Jelenleg 81 vendég és 0 regisztrált tag
olvas minket. Névtelen látogató vagy.
Sikeres regisztráció
A regisztráció sikeres volt, de biztonsági okokból egy levelet küldtünk a megadott e-mail címre, mellyel ellenőrizzük a regisztrációt.
Regisztráció
Felhasználónevet meg kell adni!
Felhasználónév már fogalt!
Felhasználónév kis, nagy betüt és számot tartalmazhet!
E-mailt meg kell adni!
Hibás e-mail cím!
A megadott e-mail cím már fogalt!
Jelszóemlékeztető elküldve
Az új jelszó elkészült, ellenőrizze e-mail címét a további információkért.
Elfelejtett jelszó
E-mailt meg kell adni!
Hibás e-mail cím!
A megadott e-mail cím még nincs regisztrálva!
Stephan Groth (Apoptygma Berzerk) interjú
2009 március harmadikán kértem egy interjút Stephan Groth-tól, az embertől az Apoptygma Berzerk mögött- vagy ahogy a rajongók hívják: Apop. Stephan norvégiai othonában volt, kipihenendő a Rocket Science turné német bulijait.
A Skype-ot
használva interjúvoltam meg őt, ami egy érdekes kísérlet volt, hogy
feszegessem a technológia határait, egy Pamela nevű dolog segítségével.
Stephant egy nagyon összetett és őszinte embernek találtam. Öröm volt
interjút készíteni a kedvenc előadóim egyikével.
Az óriási dolog az Apoptygma berzerkben, hogy a zenéjük túlélte az
elmúlt tizenhat évet, túlnőve az elektronikus tánczene vagy szintipop
egyszerű formuláit. Az APOP nem vette fel ennek az eltelt időnek a
zenei hatásait, mégis mindig valami újat tud felmutatni. Néhány rajongó
és ember a színtéren ugyan időnként kritizálja őket, hogy túl
"rockosak"- de ez nem számít. Az APOP még elemében van, és kiváló pop
albumokat készít. Az új CD-jük, a Rocket Science egy erős és változatos
kiadvány, rengeteg óriási számmal.
Hogyan érkezett Németországba az új anyagotok?
Az album csak egy héttel a turné kezdete előtt jött ki, tehát minden
bulival egyre többet mutathatunk belőle az embereknek. Az új album
bemutatásával tudathatjuk az emberekkel, mi is a helyzet. Az első
koncert elég nehéz volt, mivel még nem játszottuk élőben az új dalokat,
de rövid idő alatt minden tökéletessé vált. Egy hét elteltével az új
dalokat, mint az Apollo és a Shadow, simán be tudtuk tenni a játszott
dalok listájába, de próbáltunk variálni, melyik másik új dalok
illeszkednének még a repertoárba. Néhány új dalon még tovább dolgoztunk
és a turné utolsó két hetében tökélyre vittük őket, és mindent sokkal
fogósabban adtunk elő. Stílust tekintve, ez az anyag egészen más, mint
a régebbi anyagaink, mások a '94-es dalaink, és a mostaniak. Eléggé
nehéz a régi dalainkat friss köntösben tálalni. De minden az APOP
módjára alakult át. A koncertünk egy elég hosszú keveréket ad
mindezekből a témákból, a buli végére mindig hagyunk egy ízelítőt a
régi koncertjeink hangulatából. Hamarosan megyünk Oroszországba egy
hétre, aztán Anglia és Franciaország következik. Ezután visszajövünk
ide és dolgozunk kicsit, aztán remélhetőleg megyünk észak- és
Dél-Amerikába.
Sajnáljuk, hogy nem turnéztunk Amerikában. Szomorú volt hanyagolni
Amerikát. Az előző albummal, a You And Me Against The World-el igazán
megvolt az esélyünk, hogy elérjük, amit célunkul kitűztünk vele. Sok
banda a színtéren igent mond mindkét kontinensre. Az ember sok időt
tölt azzal, hogy eldöntse, mire van ideje, Európa vagy Amerika. Igazán
nehéz a döntés. Mert például az olyan banda, mint a Good Charlotte,
akik igazán nagyok az Államokban, mindig átruccan ide Európába, de itt
csak úgy tudnának nagyobbak lenni, ha többet tartózkodnának a
kontinensen. Európában élek, és Németország egy órás repülőútra van
Norvégiától, tehát ez nekünk egyszerűbb. Van két top 20- as slágerünk
ebben az évben, és egy ütős albumunk, ami igazán megváltoztatott
néhány dolgot nálunk. Sajnálom, hogy elveszítjük az Államokat. Ez az
egész dolog, zenekarnak lenni és felvételt kiadni egy óriási
hazárdjáték.
Nagy változást fedeztem fel a zeneiparban, ahol még minden mozgásban van. Senki sem tudja hol végződik a zeneipar vesszőfutása.
Senki sem tudja megmondani, mi is fog történni. Aláírtunk a Gun
Records nevű kiadóval, akik egyike voltak a Sony alternatív kiadóinak
Németországban, aztán kiszálltak az üzletből egy héttel a Rocket
Science megjelenése után. A kemény meló után, ami által megtanultuk az
új dalokat és leszerveztük a turnét, kaptunk egy telefonhívást, és azt
mondták, nincs többé kiadótok. Ez a turnénk első hetében volt! Ezen a
nehéz héten ráztuk gatyába a show-t és a történtek tudatában dolgoztunk
tovább a dalokon…A telefon után másnap átvett minket a Columbia
Records, a Sony Records, tehát minden jóra fordult. Tiszta szerencsénk
volt. Ez egy olyan lépés volt, amit felfelé tettünk. Történhetett volna
sokkal rosszabb is. Senki sem tudja mi fog történni éppen. Utálnék most
fiatal bandában lenni. Mindenképp kell, hogy legyen Myspace, Reverb
Nation, Vampire Freaks és hasonlók, hogy el tudd juttatni az emberekhez
a dalodat miután felvetted- mert szükséged van a pénzre. Pénz kell,
hogy borítót nyomtass, posztereket és videókat készíts, fizetni kell a
stábot és a turnéköltséget- ez nem nyereséges.
Tehát a kiadó vállalatok rizikót vállalnak az új tehetségekkel?
Igen. Nincs már pénzük a hazárdjátékra. Kell a pénz az olyan bandákra,
mint a U2, Paul McCarthy, Iron Maiden és Metallica. A nagy nevű
előadókért több befektetésre hajlandók. De visszatérve az új bandákra,
járna nekik is az anyagi támogatás, amire szükségük van. Nem tudom hova
tűnnek az erre szánt pénzek manapság. Nagyon le van most korlátozva az
ilyen bandák kitörési lehetősége. Nem tudnak kitörni, de a költségek
ugyan azok.
Gondolod, hogy ennek köze van a fájlcserékhez és az illegális netes zenei letöltésekhez?
Nem, nem gondolom hogy ez az oka. Ez a kiadó vállalatok hosszú ideje
tartó fafejűségének az eredménye, annak az eredménye, hogy nem értik mi
történik. Egy album koncepciója el van tervezve már előre. Csak azt
látják, hogy lehet újra hirtelen hasznot kipréselni valamiből. Saját
magukat lövik meg a válogatáslemezekkel és túl sok időt fecsérelnek el
azzal, hogy egyetlen slágert fényezzenek. Minden a sláger kislemezről
szól. Nem bíztatják a művészeket és nem segítenek népszerűsíteni a jó
albumokat. Ahogy mindenhol ez a szemlélet uralkodik, például a
gyorséttermekben vagy az egészségügyben is. "Vegye, vigye!". Ez csak
üzlet, üzlet, üzlet. Nincs helye a minőségnek. Igazából a saját kis
háborúmat vívom most. Ez az album, a Rocket Science nem az, amit ma a
világ akar. Ez egy olyan minőségű album, mint mikor megveszel egy
Depeche Mode, Kraftwerk vagy Smashing Pumpkins albumot. A nap végére az
album betalál- nem egyetlen jó dalt élvezel, hanem egy seggberúgós
albumot élvezel nagyon jó minőségben, itt ott apró érdekességekkel.
Miután rendesen végighallgattad a dalokat, megnézheted a külcsínt is. A
művészet egy része, ahogy a kezedbe veszed a borítót, és
végigböngészed. Ez mind kiveszőben van- az igazi kultúra és az értelem
egyre pusztul. Az öcsémnek rengeteg mp3 -a van. Több dala van a
gyűjteményében, mint nekem, pedig húsz évig gyűjtögetem a cuccokat.
Ezer meg ezer dal van a meghajtóin. Nem igazán érdekli, ki készítette
azokat a számokat, ki írta, ki festette a borítót- ez nem a
kapcsolatról szól már. Nincs halál vagy történelem. Itt nincs igazi
szerelem. Nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy a gyerekek ilyenek, de
úgy látszik, hogy így mennek a dolgok.
Tehát minden árucikk, amit meg kell venni.
Egy kissé úgy tűnik.
A Rocket Science-en vannak egyetemes teóriákból vett részek,
szerepel a Mátrix, az 1984, ami felszólítja az embereket, hogy
ébredjenek fel és tegyenek valamit.
Ez nem olyasmi dolog, hogy eldöntöttem, hogy négy év után hirtelen
felébredtem és csinálok egy albumot, ami igazából csak a pénzhiányon
enyhít. Amikor láttam a Mátrixot, teljesen kiütött. Az a film tényleg
elgondolkodtatott azzal kapcsolatban, hogy a vállalatok sok-sok éve
mennyire és milyen sokféleképpen irányításuk alatt tartanak minket.
Elgondolkodtam például, hogy rengeteg náci átjutott az Egyesült
Államokba, letelepedtek, más nevet vettek fel, dolgozni kezdtek és így
adták nekünk a technológiákat, amiket manapság is használunk. Hallottál
az "Operation Paperclip"-ről?
Nem hallottam róla.
Nézz utána a Google-n. Ez egy projekt volt, amit a CIA kezdeményezett,
vagy ahogy akkor hívták, az OSS. Minden arról szólt, hogy rakétákat
építettek és azon dolgoztak, hogyan juthatnak fel a Holdra később,
valamint atombombát terveztek. Az ott dolgozó srácok náci rakétatudósok
voltak.
Emlékszem, hogy olvastam a tudósokról, és tudok erről. A II.
Világháború rendesen megváltoztatta a térképet a XX. Század közepére,
és a technikai fejlődés által eléggé megváltoztatta a nyugati világot
is.
Igen. Elmentem az egyik koncentrációs táborba Németországban, ami most
múzeumként funkcionál, és ott láthatók a szimbólunok, amiket bizonyos
embertípusokra akasztottak, mint a Dávid-csillag a zsidóknak, a
rózsaszín háromszög a homoszexuálisoknak, és voltak külön jelzések a
cigányok részére. Mindenkit megbélyegeztek, aki nem illett az általuk
alkotott képbe, aki túl sokat akart tudni vagy mutatni- fekete
háromszöggel jelölték meg az antiszociálisokat.
Ahogy az 1984-ben a bűnösöket megbélyegezték.
Igen, éppen így látom a szimbólunok változását. Ahogy Amerikában, úgy
itt európában sem szerették soha az olyanokat, akik túl sokat akarnak
tudni. Nyomást fejtenek ki ránk annak érdekében, hogy megfelelő
fogyasztók legyünk. Tudom, hogy a Földön rengeteg olyan ember van, aki
irányítani akar minket, tehát ez az album erről szól.
Hogyan találkoztál Benji Maddennel a Good Charlotte-ból?
Nézegettem egy magazint, és megláttam egy képet erről a srácról, akin
APOP póló volt, és azt mondtam, hűha, ez tök jó! Később Benji felvette
a kapcsolatot a managementemmel és elkérte az email címem, kapcsolatba
akart lépni velem. A managementem továbbította az emailjét nekem, és
elkezdtünk levelezni. Találtunk közös zenei nevezőket, közös kedvenc
albumokat, közös kedvenc bandákat, mint a Depeche Mode, New order és
Joy Division- szóval zeneileg eléggé egy hullámhosszon vagyunk.
Találkoztunk is, és később dolgozott velünk az Apollo(Live on Youél
tovább is tekint, hiszen ő egy nagyon népszerű előadó, mégis óriási
személyiség, jó ember.r TV) című dalunkon. Sok embert ismerek a
színtéren, de ő az elektronikus zenén
Egy kütyü- orientált világban élünk. Melyik az a kütyü, ami nélkül nem tudnál létezni?
A laptopom. Nem tudom, mihez kezdenék nélküle- ha ez nem volna, minden
sokkal bonyolultabban menne. Tudnék élni az Xboxom nélkül, iPhone
nélkül, vagy a TV-m nélkül- de a laptopom az oldalbordám. Mindent ezen
csinálok. Nagyon zavaró egyúttal, hogy ennyire az internetre és a
mobiltelefonra támaszkodunk. Ha az emberek mindig a rendszeren
lógnának, káosz alakulna ki. Sok ember már nem is tudná élni az életét,
ha nem használnánk ezeket a dolgokat. Volt két, vagy három napunk
tavaly pihenni, nem léptünk fel az internetre, és arra az időre a
mobiltelefonom is ki volt kapcsolva. Mentálisan nehéz napok voltak
ezek, úgy éreztem, egyedül maradtam a világban. Az egész Nyugati Világ
ebben él már. Ez egy elég ijesztő dolog, pedig csak néhány éve tart.
Régebben nem volt mobilom, most pedig nem tudok nélküle élni. Rengeteg
emberrel vagyok online kapcsolatban, de olyanokról is tudok, akik
online házasodtak.
Ironikusnak találom, hogy elektronikus zenét csináltok, amit gépeken
alkottok meg, és ezekkel kontrolálljátok. Rengeteg ember gondolja úgy,
hogy ez hideg és kiszámított dolog. Ezzel egy időben egyre több emberi
vonást visztek a zenétekbe és a szövegekbe, és arról beszéltek az
embereknek, hogy mentálisan ébredjenek fel, ne hagyják irányítani
magukat.
Képben vagy a Kraftwerk-el kapcsolatban?
Igen.
A Kraftwerk koncepciója az ember és gép: két elemet kevernek össze,
hogy megalkossanak egy új dolgot. Mindig játszottam ezzel a
gondolattal. Ha a gép irányít, azt nem szeretem. Szeretem a zenét; a
zene meg tud változtatni életeket, a gondolkodásodat, a
személyiségedet. Ez egy csodálatos adomány. Ez nagyon organikus dolog,
és eléggé távol áll a gépek hidegségétől, a kiszámítottságtól és a
személytelenségtől. Ez az egész mindig elbűvöl engem. Elfogadom, hogy
az ember-gép kapcsolat dinamikusan működik, és próbálom megtalálni a
rock és az elektronikus zene tökéletes keverékét, megtalálni a
tökéletes egyensúlyt.
Úgy érzem ezt teljesítetted. A Rocket Science az elejétől nem olyan
mint a dance-kislemezek által uralt lemezek, viszont a koncepció
megragadja a figyelmem. Ez egy üzenet a reménytől, amit az emberiség
magába szívhat.
Köszönöm. Igazából szerettem volna egy olyan albumot készíteni, mint a
Dark Side Of The Moon vagy a The Wall a Pink Floyd-tól. Akartam
csinálni egy albumot, tele békével. Békében akartam dolgozni, a témával
összesimulva. Ha megnézed a borítót és a szövegkönyvet, ha figyelsz
rájuk, miközben hallgatod a zenét, mindenféle szimbólumok és
vezérfonalak sejlenek fel. Ilyenkor lehet látni, hogy ez része a
művészetnek. A borító hét hónapig készült. Ez nem egy olyan album, amit
az emberek pillanatnyilag akarnak, de feltétlenül szükségük van rá.
Tájékozott vagy azzal kapcsolatban, ami az elektronikus színtér és
köztem történik?
Hallottam, hogy azt mondják, túl sok a riff; pontosabban, hogy
gyűlölik azt, hogy átváltottál a tradicionálisabb elektronikus
trance/party zenékről a jobbára rockos megközelítésre.
Ezen az albumon ez kétszer annyira érvényesül! Ez a dolog nem arról
szól, hogy kiszolgálom az elektronikus színteret, hanem mintha a
gyerekeim lennének, azt adom nekik, amire szükségük van, nem azt, amit
akarnak. Ahogy egy jó szülő próbál zöldségeket etetni a gyerekeivel
édesség helyett. Előadóként felelősséget vállalok azért, hogy ha mindig
édességet adok a rajongóimnak, lényegében az egész csak lefelé
vezethet. Tehát ezzel az albummal megadom nekik a szükséges vitaminokat.
Megadod nekik a brokkolijukat (életkedvüket).
Nagyon időszerű!
Igazából, úgy gondolom, az emberek mindig ugyanazt a dolgot akarják.
Azt akarják, hogy a zene és a művészet agyatlan legyen. Mindenki csak
bulizni akar.
Nem vagyok a partyzás ellensége! Nem vagyok a tánczene ellensége. Ha az
előadó csak cukormázt és partyt tud nyújtani, akkor is jót tesz. Én
túlléptem a tánczene-dolgon, mert már annyian csinálják. Olyasmit
akarok csinálni, amit senki más nem csinál. Tudni akarom mi a célom az
életben. Popzenét játszom, de nem kell, hogy agyhalott legyek. Kell
tennem a zenémbe némi intellektuális adalékot és némi egyéni
gondolatot, némi kritikus felhangot. Ezeket beletenni a pozenébe nem
egy rossz dolog. A zene ki tudja üríteni, de meg is tudja tölteni a
fejed. Ki kell ürítened a fejed néha, el kell menni berúgni, bulizni,
és ha jön a hétfő, szükséged lesz a "brokkolidra"( az életkedvedre).
Mikor remélhetjük, hogy látunk benneteket Észak- Amerikában és ezen belül Philladelphiában?
Megcsináljuk a turnénkat Oroszországban, az Egyesült Királyságban és
Franciaországban. Dolgozni fogunk pár amerikai dátumon is az év későbbi
részében. Van egy amerikai managementünk, akik egyezkednek ezzel a
dologgal kapcsolatban odaát. Tehát remélhetőleg hamarosan találkozunk
Philladelphiában!
készítette Jimmi Shrode a Philly Goth And Industrial- tól.
thnaks: Gunhead