- Legutóbb a Sziget Fesztiválon találkoztunk Budapesten, 2007. augusztusában, ahol is egy nagyszerű koncertet adtatok. Egy újabb fesztivál-fellépés is tervbe volt véve a múlt év végére, ami azonban sajnos elmaradt. Mi történt veletek az elmúlt időszakban?


Douglas McCarthy: - John O-val, a producerünkkel befejeztük az albumunk mixelését. Bon és Jason pedig, az új live set-up átalakításán dolgoztak, mely egy minimál akusztikus dobfelszerelésből, elektronikus ütősökből, és egy MIDI mallet controllerből áll. Lenyomtunk néhány show-t Londonban, Berlinben, Malmöben, Göteborgban és Mexico City-ben. Terveztünk egy dél-amerikai turnét is, ami azonban a sertésinfluenza miatt meghiúsult. Emiatt kellett lemondanunk a Fixmer/McCarthy bulit is, Mexico City-ben. Terence és én pont azon a hétvégén érkeztünk oda, amikor a sertésinfluenzáról szóló szalagcímek elárasztották a sajtót. Elég szürreális érzés volt, mindenkit maszkokban látni, és az egyébként forgalomtól nyüzsgő mexikói utcák olyan néptelenek voltak, mint a sivatag.

- Douglas, te közben megjelentetted második albumodat Terence Fixmer-rel, Into The Night címen. Az új sound számomra sokkal könnyedebb, táncolhatóbb, emellett persze a régi, esszenciális dark / goth stílus is érezhető rajta. Milyen visszajelzést kaptatok a munkátokról?


Douglas McCarthy: - Jók voltak a visszajelzések. Sajnos, pont akkor jött ki az anyag, amikor az SPV kiadónál éppen szerkezetváltás ment végbe, és emellé jött még a gazdasági világválság, így nem tudtuk megfelelően promotálni. De ahogy mondtam, nagyon szeretjük ezt az albumot, és azok a rajongók, akik élőben is láthattak minket, jól reagáltak az új számokra.


- Jókora várakozás előzi meg az új Nitzer Ebb albumot, amiről néhány szám különböző soundtrackeken is megjelent, köztük a Fűrész IV-hez, és VI-hoz tartozó filmzene-albumon. Ilyen nagy horrorfilm-rajongók lennétek?


Douglas McCarthy: - Szeretünk mindenféle jó filmet, és ezek között vannak horror-klasszikusok is. Komolyan gondolom, hogy bármilyen kreatív munka, ami törődéssel, és odafigyeléssel készül, az megérdemli, hogy odafigyeljenek rá.

- Douglas, tavalyi bécsi találkozásunkkor említetted, hogy jó esély van rá, hogy ti legyetek a Depeche Mode előzenekara a "Tour Of The Universe"-ön. Azóta már mindannyian tudjuk, hogy ez az álom valóra vált. Ki keresett meg titeket ezzel a felkéréssel?


Douglas McCarthy: - Mindig is tartottuk velük a kapcsolatot, főleg Martin-nal, hisz mindannyian Dél-Kaliforniában élünk. Megkértük Martin-t, hogy vokálozzon az egyik új track-ünkön, melynek címe: "Once You Say". És aztán, amikor kiderült, hogy mi pont akkor jelentetjük meg az új lemezünket, amikor ők befejezik az európai turnéjukat, adta magát, hogy megkeressük őt az előzenekarosdival kapcsolatban.

- Utoljára a World Violation Tour alkalmával léptetek fel a Depeche Mode előtt. Alan Wilder-t leszámítva, megmaradt a barátság? Mi volt a legemlékezetesebb momentuma a közös turnénak?


Bon Harris: - Martin-nal tartottuk leginkább a személyes kontaktust, aki háttér-vokálozik is az előbb említett számban. Mindig elmentünk a koncertjeikre, ha Los Angeles-ben jártak, és lehetőséget adtak rá, hogy beléjük fussunk. Mindenkivel jó kapcsolatot ápoltunk az évek során. Annyi emlékünk van a World Violation Tour-ról, amik azóta már össze is mosódtak... Volt úgy, hogy hot-doggal a kézben néztük meg a "Stripped"-et, hogy lecheckoljuk a színpadi show-t, és a közönség reakcióját.


- Játszottatok egy warm-up show-t Berlinben, a Depeche Mode rajongóinak, a koncertjüket megelőző napon, amire nagyon jól reagáltak, és még Dave is megemlékezett rólatok az Olympastadionban. Jól éreztétek magatokat együtt?


Bon Harris: - Igen, mindannyian Essex-ből származunk, hasonló körülmények közül, hasonló humorral megáldva, és még sorolhatnám. Ahhoz képest, hogy milyen magas szinten művelik a zenét, megmaradtak melegszívű, eredeti, és móka-kedvelő embereknek.

- Milyen érzés volt újra színpadra állni Jason Payne-nel, akivel '95-ben játszottatok utoljára együtt? Befolyásolta az újbóli jelenléte a setlistet? Játszotok esetleg számokat a Big Hit-ről is?


Bon Harris: - Nagyszerű érzés. Volt egyfajta lezáratlan ügy-érzete ennek az egész  "Big Hit" utáni szétválásnak. Azt hiszem, most ismét teljes a kép. Ahelyett, hogy visszatértünk volna a "Big Hit" dalokhoz, inkább az új anyagon kezdtünk el dolgozni, a régieket pedig, hozzáigazítottuk az ő tehetségéhez. Ő ugyanis egy nagyon jó dobos, a szó tradicionális értelmében véve - akusztikus felszerelésen játszva. Persze, elektronikus ütősöket is alkalmazunk, de úgy gondoltuk, így minden erősségünket megmutathatjuk. És az "Industrial Complex" is ezt a stílust kívánta meg. Egy kicsit nyersebb, "élőbb" hangzást.

- Lesz valamiféle változtatás az amerikai, és az azt követő európai turné között? Úgy értem, a színpadképen, a setlistben...

Douglas McCarthy: - A legfőbb eltérés az lesz, hogy a saját koncertjeinken annyit játszunk, amennyit akarunk, míg a Depeche Mode-tól 45 percet kapunk. Így aztán rendkívül gondosan kell összeválogatnunk a dalmenetet, hogy a rajongók által elvárt klasszikus Nitzer Ebb számok is megszólaljanak, és becsempésszük közéjük az újakat is. Az USA-turnénk eddigi szakaszán nagyon jól fogadták a rajongók az új anyagot. Azt tervezzük, hogy Európában plusz saját koncerteket is adunk a Depeche Mode-dal közös fellépéseken túl.


- Hogy készültök az előzenekar-szerepre?


Bon Harris: - Nyilvánvalóan ez egy remek alkalom, hogy új, és nagyobb közönség előtt is játsszunk. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy odafigyeljenek a zenénkre, és, hogy megmutassuk, a zene szólhat is valamiről.
- Mit üzentek a magyar rajongóitoknak?


Douglas McCarthy: - Alig várjuk, hogy visszatérjünk, és nektek játsszunk!

© Janurik János