|
Jelenleg 116 vendég és 0 regisztrált tag olvas minket. Névtelen látogató vagy.  |
|||
De/Vision - Noob Kissé szkeptikusan, bár mérhetetlen kíváncsisággal vártam a legújabb De/Vision album megjelenését, mert igaz, ami igaz, az új évezred eddigi De/Vision lemezei után mindannyiszor hiányérzetem támadt. Úgy tűnt, a műfaj kereteit tágítva egy progresszívebb és experimentálisabb hangzást hoznak a színtérbe, ami persze önmagában nem baj, ha az eredmény igényes és tartalmas alkotás, amit nem mellesleg a hallgatói közönség is elfogad és megszeret.
Én az utóbbi időszak De/Vision lemezei közül viszont nem tudnék megnevezni egyet, amely annyira lekötötte volna a figyelmemet, hogy képes lettem volna napjában háromszor-négyszer is egymás után meghallgatni. Ez a tény főleg annak tudatában fájó, hogy annak idején a Monosex kazettámat rongyosra hallgattam, és kívülről fújtam minden egyes dal szövegét. Persze a De/Vision iránti szeretetem továbbra is töretlen maradt, de azóta is vártam, hogy mikor fogok újra annyira örülni egy De/Vision albumnak, mint akkor, 1998-ban a Monosex-nek. És lám, 2007-ben ismét tudtam egy De/Vision lemeznek szívből örülni!... Hozzászólások
Jelenleg nincsen hozzászólás!
Hozzászólok
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
|
Facebook
|
||
|
|||
A Noob hangzása letisztult és egységes, tele van melódikus dallamokkal, nem különben mélyreszántó gondolatokkal. A What You Deserve c. számnál éreztem egy kis Playing The Angel-es színezetet, de amúgy az összes szám jellegzetesen de/visionös, kitűnő darab, ahogy angolul mondják, masterpiece. Az egyetlen igazán táncolható dal a Flavour Of The Week, de magát az egész albumot dinamikus, elgondolkodtatóbb, ugyanakkor cseppet sem unalmas számok alkotják, olyanok, amelyek mondanivalójával azonosulni lehet, és tudok. Ilyen az Obsolete, a Nine Lives, a Far Side Of The Moon, vagy a Death Of Me. A Noob-ra felkerült a 2006-os Best Of albumon szereplő Love Will Find A Way is, amely erre a kiadványra egy kissé új arculatot kapott, ami ha túl nagy változást nem is jelentett, de mindenképpen jót tett a hangzásnak. Tulajdonképpen a dalok folyamatosan lekötik az ember figyelmét, ami azt jelenti, hogy a lemez nem monoton. Két, számomra legkedvesebb dal az albumon a What It Feels Like és a Deep Blue, amelyek egyből beivódtak a tudatomba. Hiszen nem kell, hogy egy klubsláger legyen az, amely a legnagyobb hatással van az ember gondolatatira és érzéseire, igaz?...
Ugrás a lemezkritikákhoz
