A Melotron munkásságát az első albumuk &ndashMörderwerk &ndashóta figyelemmel kísérem. Minden olyan jellemzővel rendelkeznek, mely egy igazán jó zinti-pop együtteshez kell: karizmatikus, egyedi hanggal rendelkező frontemberkivételes zenei tudással rendelkező tagokjól kidolgozott, egyértelműen meghatározott zenei imázs.
Az utolsó gy-két album azonban olyan jeleket lehetett felfedezni, hogy az együttes pályafutása zenitjére ért és már nem várható őlük olyan album, amire felkapja a fejét a 80-as években gyökerező stílust kedvelők hada.
A Propaganda album &ndashmely a CD Underground jóvoltából került a birtokomba &ndashazonban felcsillantja annak lehetőségét, hogy a Melotron tovább tud majd lépni a közeljövőben és képes lesz még meglepetést okozni. Az új album semmiképpen sem korszakalkotó, nem definiálja újra a szinti-pop alapjait, de mindenképpen jobb, tempósabb, változatosabb dalokat vonultat fel, mint a Cliché vagy a Sternenstaub volt.
Az album az Auferstehung nyugod dallamával kezdődik, mely nem más. mint a Dein Herr reprise változata, mely az albumot zárja.
Az albumot első kislemezként a Das Herz vezette fel. Azon lehet vitatkozni, hogy a legjobb dal került-e kiválasztásra a megtisztelő első single szerepére, de az kétségtelen, hogy újszerű hangzásával képes arra, hogy felhívja a figyelmét a bandára azoknak is, akik eddig még nem ismerték a Melotront. A kicsit menetelős hangzást az együttes a klippel még tovább erősíti és mindenképpen az album egyik emlékezetes dala.
Az Arroganz der liebe intro-ja újra felveti az And One-nal történő összehasonlítás „vádját&rdquo&ndashvalóban vannak gyanúsan ismerős hangok, de aztán a dal átvált hamisítatlan Melotronra.
A Lebe ungewöhnlich Martin Gore-os gitárhangokkal van felvértezve és egyébként az album további részében többször is Exciter-es, PTA-s hangulattal találkozhat a gyanútlan zenehallgató.
Andy általában &ndashszinte mindig &ndashnémet nyelven énekli fel a dalokat, de ezen az albumon „másfél&rdquodalnyi angol szöveget is kapunk. A Princess of Russia refrénje és a teljes Broken angolul hangzik fel. Előbbi szerintem nyugodtan pályázhat a következő kislemez szerepére, egy jól felpörgetett club mix nagyon jót tenne ennek a dalnak, ráadásul Andy bátran kísérletezik a hangjával ami határozottan jól sikerült. A Broken szintén az album jó omentumai közé artozik, szintén táncolható alok közé artozik, a következő hónapok bulijainak kötelező tartozéka lehet (főleg ha ebből is lesz esetleg kislemez). A kukacoskodó, angol felsőfokú yelvtudással rendelkezők esetleg ebben a dalból szedhetik érveiket arra vonatkozóan, hogy miért maradjon Andy a német nyelven történő éneklésnél, de én a pozitív hozzáállás híve vagyok…
A Vaterland jól ötvözi a régi és az új, trendi szinti-pop elvárásokat: fülbemászó allam, egy nagyon kicsi future-pop-os hatást is tartalmazó itmus és basszusalapok jellemzik.

Aki tehát egy klasszikus szinti-pop elemeket felvonultató, de mégis korszerűbb hangzást képviselő albumra szeretne szert tenni, annak mindenképpen javaslom, hogy szerezze be a CD Underground-tól a Melotron új albumát!