiválhelyszínre. Mászkáltunk egy kicsit és vártuk Front Line Assembly-t. A koncert háromnegyed 7-kor kezdődött, amin csodálkoztam is, hogy nem főzenekarként lépnek fel. Nagyjából ugyanazt a showt adták elő, mint Budapesten, csak kevesebb játékidővel és lelkesedéssel és egy picit rosszabb hangzással és persze világosban. Attól függetlenül nekem tetszett ez a koncert is. Jeremy, a billentyűs iszonyat jó fejeket vágott, végig grimaszolt. A közönség viszont eléggé passzív volt, semmi tombolás, őrjöngés. Tapsoltak meg látszólag élvezték, viszont ennek a magyar közönség sokkal nagyobb mestere volt. Itt nem volt Buried Alive, sem Bio-Mechanic, sem Maniacal, vagy Prophecy. és ráadás sem, bár ez külföldi fesztiválokon amúgy sem dívik. Látszólag Bill-nek sem tetszhetett annyira a közönség, nem volt túl kommunikatív. A koncert ettől független ütős volt, beleadtak apait-anyait.







Setlist


01. Vigilante
02. Liquid Separation
03. Internal Combustion
04. Millennium
05. Unleashed
06. Plasticity
07. Mindphaser


Nagyjából ez volt a 2. napunk. Szégyenletes módon nemigen néztünk más koncerteket, csak csellengtünk a fesztivál területén. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy aznap este nemigen volt már olyan csapat, ami a profilunkba illik.

Photo Sharing and Video Hosting at PhotobucketPhoto Sharing and Video Hosting at Photobucket
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

Koncert után elmentünk a FLA dedikálásra, ahol legnagyobb meglepetésünkre csak az "ifjúság" és Chris P. ült az asztalnál. De hol van Bill Leeb? Nemjött el, lepihent. Pedig biztos vagyok benne, hogy sokan elsősorban miatta álltak sorba aláírásért. Sebaj. Odaálltunk velük szembe és fotóztuk őket miközben szorgalmasan körmöltek a rajongóknak. Felismertek minket Budapestről és elkezdtünk poénkodni. A Pálinka mint olyan nagyon bejött nekik, azt mondták azzal megy a turnébuszuk is.:-).




Befejezés..


A záró csapat a norvég Apoptygma Berzerk volt, amit távolról szemléltünk, de igazából ez sem keltette fel az érdeklődésünk. A távolból hallottunk egy-két slágert, mint például a Shine On és a Nonstop Violence. A közönség nagyon élvezte a bulit. Sokan voltak a színpad előtt. Zömében persze fiatalok voltak, akik gyermeki lelkesedéssel és áhítattal tudtak a zenére tombolni. Nem tisztem fikázni egy zenekart sem és isten őrizz, hogy megbántsak bárkit is, aki szereti őket. Egyszerűen csak tény, hogy ez a zene mérföldekre áll tőlem. Persze attól még más szeretheti.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket


Közben összefutottunk Adrian-al az FLA dobosával, váltottunk vele pár mondatot. Kiderült, hogy amikor Magyarországon voltak, nagyon szerettek volna afterpartyzni, csak nem tudták hogy hol van party. Úgyhogy a kezébe nyomtunk egy Amphis afterparty szórólapot, nehogy megint hoppon maradjanak. Nagyon mókás, szórakoztató figura, látszik, hogy ő a mókamester a csapatban. Összességében színvonalas fesztivál volt, még ha nem is láttunk túl sok koncertet, amiket megnéztünk emlékezetesek maradnak számunkra.


Beszámoló: Serial Killer
Fényképeket készítette: Davina és Gaba

Hozzászólások

Jelenleg nincsen hozzászólás!

Hozzászólok

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Facebook
 
 
Adatvédelem Impresszum Oldaltérkép
2009 Copyright © Machinemusic.HU
www.unimatrixzero.hu
Advoxya HUN Black Head Agency Gothic.hu