Éppen ezért elévülhetetlen érdemeik vannak abban, hogy az old-school EBM újra hőskorát éli, teljesen ellentmondva azoknak az értékelésnek és előrejelzéseknek melyek évről-évre megjelennek, miszerint ez a stílus még a stagnáló (?) alternatív elektronikus színtéren belül is tetszhalott állapotban van.
Pedig éppen ellenkezőleg, éppen hogy virágzik külföldön (lásd fesztiválok) a 4/4-re épülő, vezényszavakat az égbekiáltó, izzadtságos pogózásra kényszerítő EBM.

Vicc ide, szurkálódás oda: a Nitzer Ebb hatások, stílusjegyek egyértelműek a SPETSNAZ első lemezén és a kapcsolódó Perfect Body EP-n.
A Grand Design (2003-ban a SubSpace Communications jelentette meg)  - és újrakiadása (2004-ben az Out Of Line gondozásában) - esetében ez azt jelenti, hogy alapvetően egyszerű ritmusképletekre épülő, néhány hangból álló dallamfutamok, vezényszavak, kántálások, nyögések: azaz egyértelműen a That Total Age albumra jellemző hard beat.

Ezen az albumon egyértelműen érződik még, hogy a Pontus Stålberg törekvése: Douglas McCarthy rekedtes, de hihetetlenül energikus vokálját megközelíteni, amennyire csak lehet (nem lehet...). Az On The Edge esetében ez azért olyan mértékben sikerült, hogy kevésbé tájékozott Nitzer Ebb rajongóknak - ha nem a mindenható és mindenttudó internet korát élnénk - simán el lehetne adni, mint ritka, ki nem adott dal.

A 2005-ben megjelenő Degenerate Ones kislemez még folytatta ezt az irányvonalat, de a Totalitär album (2006) már tartogat meglepetéseket. Vannak lassabb dalok, szavalósabb vokállal néha dallamosabb refrénnel (pl. Kindred, Solace, My Friend - Godspeed), kicsit olyan, mint mondjuk a Belief, Showtime albumok egyes pillanatai. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem elektronikus testzenéről van szó!

 

Továbbra is old-school EBM ez, csak éppen a műfaji korlátokon belül - és kívül - tett kisebb kitérőkkel. Az Out Of Line is felismerte a stílus feléledését és az egyre népszerűbb SPETSNAZ több fesztivál- és hagyományos koncertfellépést vállalt. Hazai próbálkozás is volt a leszervezésükkel ebben az időszakban, de ekkor még nem jártunk sikerrel... A sikertelenség annak volt köszönhető, hogy 2006-ban bejelentették az együttes feloszlását, amit szinte azonnal cáfolt a kiadó, miszerint az együttes hamarosan új anyag felvételéhez kezd hozzá. Így is lett!

A következő kislemez Hardcore Hooligans címmel jelenik meg (2006) és érdekes módon nem reprezentálja a 2007-ben megjelenő Deadpan album hangulatát. A Hardcore Hooligans megszokott férfias EBM, míg - az eddigi utolsó nagylemez - sokkal változatosabb zenei alapanyagot nyújt, akár - kis túlzással - azt is mondhatnám, hogy ez a SPETSNAZ Ebbhead albuma...

Több zörej, apróság, kiegészítő hangsáv jelenik meg, mint a korábbi dalokban. Nem minden esetben az agresszió, az erő a legjellemzőbb ezekre a dalokra. Természetesen nem váltottak stílust, de már ki mernek törni a lexikonban az old-school EBM mellett sorakozó jelzők által meghatározott ösvényről. A Faustpakt, Indifference (a legjobb dal az albumról!), vagy a limitált verzióról a She Went... jól példázzák ezt a változatosságot. Ez a bátorság mindenképpen jót tett a projektnek, bátran tarthatjuk ezt a legjobb SPETSNAZ albumnak!

A Deadpan óta új anyag nem jelent meg a svéd duótól, hacsak nem számítjuk Pontus Stålberg próbálkozását 2008-ból Turnbull A.C's néven. Azonban új anyag hiányában is sok fellépésen lehetett látni a SPETSNAZ-t, szerencsére 2008-ban hazánkban is pótolták az elmaradt 2006-os koncertet!

Az EBM akkor jó, ha a közvetített energia minden porcikánkban érződik! A SPETSNAZ mindenkinek kellemes perceket szerezhet, aki nem túlbonyolított előadásra, összetett zenei szerkezetre vágyik, hanem egy kicsit ki akarja tombolni magából a felgyülemlett problémákat. Nagyon nehéz kétszemélyes felállásban a szükséges energiaszintet biztosítani, de aki már látta a SPETSNAZ-t színpadon, az tudja mire számíthat!

2012. április 28-án, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében újra hazai színpadon láthatjuk a Spetsnazt!

A cikk teljes egészében a http://alanthewild.blogspot.com oldalról származik.
Szerző: Alan The Wild