Csak nem egy kis punk attitűd érződik ebben is?

Anders: Abszolút. A punk mozgalom a „csináld magadra" épült, és a korai elektronikus szcéna sem volt más, ugyanaz a hozzáállás volt jellemző és a barkácsetika. Ugyanez a helyzet a szövegeinkkel, sokkal inkább mondanám rájuk, hogy „punk", mint „cyber".

Jonas: Igen, a valóságon van a hangsúly, nem a légvárépítésen.

A '80-as évek óta vagytok a színen, és természetesen Svédországnak igencsak komoly EBM történelme van. Hogyan látjátok a THE PAIN MACHINERYt ennek a történelemnek a tükrében?

Anders:Nos, mi svédek vagyunk és az EBM erősen hat a zenére, amit csinálunk. Ezen túlmenően, nem tudom, nem hiszem, hogy lenne svéd „hangzás" vagy ilyesmi.

Jonas: Soha nem hallgattunk korai svéd EBM zenekarokat akkoriban, hogy őszinte legyek, elég egydimenziósnak tűnt az a cucc ahhoz képest, amit a PIAS, az Antler stb. kiadott.

A legutóbbi albumotok a „Surveillance Culture" egy új fejezet. Új label és új hangzás?

Anders: Igen, a Complete Control Productions alatt vagyunk, és nagyon jó érzés ilyen szellemiségű emberekkel dolgozni. A hangzás a minimál felé fejlődött és fókuszáltabb lett. Még mindig szeretjük a zajt és a káoszt, még mindig jelen is vannak a zenénkben. Csak nem annyira, mint korábban.

Ami a címet illeti, tényleg úgy gondoljátok, hogy felügyeleti kultúrában élünk?

Anders: Az eszközök megvannak, és egyre jobban integrálódnak a társadalmunkba. CCTV, műholdas helymeghatározás, telefon és e-mail megfigyelés és egyéb ellenőrző technikák állnak a „megbízottak" rendelkezésére és a közösségi hálózatokon keresztül, mint a Facebook stb., az emberek döntése, hogy folyamatosan mások tudomására hozzák, mit csinálnak. Mindennapi életünk során egyre több és több nyomot hagyunk.

Jonas: Elképesztő, hány ember hajlandó kiadni magát. Ez kevésbé az 1984 típusú forgatókönyv, ahol az állam vagy a vállalatok aktívan figyelik meg az embereket, ők maguk tökéletesen készek ezt megtenni egyedül. Azt gondolom, hogy az e mögött álló különböző okok bizonyos szempontból érdekesebbek, mint a tény, hogy néhány vállalat marketingesei szeretnének hozzáférni a fogyasztói viselkedéshez. 

Egyébként, kiváló album, de azt is érzem, hogy ezt az albumot olyan emberek készítették, akik nem túl boldogok attól, amerre a világ halad.

Anders: Köszönjük, örülünk, hogy tetszik az album. Szeretjük a világot. Egyes dolgok jók, mások nem annyira. Azt hiszem a The Pain Machineryvel mi csak nem a hurrávidámságra fókuszálunk. Nem menne...

Jonas: A szövegek csak megfigyelések, a szarkasztikus hang észrevehető lehet néha, de nem mutogatunk ujjal senkire. Néhány közülük azokról a dolgokról szól, amelyek a társadalom egészében zajlanak, mások személyesebbek.

Azt látván, hogy a zenekarok nincsenek számottevő eladásaik, akaratlanul is az jut az ember eszébe, hogy a hozzátok hasonló bandák csak a zene szeretete miatt csinálják az egészet?

Anders: Remélhetőleg azért eladunk egy-két példányt. De tudom, miről beszélsz, nehéz idők járnak. Manapság nem lehetsz a pénz miatt a zeneiparban. Másrészt, mi soha nem is ezért voltunk benne, és ez a jövőben is így lesz.

Jonas: Szép lenne annyi pénzt generálni, hogy a bakeliten való megjelenések is életképesek legyenek. Majd meglátjuk...

Szeretném, ha tudnátok, amikor kritikát írtam rólatok, a Portion Controlhoz hasonlítottalak titeket? Mit szóltok hozzá?

Anders: Megtisztelő. Ők igazi úttörők voltak és azok is maradtak. Azt gondolom, közös bennünk a barkács/punk attitűd és persze az elektronikus zene „primitívebb" megközelítése.

Jonas: Igazán hízelgő. A Portion Control mindig is biztos helyen volt a kedvencek között. Van valami a merész, lo-fi elektronikában és abban az énekhangban, ami egyedülálló. Igazán tetszenek az újabb munkáik is.

Ti magatok figyelemmel követitek az elektronikus színteret?

Anders: Igen, hogyne. Jelenleg rengeteg izgalmas elektronikus zene jön létre.

Jonas: Az elektronikus zene olyan széles spektrumú ma, de igen, határozottan. Hála az égnek, az utóbbi néhány évben érdekes dolgok kezdtek születni „régi" hatások mentén, anélkül, hogy retrók lennének.

Hogyan látjátok a svéd elektronikus szcénát napjainkban? Még mindig olyan jó a helyzet, mint a '80-as évekbeli aranykorban?

Anders: Sok menő elektro banda van most Svédországban, meg fanzine-ok, klubok stb. Néhány dolog jobb volt a '80-as években, míg mások most jobbak. Az elektronikus szcéna sokkal tagoltabb kisebb alműfajokra mostanában, ha tetszik, ha nem.

Mi a kedvenc lemezetek és miért?

Anders: Hú, zeneimádóként természetesen lehetetlen csak egy albumot választanom. De ha muszáj lenne, csakis a The Clash első albumát mondanám. Punk album, nem elektronikus. Ez volt az első albumok egyike, amelyek megvoltak nekem és még mindig hallgatom, sokat. Imádom azt a lemezt.

Jonas: Az „Official Version" kell, hogy legyen a Front 242-tól. Az a lemez nagy benyomást tett rám, amikor kijött, és még mindig rendszeresen hallgatom. Egyszerűen kivonata annak, hogy milyen volt, milyen most és milyen kell legyen a jövőben ez a műfaj.

Kivel nem bánnátok, ha 8 órát kéne töltenetek egy liftben? Mit csinálnátok?   

Anders: Hmmm, a barátnőmmel. Vagy valakivel, akinek tényleg szüksége volna egy jó kis 8-órás verésre. Hunter S. Thompson vagy William S. Burroughs érdekes beszélgetőpartner lenne. Bár egy kissé nehezen, mivel mindketten halottak...

Jonas: Ezzel a nővel, ha még élne: Betty Lou Oliver. Biztos tudna nekem egyet s mást mondani arról, milyen beragadni egy liftbe. ;-)

Különleges üzenet az olvasóinknak...

Anders: Egy nagy köszönömöt küldenék mindenkinek, aki támogatja a zenét, amit szeret. Nektek mindannyiatoknak, akik klubokba, koncertekre mentek és megveszitek kedvenc előadóitok lemezeit. Nélkületek nem létezne egyetlen „szcéna" sem.

Didier Becu - 04/07/2011

A cikk a www.peek-a-boo-magazine.be magazin interjújának fordítása.
Fordította: Ilke