|
Jelenleg 75 vendég és 0 regisztrált tag olvas minket. Névtelen látogató vagy.  |
|||
DEPECHE MODE - Delta Machine
Szubjektív kritika. A lemez címével nagyon nehezen tudok megbarátkozni. Kicsit olyan "nekünk mindegy mi a címe úgyis megveszik" szaga van. Nem is értem, de hát ez van. Alig vártam, hogy megérkezzen a példányom és betolhassam a lejátszóba.
Az első benyomásom nagyon elkeserítő volt. Nem adtam fel, halgattam csak lelkesen és egyszercsak elkezdett magával ragadni az egész lemez hangulata. Jelenleg teljesen a hatása alatt vagyok. Nézzük csak ...
Welcome to My World
Az egyik legjobb dal a lemezen, talán a legjobb. Martin féle analóg lábdobok modulár hangszintöredékek, mintha Martin szólót hallanék a Dave hangjával. Szépen bontakozik ki, a dallamvezetés zseniális, Dave úgyszintén! A refrén gyönyörű a semmiből jön, a vonósok és a szinti szőnyeg nagyon betalál, sőt utána a basszusok is a legjobb pillanataikat idézik! Maximális kidolgozás, hibátlan. A keverés itt a legjobb - Dave hangja annyira tiszta természetes. Martin vokálja a legjobb helyen! Felemelő! Tökéletes kezdés! Angel Hát nem tudom. Jó dal. Semmi érdekes. Bennem semmit nem mozdít meg. Biztosan van egy réteg akiknek ez a DEPECHE MODE. Nekem ez a vonal sohasem tetszett. Jól szól, gyönyörűen megkeverve, Dave megint hatalmas, de ennyi. Sorry ... Heaven Egy újabb hibátlan dal. Nekem elsőre Beatles akkordmenet ugrott be, de egy jó barátom állítja hogy egy nagyon régi JOE COCKER dal nyúlása. Nekem mindegy, ez úgy jó ahogyan van. Kicsit talán a dob erőtlen, de ezt már megszokhattuk. Minden tökéletes, hatalmas hangulat! Secret to the End Nagyon jó DEPECHE MODE de kicsit mintha más lenne. Mindenesetre ez a dal úgy szólna Alan hangszerelésben, mint a régi nagyok. Szerintem hiba hogy minden dallamot a hiperszuper modulár rendszerrel próbálnak megoldani + egy kis Martin gitár és kész. Hol vannak a jó kis kórus hangszínek, meg a digitális(!) szinti szőnyegek? Ejnye-bejnye! My Little Universe Nem tudom megfejteni! Nem tetszik! Olcsó! Skip! Martin szólon a helye! Slow Köszönöm! Hát ez betalál! Egyértelmű DOORS hatások az elején! Ez sem a stílusom, de ez elvisz magával, elragad! Ettől jó! Broken A másik nagy kedvenc. Igazi DEPECHE MODE hangszerelés, bár kicsit lehetne erőteljesebb. Dave megint zseniális! Nagyon jó! Sok ilyet még! The Child Inside Martin dal. Nagy Martin rajongóként azt kell mondanom sajnos, hogy ez nem a legjobb pillanata. Jó, kellemes hibátlan, szép minden, de most nem jön át annyira a mondanivaló. Technikailag tökéletes ének de most nekem kevesebb átéléssel jön. Az külön bosszantó hogy hasonlít minden más utolsó pár lemezen hallható Martin dalhoz. Soft Touch/Raw Nerve Nekem erőtlen! Nagyon jónak ígérkezik de nem üt be. Attól még jó persze. Should Be Higher Jól kezdődik. Lüktet. Dave nagyon jó. A refrén szépen alakul. Dave a fellegekbe énekel, kis digitális segítséggel. Kicsit gyorsíthattak volna rajta szerintem. Alone Végre. Harmadik nagy kedvenc. Kár a rave dobokért. Jó lett volna anélkül is. Az ének példaértékű. Érezhető mondanivaló. A levezetés klasszikus DEPECHE MODE. Soothe My Soul I feeeeeeeeel youuuuuuu! Biztos jó. Kell valami a rádióknak is. Vagy nem tudom. Inkább hagyjuk. Goodbye Jó. Nem tudom miért. Jó hallgatni. Ezt elhiszem. Már jó kedvem is lett. Goodbye Pain! Összességében nagyon nagy élmény hallgatni a lemezt. A hangulat az igazi DEPECHE MODE persze 2013-ra átültetve. Örüljünk hogy léteznek, alkotnak. Azért igazi húzószám nincs a lemezen ez tény. Lehet mégis fel kellene hívni Alant? Hát fel! 2013 © Cipree Kiadó: Sony Kiadás dátuma: 2013 március 25. Hozzászólások2013 április 18. - 12:35 [4]
industhu
vagy csak változott a világ, és míg első dm válogatásomat addig hallgattam, míg a szalag szét nem ment, illetve első magyar depeche mode oldalt mikor csináltam, még az is hir volt, rengeteg látogatóval, hogy mi volt az első kazetta, amire dalokat válogattunk mode-ból - mára már az se igazán hír, ha klipet csinálnak a fiúk. így ha alapvetően Billy Idolt fognak játszani, rengeteg ember meg skippeli és lekeres olyat, aki nem, 5 sec.
2013 április 16. - 18:13 [3]
tom ripper
Szerintem elkéne vágni a nosztalgia bűzlő, elrohadt köldökzsinórját. :D Ne kelljen már 2013-ban Strengelove-t hallgatni. A "jó kis kórus hangszínek, meg a digitális(!) szinti szőnyegek"-et hiányolni olyan, mintha fejletlen mellű nőket hiányolnál, lapos férfi seggel. A digitális hangzás egyértelműen hátrány, és csak amatőrök követik el pénzhiány miatt. A Delta Machine teljesen alkalmas arra, hogy a Hocico-val, Combichrist-al érzéstelenített lelkemet egy kicsit életre lehelje. Én is azt vártam, hogy az előző albumhoz hasonlóan ezt sem bírom kettőnél többször meghallgatni, de egy hete csak ezt hallgatom. Persze van 2 szám amit skip-elnem kell, de a többi naponta 3szor is meghallgatom.
Szerintem szar zenéhez nem tudod magad hozzászoktatni, lásd előző lemez (kivéve 2 számot). Csak magadat fosztod meg ettől a lemeztől ha előre eldöntöd, hogy nem érdekel, ami azért kár mert nem sok jó zene van manapság.
2013 április 11. - 18:38 [2]
industhu
viszont tök élvezetes úgy hallgatni egy elemzt, hogy dalonként hozzáír valaki valamit és köszi, hogy így levezetted, egy próbát lehet adok érte így. :)
2013 április 11. - 18:37 [1]
industhu
nekem az jut róla eszembe, hogy ha eleget szoktatjuk magunkat, egy sima.. kozmix dal is lehet elvarázsoló. és adott a DM, meg az ikonikus figurák, akikről az is érdekelne máig, hogy éppen milyen ingben ment kutyát sétáltatni (engem legalábbis), vagy milyen új haja van. és az ilyen dolgok megadják azt az alapvarázst, ami alapján hozzászoktatjuk magunkat hozzá. ezért is az ultra után nem vettem a fáradságot, ha 5-ször nem volt jó, nem érdekelt. és nem is érdekelt egyik lemez se. de talán már az ultrát is a kései felismerés hozta fel, ezt már nem tudom megitélni.
Hozzászólok
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
|
Facebook
|
||
|
|||
Ugrás a lemezkritikákhoz
