Színpad átszerelés, és most már gyülekezo tömeg, agresszív kopasz csapat a hátunk mögött, gondoltam is, hogy ebbol még baj lesz. Hamarosan már kezdenek megvadulni a várakozástól, rugdossák a kordont, és az együttes nevét ordítva várják, hogy végre elkezdodjön koncert. Mi is izgatottan várjuk, de szolidabban. Fények le, zene beindul, elkezdodött. Lassan jön elo a zenekar, egymás után lépnek ki a színpadra a tagok, természetesen Bill Leeb jön ki utoljára. Rhys Fulber persze megint sehol, de ezt elozoleg már tudtuk, így meglepetés nem ért. Azért kicsit sajnálom, hogy nem volt ott, de mindegy, ez van. Megpróbáltam fotózni, de a no vaku mellett még egy dolog nehezítette a dolgom, mégpedig a kopasz társaság lökdösodése, akik miatt hamar le is tettem a képkészítésrol, és inkább a kordonba kapaszkodva tomboltam tovább. A biztonsági emberek is észreveszik és egyenként kiküldik, akikrol úgy gondolják nem viselkednek koncerhez illoen. Bill végig olyan lazasággal nyomja, mintha valami reggae parti lenne, integet jobbra – balra, néha-néha ugrál egyet. Az össz extra a dobolás a Gun és a Mindphaser alatt, ami igencsak ütosre sikerült. A koncerten végig zúzunk, csak a lassú számok hagynak minket pihenni, egyébként a testünkben lüktettek a szigorú ütemek. Nem igazán lehet illetve nem tudom leírni részletesen, mert egy ilyen koncertet , ami magával ragadott és végig mozgásban tartott nem nagyon lehet még hová ragozni. Jó és örök élmény marad a társaságnak, mind a 3 nap, a kissé már fáradt vasárnap reggeli visszaút is. Továbbiakban beszéljenek helyettem a képek.

A koncert után nagy meglepetésünkre kijöttek a srácok, a dobos pl Nitzer Ebb-re ropta a küzdotéren, Bill is szépszámmal osztogatta az autogrammot és mindenkivel szívesen fotózkodott. Természetesen mi is elkaptuk oket egy ilyen körre.