Ha valaki esetleg nem tudná hova tegye, az electro/industrial scéne egyik meghatározó alakjáról van szó, mikor Rhys Fulber nevét említjük. Nem kisebb zenekar, mint a Front Line Assembly egyik mozgatórúgója a kezdetektol, valamint számos side-projektben, például a Delerium-ban is részt vesz. Az utóbbi idoben egyre többet hallhattunk aktuális projektjérol, a Conjure One(C1)-ról, hisz ez az egyetlen amivel, mint zenész foglalkozik még, a többiben már csak mint producer közremuködik. A Deleriumon is érezheto, hogy a kemény industrial hangzást felváltják a lágy ütemek, a C1 viszont már teljesen átment a finom elektronika és az ambient világába. Éppen ezért nem annyira ismert/kedvelt az ipari arcok körében, viszont pont a lágy hangzás miatt olyan DJ-k is forgatják, mint a Tiesto.
Az elso albumon Sineád O'Connor is vokálozik, így Fulber most is énekesnovel együtt érkezett Budapestre, ez esetben Leah Randi-val. Kicsit azért tartottam a dologtól, mivel nem igazán koncertre való zene, erre nem lehet tombolni, táncolni, csak hallgatni és hagyni, hogy elrepítsen. Ezenfelül viszonylag  korai idopontra volt kiírva a kezdés - 23:00 - félo volt, hogy kevesen lesznek. Ennek ellenére azért szépen gyultek az emberek már fél tízenegy környékén, azonban még kevés volt ahhoz, hogy tízenegykor valóban lehessen kezdeni. Emiatt még negyed órát vártak, majd a vetítéssel együtt elindult a zene és a színapdon hamarosan meg is jelent Leah és Rhys. Hátranézek és látom, hogy kb fél ház lehet, levegosen állnak az emberek. Nem sok, de azért ehhez a koncerthez a H. Depeche Mode Club keretében nem is kevés. Sok régi ismeros arc tunik föl, olyanok akik kizárólag a C1 miatt jöttek el. Nem tudom behatárolni, hogy kb mennyit és mit játszottak, az énekesno hangja teljesen magával ragadott, így arra koncentráltam végig. A valóban csodás hangú énekesnonek nem mindenki örült azonban annyira,  egy fehér, ujjatlan pólos kopasz egyén torkaszakadtából üvöltötte káromkodva, hogy a hölgyemény ugyan mégis hagyja már abba az éneklést és fáradjon le a színpadról, majd a technikusoknak is megjegyezte milyen mélységesen fel van háborodva, mivel o DM Clubba jött, és mégis hogy gondolják ezt. Volt a nagy sláger, a Tears from the Moon, végül zárásként egy meglepetés, ami személy szerint nekem nagyon bejött, egy Eurytmics feldolgozás, a Here Comes The Rain Again egész sajátos eloadásban. A közönségtapsra természetesen visszatértek még egy ráadással. Összegezvén az eddigieket, nagyon kellemes csalódás volt ez a koncert számomra, és szerintem sokak számára még aznap este. A koncert után beindult a jól bevállt est, nagyteremben DM, a két kisteremben Newave és Bonanza Banzai szólt reggelig.