FRONT LINE ASSEMBLY @A38 2011.09.09.

Nincs egy éve, hogy utoljára Budapesten adott koncertet a Front Line Assembly, mégis már nagyon ránk fért egy újabb adag belőlük. Az 1985-től datálódó, a legkülönfélébb felállásokban megismert kanadai társaság az indusztriál szcéna megkerülhetetlen brigádja; ahogyan az elvárható volt, minden valamirevaló electrohead ki is vette a részét a hajó lebontásából tegnap. Olyan energiaáramlás ment végbe, ami az élő zene kiskátéjában elő van írva. Sőt ...


FRONT LINE ASSEMBLY @A38 - 2011.09.09.

A lemezekről ismert pontos, a posztmodern elvei mentén konstruált audiokollázsok teljesen másként festenek a színpadon. Míg a hanghordozókon inkább a társadalomkritikus élre és a szöveg finomságaira kerül a hangsúly, a koncertek alatt az őserő összemérhetetlenül más színezetet ad az egyező építőelemeknek. Élőben sokkal erőteljesebb a gitár jelenléte, ha nem is kerül permanensen hatalmi helyzetbe. Fenomenális dobvezetés ellenpontozza a gitárt, különösen megragadóak azok a jelenetek a fellépés során, mikor minden zenész az ütőkhöz nyúl, így hozva létre egy igazán lehengerlő momentumot, egyszerre éberséget indukálva a közönségben, és egyfajta extatikus állapotba taszítva az ottlévőket. A négy dob mintegy anakronisztikus pogány ünnepbe lépteti a résztvevőket a militáris, fém uralta díszletben

FRONT LINE ASSEMBLY @A38 - 2011.09.09.
Roppant intenzív színpadi légkör alakult ki (ami nem volt persze váratlan), de ez nem show-tételek egymásutánja, a megfelelő hatás érdekében tett kötelező körök segítségével történt. Letisztult, esszenciális előadásmódról beszélhetünk, nem agyontervezett színpadi tótágasokról. Látványelemek burjánzása helyett a zene állt a középpontban, amit követendőnek tartok. Persze volt némi vetítés, fény, egyebek, ám ezek nem akarták, de nem is tudták volna felvenni a versenyt a hangzással. Bill Leeb belefeledkezik a „dolgába", átlényegül, ami megbűvöli a közönséget is. Nincs rászorulva, hogy erőltetett közhelyekkel kösse át az opuszokat, mint azt más -akár kivételesen kvalitásos- bandák kényszeresen teszik. Egész egyszerűen gördülékeny, ruganyos produkcióval állunk szemben.
 

Nem maradtak otthon az offenzív repertoár alapdarabjai, ugyanakkor a hatalmas korpuszon belül a '92-es váltás utáni albumokon szereplő szerzemények voltak fölényben. A "Gun" remek felütésnek bizonyult, jól pályára állított a kellő feszültség megteremtésével. Az "Angriff" felforgató volt, mint mindig, ahogyan a "Plasticity" sem fulladt csendes tétlenkedésbe. A sokak által favorizált "Mindphaserben" szintén kitettek magukért, Rhys Fulberrel kiegészülve, volt is megőrülés. Mégis határozottan a "Liquid Separation" lett a tetőpont(ok egyike), ami talán magából a dal jellegéből fakad. 

Mielőtt zárnám soraim, nem mehetek el amellett szó nélkül, hogy a helyszín oldaláról voltak gikszerek, melyek esetében nem lehet azzal takarózni, hogy csak másfél hónapja derült ki, végül az állóhajó ad otthont az eseménynek. Mindenesetre tűréshatáron belüli problémákról van szó, tehát beárnyékolniuk azért szerencsére nem sikerült az estét.

Elevenbe hatoló élményfolyam van a hátunk mögött, ez a túltengő vitalitás, pozitív utóérzet remélhetőleg kitart a következő FLA jelenésig.

A beszámolót írta: Ilke
Képek: MAMBOFUCKER Industrial & EBM Community

Csatolt képgaléria

Hozzászólások

2011 szeptember 13. - 19:04  [1]
tom ripper
 
Hát, ja mondjuk elég fasza volt meg minden...

Hozzászólok

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Facebook
 
 
Adatvédelem Impresszum Oldaltérkép
2009 Copyright © Machinemusic.HU
www.unimatrixzero.hu
Advoxya HUN Black Head Agency Gothic.hu