|
Jelenleg 42 vendég és 0 regisztrált tag olvas minket. Névtelen látogató vagy.  |
|||
AMPHI FESTIVAL 2008 beszámoló Az Amphi Fesztivál évről évre egyre jobban kitesz magáért, legalábbis ami a fellépőket illeti. Idén is igyekeztek maximumot nyújtani és kiszolgálni minden réteget. A népszerű Combichrist és Suicide Commando, Haujobb, Grendel és Noisuf-X, és a dallamosabb vonal képviselői, mint a Covenant és az And One mellett, olyan legendás régi bandák is helyet kaptak, mint pl. a Klinik, a Krupps vagy a Project Pitchfork. Az elszállósabb, sötétebb zene kedvelői számára is akadtak csemegék, hogy csak pl. a Das Ich-et, vagy a Diary of Dreamst említsem.... AMPHI FESTIVAL 2008
Számtalan honfitársunk döntött úgy idén, hogy ellátogat az Amphi fesztiválra,
ami előre jó hangulatot sejtetett, azonban jó magyar szokáshoz híven,
most is szanaszét sikerült elhelyezkednünk. Liquidék, Estee-ék,
Gothpunkék, a győri brigád, Wednesdayágiék és még sokan mások
képviseltették magukat MO. színeiben. Mi pedig masszív ivócimborákkal;
Damilajával, Davinával, Csigusszal és Zolcsival indultunk neki a
neméppen rövid utazásnak.
Az egyetlen bajom ezzel a fesztivállal, hogy a legközelebbi olcsó szálláshely (camping) is kilóméterekre van. Míg a többi fesztiválon a belépő magába foglalja a szállást, vagyis a sátorozási költségeket, és megoldott a helyszínen vagy közelben történő elhelyezés, addig ezzel ellentétben az Amphin, erről mindenkinek magának kell gondoskodnia. Igaz, hogy szép, kultúrált környezetben a Rajna partján, kellemes, rendezett helyszínen van, szőkőkúttal és virágkölteményekkel, de ez nem kárpótolja a "bármikor kidőlhetek a sátorba, visszamehetek egy pulóverért vagy egy korty vodkáért feelinget." Épp ezért mondanom se kell, hogy a múnicióink mindig elfogytak már délelőtt, és alig tudtunk a fesztiválig elbotorkálni, estére viszont már annál inkább elfáradtunk és szomjaztunk. Már nulladik nap megérkeztünk a kiszemelt kempingünkbe a délelőtt folyamán. Még alig szállingóztak az emberek. Tekintettel arra, hogy idén az Amphi volt az egyetlen fesztivál ahol már egy héttel előtte minden jegy elkelt, azt hittük, ennél sokkal súlyosabb helyzet fog fogadni. Persze ami késik az nem múlik. Elfoglaltuk a bázisunkat és irány a helyi supermarket, feltankolni a készleteinket a 3 napra. Estére csak egy esetleges Depeche Mode before party volt beütemezve, de mivel még aznap elfogyasztottuk a háromnapi készletünket, ebből persze nem lett semmi, csak egy laza örjöngés a kempingnél Wednesdayágiékkal és német szomszédainkkal, akikkel felváltva versenyeztünk, hogy kinek a kocsijából szóljon a Suicide Commando vagy a Grendel és társai.
Másnap kemény napnak néztünk elébe, már 12-re oda kellett
volna érni a fesztivál területére,az olyan nagyszerű kezdőcsapatok
miatt, mint például a Grendel vagy a Noisuf-X, vagy a Nachtmar.
Mindegyik zenekar igen kedves a számomra de sajnos ezt mind sikerült
lekésni. Egyrészt a korai "betárazás", másrészt a hosszú utazási
procedúra és - a zárt kassza ellenére - meglepően hosszú vip-pass
sornak is köszönhető. Ezeket a koncerteket azóta is sajnálom. Akik
voltak, mind megerősítettek benne, hogy milyen kiváló élményekről
maradtunk le.
Az a tény, hogy minden jegy elkelt, erősen beigazolódni látszott,
ugyanis, a színházteremben már mozdulni sem lehetett, és ez nagyjából
igaz volt a fesztivál egészére is. Hömpölygő ember tömeg mindenfele,
kint és bent is. Fülledt, levegőtlen belső koncerteket láthattunk
aznap, amit hol ki-be mászkálással a színházterembe kialakított bár
részbe, hol pedig friss levegő után kapkodással a külső részen
próbáltunk elviselhetőbbé tenni.
Az első amit érdemben láthattunk az a svéd modern synth duo, Anders Hagström és Yasmine "Yaz" Uhlinaz páros projektje, az Ashbury Heights volt. 2005-ben jelent meg első demojuk, ami a süllyesztőben landolt, majd pár hónapra rá szerződést kaptak az Out of Line-nál
és karrierjük igen gyorsan felszökött. Azóta számos felkérést kaptak
különböző koncertekre és fesztiválokra. A koncert igazából nem volt
valami emlékezetes, lagymatag, erőtlen, semmi show feeling. Azt hiszem,
hogy még fejlődniük kell e téren.
ASHBURY HEIGHTS
Setlist
Utánuk a Haujobb következett. A zsúfolt
koncertterem eleve taszított minket, így épp hogy csak belenéztünk a
koncertbe. A zenekar 1993 óta tevékenyekedik az industrial-electro
szcénában. A Dejan Samardzi és Daniel Myer duo igen innovatív és termékeny, szinte minden évben kijöttek valamivel. Olyan előadók is remixelték őket, mint pl. cEvin Key a Skinny Puppy/Download-ból, Adi Newton of Clock DVA-ból, vagy a Mentallo and the Fixer. 1996-ban még egy Wumpscut vs. Haujobb
"remix war" is napvilágot látott. Ezenkívül is számos jól ismert
zenésszel müködtek együtt, és népszerűségük az idők folyamán sem
fakult. A Metropolis Records szárnyai alatt sikerült jó pozíciót elérniük. Live supportként Achim, Ribi és Alex -dob, synth, noise, stb.- is hozzátartozik a zenekarhoz. A Haujobb
zenéje elég változatos, néha elborult, de mindenképp közönségcsalogató,
nem volt kétséges a jó produkció. Színpadon is megállják a helyüket és
ezt szerintem a közönség is így gondolta.
HAUJOBB
A tömeg nem akart szűnni. Kicsit már frusztráltak voltunk a folytogató fülledtség és az emberinvázió miatt, ezért a Tactical Sekt-et már inkább kihagytuk. Belenéztünk a Covenantba,
ami végre szabad levegőn a nagyszínpadon volt. Kellemes, dallamos
zenéjük, most nemigazán fogott meg, valahogy egyáltalán nem voltam
rájuk hangolódva. A színpadon Eskil Simonsson a frontember
fehér öltönyben és kalapban, igazi gentlemanként próbálta elbűvölni a
közönséget, akik egyébként tényleg vevők voltak rá. Daniel Myer a Haujobb-ból
is beugrott helyettesíteni a kivált szintis helyére a színpadon, ami
egy saját koncert után nagy teljesítmény volt tőle. Sajnálom, hogy
kelletlen néztem meg a koncertet, biztos, hogy más hangulatban másképp
értékeltem volna és többet tudnék róla írni, de így csak halvány
emlékként dereng valami... A hangzás abszolút jó volt, klasszikus
koncert volt és a szám választásban sem volt hiba, csak az én
készülékemben:-)
COVENANT
Setlist
Utánuk a szintén népszerű ROTERSAND
következett. A zenekart 2002-ben alapította Rasc és Gun. Energikus,
átható hangzásuk révén hamar berobbantak a német slágerlistákra és a
klubok repertoárjába. Mikor elkezdtek turnézni csatlakozott Krischan E. is a duóhoz. Első EP-jük 2003-ban jelent meg "Merging Oceans", majd pár hónappal később az első albumuk, "Truth is fanatic" és 2005-ben a második albumuk, "Welcome to Goodbye"
címmel. Zenéjük kicsit electro, kicsit techno, kicsit pop. Dallamos és
néhol brutális ütemek kisérik. Koncerten igazi élményt nyújtanak a
közönségnek. Végig dinamikus, erőteljes hangzás, ütemes nóták,
slágerparádé és persze látványos fények lelkesítik a közönséget, akik
mindezt hálásan értékelték.
ROTERSAND
Setlist
A Rotersand után már látszott, hogy elfáradt a közönség és
levegőért kiáltott, mivel szép lassan kezdett kiürülni a tánctér. Így
szép lassan be tudtunk slisszolni előrébb, hogy lássuk az aznapi nagy
várományosunkat, fiatal kori egyik kedvencemet, Dirk Ivens talán
legismertebb projektjét a Kliniket. Ismerve a zenekar munkásságát és
Dirk Ivens kiváló színpadi teljesítményeit, - melyet valamelyest egy
halvány Mera Luna-s Klinik koncert emlékkép is kisért - tudtam, hogy itt
nagy baki nem lehet, a Klinik letarol mindenkit. Dirk láthatóan
idegesen tevékenykedett a színpadon, a koncert csak nem kezdődött.
Majdnem félórás csúszás után kiderült, hogy valami technikai malőr miatt késik. De aztán elkezdték, és igen, ez az amit vártam, egy színvonalas, átfogó és élvezetes koncertet láthattunk. Semmi flikk-flakk, teátrális szenvelgés, úgy ahogy kell, tökéletes hangzással és effektekkel pusztította az agysejtjeinket. Jó volt végre látni rendesen, mert anno a Mera Lunán, csak épp hogy beletudtunk nézni és már mennünk is kellett tovább, és a hangár nyújtotta lehetőségek sem voltak a legkedvezőbbek. A Klinik azért meg kell jegyezzem, hogy nem az a tombolós koncert az igaz, és a közönség száma is egy kicsit leredukálódott, bár szerintem azért nagyban közrejátszott a fáradt és leizzadt közönség menekülési szindrómája is a színházból. Azért nem voltak kevesen sem, voltak elegen. Látszott, hogy ide csak az jött aki valaha is szerette a Kliniket, nemigen volt a fiatalabb tini invázió. A manapság divatos tücctücc és aggresszív ütemek mellett a Klinik erősen időutazást jelent az "új generáció" számára. Marc a kis szemüvegével és megtermett óriásmackó külsejével teljesen megszállottan állt a pultja mögött, látszott, hogy totál beleéli magát az egészbe. Dirk meg a maga elegáns mozgékonyságával vezényelte le a koncertet. Volt Braindamage, Moving Hands, mint "agyonjátszott sláger" és egy új nóta a Stay is.
THE KLINIK
Setlist
A Klinik után mi is kimentünk levegőzni és mire visszaakartunk volna
menni már a Combichristra, teljesen ellepte a színházbejáratot a
"sáskahad". Egyszerűen még a közelébe se lehetett férkőzni, "kilóméteres"
sor állt előtte. Ebből is szembentűnik, hogy a Combichrist népszerűsége
változatlan és bár ők sem tudnak teljesen megújulni mégis szórakoztató
zenét csinálnak sokak számára. Bevallom engem is beszippantott az "új
generációs electro zene" így én sem vártam kisebb lelkesedéssel mint a
hömpölygő tömeg. Valamit ki kellett találnunk, hogy bejussunk, így
bekúsztunk a vip bejáraton fennakadás nélkül. Nemtudtunk nagyon beljebb
furakodni, mivel egy gombostűt sem lehetett leejteni annyira tele volt
a terem. Mint megtudtuk, már le is zárták a beengedést, és az a csomó
ember kintrekedt. Bizton állíthatom, hogy ezen a koncerten voltak a
legtöbben az egész fesztivál alatt. Mindenki látni akarta őket.
Kiváncsi voltam én is mivel változott a live felállás és az élő dobot
nem tudtam valahogy beleképzelni a színpadképbe. A show-ba persze nem
lehetett csalódni. Andy La Plegua a magabiztos, jóképű, pimaszgrimasz
kiállásával rögtön letaglózta a közönséget. Az adrenalin szint az
egekbe szökött, rengeteg electrohead pörgött, brutális koncertnek
lehettünk tanúi. A dobos és a szintén "istentarzan" szintis örületes
tombolást rendeztek hangszerjeik mögött, míg az izgága Andy igyekezett,
fel-alá ugrálva hergelni a közönséget. A show 100%-os volt, ehhez nem
fér kétség, a fények, a hangzás, a produkció önmagáért beszélt. Voltak
régi és új nóták, mint pl. a "Shut up and Swalow", a "This shit will
fuck you up", vagy az "Eletrohead", "Get your Body Beats", "This is my
rifle", stb.
COMBICHRIST
  
setlist:
Koncert után még maradtunk egy jó darabig az afterpartyn, ahol
rendkívül jó zenéket adtak a dj-k. Volt minden mi talpalávaló. A
színház bárjában összefutottunk Dirk Ivens-el, és Andy-vel a
Combichristból. Látszott, hogy mindketten pozitívan élték meg azt a
napot.
Másnap is erős nap várt ránk, délután 3-kor kezdődött a Das Ich, amiről
persze megint sikeresen lemaradtunk. Áááá nem...nem az alkohol tehet
róla, kicsit lassúak voltunk:-). Na mindegy végülis nagyon bántuk, de
már megannyiszor láttam a Das Ich-et így nem voltam teljesen letörve. Az biztos, hogy egy Das Ich koncert azért mindig ott van a toppon mind látvány és show tekintetében. A "lényegre"
úgymond odaértünk, a Suicide Commando máris ott volt a színpadon. Nem
kell senkinek bemutatni Johan van Royt a zenekar frontemberét, aki egy
igazi elmebeteg állat, és a koncert első percétől az utolsóig teljesen
földbedöngölt, rommá zúzott minket (persze mindezeket jó értelemben
gondoltam).Már a koncert kezdete is zseniális volt, mikor Johan
ironikusan kijelentette: "Sziasztok, mi vagyunk a Tokio Hotel". Ezzel már
alapból megteremtette a jó hangulatot. Sikerült oldalt előre
furakodnunk a rácshoz így nem csak jól hallhattunk de láthattunk is
mindent. Nem kevésbé gyilkos nótával kezdtek, mint a "Bind, Torture and
Kill", és sírni tudtam volna a gyönyörtől amikor az egyik kedvencem a
Dein Herz, Meine Gier is felcsendült, a Hellraiser-től meg egyenesen a
pokolba éreztem magam. Húsbavágó, agyroncsoló igazi "örüljünk meg"
koncert volt, hatalmas intenzitással vetette bele magát Johan is,aki a
végén még tört-zúzott is. A vizuál és a hangzás egyszerűen feomenális
volt. Végig tomboltuk önfeledten az egészet, az
összes sláger elhangzott. A közönség is teljesen bevadult. Nálam ők
vitték a pálmát idén az Amphi fesztiválon (persze ha nem számítom a
Diaryt, de azzal meg úgy is elfogult vagyok), vagy legalábbis egy
biztos, ez volt életem eddigi legjobb SC koncertje és még az se zavart,
hogy délutáni fényben volt.
SUICIDE COMMANDO
Setlist
Az SC után egyből jött a Project Pitchfork, persze egy kis átszerelés
után. Bevallom bár régen szerettem munkásságukat, már jó ideje nem
követtem figyelemmel és legutóbb amit hallottam tőlük, mint pl a
2005-ös Kaskade, az sem nyűgözött le, de mivel mégiscsak egy
"klasszikus" zenekarról volt szó, így gondoltam belenézek. Azt kell
mondjam igen kellemes meglepetés ért. A koncert nem volt sem lapos, sem
unalmas, végig felkeltette a figyelmünket. Peter Spilles, az énekes,
"harci" arcfestéssel - engem kicsit Adam Ant-re emlékeztető kinézetével
- lendületes showt produkált, kiforrott hangzással és korrekt
setlisttel. Voltak régi kedvencek mint a "Carnival", vagy az
"Existence", vagy a mindeki kedvence "Timekiller", de előrukkoltak
újabb szerzeményekkel is mint pl. az Earth Song, amit Sara Noxx-al
készítettek közösen. A hölgy fel is mászott a színpadra énekelni, nem
éppen megnyerő, hippi külsejével, de a látványt leszámítva, még ez is
olyan kellemes, hallgatható volt. Összeségében színvonalas show volt, utólag azt mondom megérte megnézni.
koncert: 10/9
ROJECT PITCHFORK
Setlist
Legnagyobb bánatomra a Project Pitchfork után következő AND ONE
egybelógott nagy kedvencemmel a Diary of Dreams-el. És
mivel mese nincs, oda menni kell, ezért az And One-ba épp, hogy csak
beletudtam kóstolni. Nagy kár, mert imádom Steve Naghavi "pozitív
töltetű" vidám "örömzenéjét". Azért az első 6-7 számba bele tudtam nézni... Steve egy igazi showman, elegáns, derűs,
mindig mosolykész és fergeteges hangulatot tud teremteni maga körül. A
vidám közönség egy "nagy boldog család" benyomását keltette bennem.
Mellettem is mindenki énekelte hangosan a szövegeket. Steve meg jó
"Lajcsi" stílusban szolgáltatta nekünk a talpalávalót. Idén az Amphi
nagyszínpad hihetetlenül jól szólt. Így volt ez az And One-on is.
Játszott egy csomó feldolgozást, mint pl. Depeche Mode, Pet Shop Boys,
vagy Project Pitchfork, mely utóbbinál Peter és a szintis a Project P.-ből is felment a színpadra
vele énekelni. Sajnos még mindig világos volt, így nem volt meg
az a mega feeling, de meglehetősen vérzett a szívem, amikor elindultam a
theater felé a Get your Closer alatt...
AND ONE
Eljött a nagy pillanat, amikor a szívem mindig összeszorul, a Diary of
Dreams
koncertje. Mikor a terembe beléptünk, sötétségbe burkolózva, misztikus
fények és füst közepette, igazi "rejtelmes dark feeling" uralkodott.
Csuklyás zenészek szőtték
sejtelmes "hálójukat" a zene köré. Az első 3 dal az új albumról, a
Nekrolog 43-ról szólt, azután belevetették magukat a sűrűjébe és
fergeteges slágerözönt zúdítottak felénk az összes közkedvenccel, mint a Traumtanzer, a Soulripper vagy a Curse.
Aki csak
cd-ről ismeri őket, el sem tudja képzelni mennyire energikusak és
ugyanakkor szívbemarkolóak tudnak lenni a színpadon, egyfaja
katarktikus és hátborzongatóan mélyreható érzést nyújtva a
közönségnek. Adrian Hates mindig meggyőző, impresszív és
elgondolkodtató tud lenni. A fények játéka varázslatos, a hangzás kristálytiszta, és a
záróakkordként akkusztikusan eljátszott "She and her darkness" valóban
könnyfakasztó volt. A közönség imádta őket, telt ház volt, hangosan énekeltek,
mindenki áhítattal figyelte a színpadot, ahogy én is, és azon
gondolkoztam bárcsak sose lenne vége....
Koncert: 10/10
DIARY OF DREAMS
Setlist
Szokatlan módon, rengeteg időt hagytak a színházteremben a Diary és
a Krupps között, sőt ami még meglepőbb volt, hogy beiktattak közéjük
egy dj szettet egy kis after-before partyt, ahol egyébként eléggé
borzalmas számok mentek. A Die Krupps már elég későn kezdődött, kezdtük
elveszíteni már az állóképességünket. A nagy visszatérésük rendkívül
sikeres volt. Több turnéhelyszínen meg is néztük őket, és elismertük,
hogy igen ez a Jürgen Engler még mindig tud valamit, és ugyanúgy imádjuk
mint azelőtt. Azonban idén már csalódtunk egyszer a WGT-n, bár ott talán nemigazán ők tehettek a
borzalmas hangzásról szerintem.. Így egy kicsit kétkedve
vártam az eseményeket. Mindannyian egyszerre felpattantunk amikor 1-2-3
és Jürgen kipattant a színpadra és egyből az egyik nagy kedvencemmel a
Dawning of Doom-al indított, utána egy kis Crossfire, épp
hogy
belelendültünk és a hangulat a tetőfokára hágott, és máris is jött a
szerény véleményem szerint "borzadáj" új nóta amitől kitudnék
szaladni a világból, a "5 millionen", na itt rendesen leült a
hangulatom... Utána még igaz egy Germaniac-al
próbálta menteni a
lendületet, de az egész koncert hullámzó volt. Mindkét korszakát nagyon szerettem, a régit és a metálosat is, mégis
úgy éreztem, mintha hullámvasúton ülnék és fel-alá szárnyalna a
hangulatom. A hangzás itt jóval profibb volt mint a WGT-n, és végülis
tele volt pozitív töltettel és voltak jó részek is bőven. Az utolsó 20
perc végig zúzás volt. Jürgen abszolút fiatalos,
lendületes és lelkes volt, ugyanúgy produkálta magát,mint x évvel
ezelőtt...A közönség is változó volt, amikor leült a hangulat a
közönség is, amikor felpörgött akkor meg ment az örjöngés. Mindent
összevetve, bár láttunk már tőlük jobbat is, nem volt rossz,
megérte megnézni.
Koncert:10/8 DIE KRUPPS
Setlist Beszámoló: Serial Killer, Fotók: Davina A csatolt gallériában található fotókat Damilaja, Geri és Wednesday készítette. Csatolt képgalériaHozzászólások
Jelenleg nincsen hozzászólás!
Hozzászólok
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
|
Facebook
|
||
|
|||
Ugrás a beszámolókhoz
