A zenekart, azt hiszem nem kell bemutatnom. A Skinny Puppy a 25 éves fennállása óta sok mindenen átment, többek közt volt itt haláleset, szétválás, nagy szünet, majd új tagok, újra zenélés, stb. Ezeket a változásokat a lemezeken is érezhetjük, és bár mindig is albumról albumra új utakon jártak, azt hiszem ez mostani zenei ugrás volt a legmerészebb tőlük. Az előző korongok mintha mind egy-egy lépés lettek volna a mostani talán legsokszínűbb albumuk felé. Mintha az eddigi lemezeket bedobták volna egy nagy olvasztóba, hozzáadtak volna egy icipici ohGr-t, fűszerként egy csipetnyi finom zajt és elektronikát, és a kész masszából gyúrták volna meg a számokat. Csodálatos dolog a zenei szobrászat, nem érezni, hogy egy régi kopott indusztriál zenekar nyikorogna itt a 21. században, mint ezt más hasonló orú andánknál megfigyelhetjük. Persze ez azért sok old-school fannak nem jön be, akik még mindig a 10 évvel ezelőtti Skinnyt várnák, mereven ellenállva bármi nemű változásnak.