Jelenleg 102 vendég és 0 regisztrált tag
olvas minket. Névtelen látogató vagy.
Sikeres regisztráció
A regisztráció sikeres volt, de biztonsági okokból egy levelet küldtünk a megadott e-mail címre, mellyel ellenőrizzük a regisztrációt.
Regisztráció
Felhasználónevet meg kell adni!
Felhasználónév már fogalt!
Felhasználónév kis, nagy betüt és számot tartalmazhet!
E-mailt meg kell adni!
Hibás e-mail cím!
A megadott e-mail cím már fogalt!
Jelszóemlékeztető elküldve
Az új jelszó elkészült, ellenőrizze e-mail címét a további információkért.
Elfelejtett jelszó
E-mailt meg kell adni!
Hibás e-mail cím!
A megadott e-mail cím még nincs regisztrálva!
Skizotype- Iris. Opened. Tight
A srácok biztos, hogy meg fogják kapni a „sznob” és „álművészkedő”
jelzőt, nehéz feladat lesz egyáltalán eljuttatni a saját közönségükhöz a
zenéjüket, mert a vélemények, amiket kapni fognak a magyar szocreál
metál színtértől könnyen elkeseríthető, és kiábrándító lehet. De nem
hiszem, hogy az olyan véleményekkel foglalkozni kéne, hogy: „ebben nincs
is gitárszóló bammeg, meg mi ez bammeg meg hol a söröm bammeg?”.
A Skizotype a gondolkodó ember zenéje, egyrészt mert rendkívül komplex,
nem azonnal beérő, mindig csak egy picivel mutat többet magából, és
sokrétű mondanivalóval rendelkezik. Másrészt pedig a dalok érzelmi
kifejező faktorral rendelkeznek, érdemes rajtuk gondolkodni, a puszta
harmóniák képesek érzelmi állapotokat kreálni. Ha a stílust be kéne
határolni, akkor természetesen elsősorban az általuk is elismert hatások
dominálnak leges-legjobban talán a Nine Inch Nails, ebből kifolyólag
bőven van disszonancia a zenében, de ezt sikerült olyan karakteresen
megoldani, hogy egyáltalán nem zavaró, hanem ezek a megoldások nélkül
pont, hogy hiányt szenvednének a dalok. Ha valaki ismeri a fent említett
együttest, akkor tudja jól, hogy a Skizotype ennél sokkal több
szempontból közelít a zeneszerzés módszertana felé. Van itt Darkwave nem
kevés Industrial hatás, persze benne van a Tool irányvonalából merített
progresszív kifejezésmód is.
Ugyanakkor nem kevés Trip-Hop-os hatással van ez megfejelve, nagyon sok
finom kis melankólia elsősorban a Massive Attacket juttatta eszembe, és a
rockosabb részek a korai Smashing Pumpkins eszköztárával is élnek. De
még majdnem, hogy a Ministry hangzásvilágából is merített egy-két dal.
Na most az itteni felsorolást sikerült a zenekarnak egy befogadható, és
kifejezetten élvezhető egészé összeolvasztani, ami a maga teljességben
fejezi ki a Skizotype zenei ösvényét. Ami nagyon nagy erőssége a
zenekarnak az a férfiének és női vokál. Általában ebből elég gagyi
megoldások szoktak születni a gyakorlatban, a maga egymásnak
válaszolgatós ezerszer elcsépelt, és eljátszott klisés megoldásával, de a
Skizotype teljesen más munkafolyamatok szerint dolgozik. Sehol sem
érzem cikisnek az éneket, a három énekhang nagyon szépen kiegészíti
egymást, és mint a fiatal bandák esetében általában, itt nyoma sincs az
úgynevezett „túléneklésnek”.
Maguk a számok nagyon kerekek, tökéletesen
elhinném akár azt is, hogy ez egy sokat próbált tengerentúli zenekar.
Nem kényszerűen egymás mellé pakolt riffek tömkelege, hanem egy teljesen
tudatos zeneszerzési folyamat végeredménye ez a konceptalbum. Maga
szomorkás vészjósló, zongorafutamaival, melankolikus érzelmi
berendezkedésével nem ajánlanám szülinapi zsúrra háttérzenéhez, de ha
valaminek van üzenete, és komolyabb szociális és társadalmi kérdéseket
boncolgat, aligha lehet pozitív mondanivalója a mostani
berendezkedéseket figyelembe véve. Én úgy gondolom, hogy a görbe tükröt
sikerült a maga módszereivel a zenekarnak a társadalom elé tartania.
A
számokat figyelembe véve nehéz lenne egyet-egyet kiragadni, talán a
legslágeresebb nekem a Voodoo doll a maga akusztikus betéteivel és
siránkozó énekével. A legkomolyabb tételek a Visual Heat II és III,
kifejezetten félelmetesre sikerültek, maguk a hangszerek annyira
kimunkáltan és lidércesen kúsznak sejtetve egymás alá, hogy biztos nem
hallgatnám egy éjszakai horgászat során. Kifejezetten tetszenek ezek a
merész, leginkább egy ütvefúró zajához hasonlítható slampler betétek.
Ami a zenének az elektronikus részét illeti, szintén hozzáértő kezekről
tanúskodik, maguk a groove-ok, effeksorok kifejezetten egyéniek, látszik
,hogy nem össze-vissza lopkodták a net-ről hanem kifejezetten a
nótákhoz készültek.
Régen csalódtam ilyen kellemeset, nagyon örvendetes dolog, hogy egy
ilyen fiatal zenekar ilyen komoly bemutatkozással örvendezteti meg a
nagyérdeműt. A stílust tekintve pedig kifejezetten kuriózum számba megy.
Csak remélni tudom, hogy a Skizotype-nak kellő elszántsága van, hogy
még sok ilyen „keserű érzelmi” utazásra kalauzolja a hallgatóságot. Az
év legfontosabb magyar elektro-industrial kiadványa és egyben
bemutatkozása, fikarcnyi kétség sem férhet hozzá.