2005-ben magasra tették a mércét nálam az urak, mivel az akkor a XX Years válogatás album turnéja volt, így igen erősre sikerült az a setlist. Nagy izgalommal vártam tehát , vajon egy új albumos turné mennyire tud majd elvarázsolni. A Szene egyik kedvelt helyem a bécsi helyszínek közül és a YG jól bevált helye is, szerencsére nem változott semmi, a fotoapparatot ugyanúgy beengedték, mint 2 éve, ismét csak az a kikötés, hogy ne vakuzzak.   
Ezúttal a Mann Über Bord melegítette be a tömeget, végignézve a termen kicsivel vagyunk többen mint akkor,  szellősen van teli a terem. A zenekart eddig nem volt szerencsém ismerni, de most azt hiszem majd alaposan utánanézek. Egy dobos, egy gitáros és egy billentyűs, fura megjelenés. Amint belekezdenek, rájövök, hogy tökéletes választás a YG előtt, szintén hangsúlyos gitár és „beteg” szinti játék, mindez instrumentálisan, leírni lehetetlen, szuper volt, kellően bemozgatta az embereket.

Kis szünet, addig mi is frissítő sereket veszünk magunkhoz, majd arra elszünk figyelmesek, hogy elkezdődött a koncert, gyorsan bemegyünk, elfoglaljuk helyünket az első sorban és átadjuk magunkat a zenének. Egy-két kattintás után megállapítom, hogy ők se lesznek fiatalabbak, aztán hamar kiderül, hogy ez a mozgáson és energián nem látszik. A gyors számoknál velünk együtt zúz Franz a színpadon, szeretnék én majd ilyen idősen így tombolni koncerten. ;) Az új számokat és a régieket úgy olvasztják egy masszává, hogy fel sem tűnik melyik új melyik nem. A zene úgy szólal meg, hogy tátva marad a szánk, az ének meg szinte hihetetlenül adja vissza amit a CD-ken hallunk, rég voltam már koncerten ami ilyen jól szólt. Persze én sem bírom végig állni, pár kattintás után bevetem magam tomboló brigádunk közé, csak a lassabb számoknál veszem elő ismét a gépet. Egyszer csak arra eszmélek, hogy meghajolnak és vége, még mielőtt felháborodnék, a nagy visszatapsolás hatására máris jönnek vissza egy 3 számos ráadással. Persze tudtuk mi ezt, hiszen nem volt még a nagy sláger, a Skinflower, meg az új album címadó dala sem. Persze mindent megkapunk, utoljára még kifacsarja testünkből a maradékot a zene, láthatóan tetszett nekik a közönség, lepacsiznak egro pajtással, majd levonulnak, ennek most már mi is örülünk, mert érezzük még egy számot már nem bírnánk végigugrálni.

Ismét frissítőkért nyúlunk, majd megpróbáljuk összeszedni magunkat testileg-lelkileg. Hamar meglátjuk aztán, hogy már kinn is vannak, és szorgalmasan dedikálnak. Mi is elcsípjük az énekest egy pár szó erejéig, meg némi dedikálásért, szépeket rajzolnak nekünk a jegyekre, közben pedig örömmel nyugtázzák, hogy magyarhonból jöttünk, pláne mikor megtudja Franz, hogy 2005-ben is itt voltunk. Szeretnének nálunk játszani, érdeklődnek a klubbok itránt, . . .  ha lenne valaki, aki megszervezné . . . nagyon örülnénk. Köszönjük.

MANN ÜBER BORD








THE YOUNG GODS