Jelenleg 104 vendég és 0 regisztrált tag
olvas minket. Névtelen látogató vagy.
Sikeres regisztráció
A regisztráció sikeres volt, de biztonsági okokból egy levelet küldtünk a megadott e-mail címre, mellyel ellenőrizzük a regisztrációt.
Regisztráció
Felhasználónevet meg kell adni!
Felhasználónév már fogalt!
Felhasználónév kis, nagy betüt és számot tartalmazhet!
E-mailt meg kell adni!
Hibás e-mail cím!
A megadott e-mail cím már fogalt!
Jelszóemlékeztető elküldve
Az új jelszó elkészült, ellenőrizze e-mail címét a további információkért.
Elfelejtett jelszó
E-mailt meg kell adni!
Hibás e-mail cím!
A megadott e-mail cím még nincs regisztrálva!
Nitzer Ebb
A Nitzer Ebb és Douglas McCarthy egyedi hangja elválaszthatatlan egymástól, és ezzel Bon Harris érdemei sem csökkenek egy fikarcnyit sem! A két Chelmsford-i iskolatárs David Gooday-jal kiegészülve alapította a Nitzer Ebb-et a 80-as évek elején.
Minimál hangzásuk egyszerű, de elsöprő basszustémáikra és sodró
lendületű ritmusképleteikre épült, melyet McCarthy kántálós, kiabálós,
agresszív vokálja újabb energiatöltettel látott el.
A punk, a korai techno, a kontinentális EBM, a new beat hatásait
felhasználva alakult ki a Nitzer Ebb recept, mely az első időszakban
csak a helyi, környékbeli klubokban részegítette meg az – általában –
kis létszámú hallgatóságot.
Első kiadványaikat (Isn’t Funny How Your Body Works?, Warsaw Ghetto, Let Your Body Learn)
saját kiadójuk, a Power Of Voice Communications jelentette meg, ami
hamarosan a Mute Records figyelmét is felkeltette, így 1986-ban már
Daniel Miller kiadója jelentette meg a Murderous kislemezt és újra kiadta a Let Your Body Learn-t, mely kétségkívül tökéletes zenei kivonatát adja a Nitzer Ebb első időszakának.
Az 1987-ben megjelent That Total Age az EBM fanatikusok alapművének tekinthető, a már említett dalok mellett – többek között – a Join In The Chant, Fitness To Purpose klasszikus alkotásokkal kiegészülve. A Mute jó érzékkel pakolta fel a Nitzer Ebb-et az éppen akkor szupersztár státuszba lépő Depeche Mode
szekerére és a 1987-es turné európai szakaszán a Nitzer Ebb volt a DM
előzenekara (ez egyébként még 1990-ben és 2010-ben is megismétlődött).
A Mute ekkor volt talán a legaktívabb, legsikeresebb időszakában, így
szinte futószalagon érkeztek a kislemezek, EP-k az 1988-as Control I’m Here már a második albumot – Belief – vezette fel. Ez a nagylemez érezhetően alacsonyabb szintű agressziót, maszkulint tartalmazott (pont a Control I’m Here
a kivétel…), a dalok tempója csökkent, az effektek, az elektronika
fontosabb lett, mint a hangfalakat széttépő ritmus. McCarthy éneke is
egyre inkább ének lesz és kevésbé kiképző őrmesteri utasítások. Ez az
album már McCarthy/Harris produkció, mivel időközben Gooday távozott a
projektből.
1989-ben a Die Krupps-szal közös alkotásuk a The Machineries Of Joy egyesítette a Nitzer Ebb-féle hard beat és az európai EBM-et és egy örök klasszikus jött létre!
Az 1990-es Showtime egyenes folytatása az eddigi alkotásoknak, energikus dalok (Fun To Be Had) és bátor kísérletezés jellemzi (pl. One Man's Burden) jellemzi. Az akkori fogékony közegnek (is) köszönhetően így lehetett „sláger” albumról a Lightning Man a szavalós vokálra épülő, elbeszélő költemény és ért el jelentős sikereket ez az album az USA-ban is.
Az 1991-es Ebbhead album az együttes karrierjének csúcsán jelent
meg és sokaknak – akik újabb EBM albumot vártak – csalódást okozott,
mivel egy sokkal komplexebb, nagyon sok hatást felvonultató album lett. A
„sokkhatást” csökkentette az As Is EP, mely 4 tételében (Family Man, Lovesick, Come Alive, Higher)
pontos lenyomatát adta a Nitzer Ebb zenei határainak, így az EP-t
ismerő hallgatók megdöbbenése kisebb volt, ha volt egyáltalán…
A Big Hit albummal egyértelműen az volt az együttes szándéka,
hogy végképp levakarja magáról az EBM címke itt-ott még megtalálható
cafatjait, így az az érdekes helyzet állt elő, hogy ezzel az albummal
sok régi rajongót vesztett el az együttes, de sokan ekkor fedezték fel
őket. Ezért is volt érthetetlen, hogy miért következett egy több mint 10
éves csend, mivel mindenki úgy érezte: nem fejezték be a történetet…
A 2000-es évek elején azonban úgy tűnt, hogy történet mégiscsak
folytatódik: a NovaMute (a „nagy” Mute egyik részlege) több korábbi
Nitzer Ebb dalt is kiadott, jellemzően techno előadók remixeivel. Ekkor
több olyan információ látott napvilágot, hogy a személyes ellentétek
elsimultak az idő és a feledés jótékony hatásának köszönhetően és reális
esély van új Nitzer Ebb produkciókra.
Az ebbe az irányba mutató újabb lépés a 2006-os Body Of Work gyűjteményes album megjelenése volt, amit 2010-ben az Industrial Complex album követett.
Az aktuális album legnagyobb érdeme az, hogy új tér vissza a Nitzer Ebb
alapjellemzőihez, hogy egy pillanatra sem avítt, önismétlő, nem kelti
azt a hatást, hogy a jól bevált kliséket porolták le a biztos siker
reményében. Az album meghallgatásakor a régi rajongók szeme is
felcsillan (pl. Promises, Never Known), de akik az Ebbhead, Big Hit meglepő tételeit kedvelik nekik is tartogat a nagylemez érdekes pillanatokat (pl. Hit You Back, Payroll).