, sokáig úgy nézett ki nem érdemes megtenni az 1200 km-t, ám a végére ismét lekörözte a Sziget felhozatalt számunkra. Páran azért idén is ellátogattak a messzi Hildesheim-be,
dén egyedűl vágtam neki
Hildesheim-nek. Szombat reggel amikor megérkeztem szakadt az eső, de
mire a sátrat kellett felverni már kisütött a nap. Egész hétvégén meleg
és napsütéses időnk volt, ilyet azt hiszem még nem tapasztaltam Lunán…
Az első koncert amit végig nézek a Jesus on Extasy.
A banda új belépőnek számít és habár az énekesnek jó hanga van,
valahogy olyan érzésem van amikor látom mintha egy kis Ville Valo
pózolna a színpadon. Természetesen a ‘Assassinate me’, és a ‘Alone is
helyet kapott a dalok között,a közönség örömére. Dorian, hogy emelje a
show színvonalát legalább 2 oktávot kiénekel azonban a közönség inkább
összerezzen a hangra mint hogy örült volna neki.
Ezután következik a szervező bejelentése ami számomra nagyon meglepő: az Assemblage 23, és a Necro Facility egyaránt dugóba keveredtek így a program teljesen felborul, és a Client következik
a listán. Mivel én Tom előadását vártam talán a legjobban szombaton így
nem nagyon tudom értékelni a helyette színpadra lépett Client-et. A
színpadi show, mint olyan nem létezik. Kicsit unalmasnak tartom hogy
lassan kimértem mozognak a lányok miközben én a dinamikán várnám egy
fesztiváltól. De a hangzás pont olyan mint az albumon, szóval azoknak
akik szeretik a zenéjüket biztosan tetszett a koncert.
És lekűzdve az akadályokat színpadra lép az Assemblage 23…végre
elkezdődik a tánc és a tombolás… Tom az új albumot mutatja be a
közönségnek de olyan számokat is játszik mint az ‘Open your eyes’. A
buli fergeteges és az énekes kedvessége megenyhíti a rajongók
csalódottságát a késésért.
A
Covenant a következő a listámon. Ugyan először azt hittem
Al Capone lép a színpadra mert Eskil
fehér öltönyben és fekete ingben lép elő,
de aztán belekezdett a dalokba és ráeszméltem hogy a
Bullet cimű számot a Covenant énekli. Az új lemezről a
Ritual Noise
volt az a szám amire mindeki tombolni kezdett. A koncert nagyon jó volt
a hangzás tökéletes, de mit is várhatnánk egy matuzsálem bandától.
A következő bandára nyugodtan mondhatom hogy megosztja a közönséget: a Dir en Grey,
a japán szintér képviselője. Az első csalódást a színpadi kép
jelentette: tavaly volt szerencsém a Moi Dix Mois –t megnézni a WGT-n
és ott aztán nagy show volt. De sajnos a Dir en Grey esetében pólóban
és farmerban álltak ki a színpadra, és ennyi.
No de ha a látványról van szó akkor az Emilie Autumn
azt hiszem díjnyertes ebben a témában. Egy teljesen más világ teljesen
más zenével. Még nem láttam őket élőben és habár a kibelezett macit
ölelgető hercegnő is már létezik de akkor is nagy élményt nyújtott. A
lányok maximáslisan profin játszanak és a hangjuk is kifogástalan, az
egész show nagyon színvonalas és élvezhető. Persze ezt nem csak én
veszem észre az egész hangár tele van rajongókkal, sőt ez az a koncert
amire több sztár is kinézett, úgy mint többek között a Covenant.
Ha este akkor a két legnagyobb név is szinpadra lép: a nagyszínpadon az And One
tép a húrok közé vagy ebben az esetben inkább a ‘szintire csap’
kifejezés lenne a helyesebb. A koncert egy Depeche Mode számmal
kezdődik és a Techno Man–nel folytatódik. A kedvenc számok között nagy
meglepetésünkre egy The cure szám is helyett kapott. És itt lép be a fotós örök dilemmája: hogyan lehet ugrálva fotókat késziteni…
A koncert telt házas lenne ha nem a szabad ég alatt táncolnánk, de így is telt placccos show-t adtak a fiúk.
A másik helyszínen- a hangárban – e közben már kivetítőket szerelnek hogy a hamarosan színpadra lépő Suicide Commando
koncertjén minden akadálymentesen menjen. És nem is történik másképp,
Johan 20 éveseket meghazuttoló dinamikával ugrálja végig a koncertet,
miközben a hangárban egy gombostűt nem lehet elejteni, olyan tömeg van.
Az első szám a Blind Torture kill… eleve
megteremtette a hangulatot a tánchoz. Mi is sietünk a képekkel hogy
minél előbb kiemehessünk táncolni. Azt hiszem tökéletes befejezése a
napnak…így nyugovóra is térünk.
Vasárnap
reggel 7 óra van, mintha hallanék valamit de nem vagyok benne biztos
hogy nem csak a fáradtság játszik velem, de nem…Veljanov hangjára kelek
ma reggel…nem is olyan rossz kezdet.
Kitápászkodok a
sátramból mire a következő meglepetés hogy teljesen véletlenül Nandiék
kinnt beszélgetnek a sátramtól 50 méterre, együtt indulunk a 11-kor
kezdődő Proceed koncertre. A banda nagyon jól játszik
habár meg kell vallanom hogy nem nagyon ismerem őket, de végig
táncoltuk a koncertet, és nagyon dinamikusnak találtam, olyan jól eső
reggeli torna.
Az
Implant-tal is hasonló képpen vagyok, élvezem a hangár hangulatát, ami
úgy dél felé majdnem hogy tele van. Azonban nagy kedvencem az Angels
and Agony következik. Ki is lenne büszkébb apura mint a legkisebb
örökös, aki végig élvezi a koncertet. Persze velünk együtt hiszen
hatalmas koncertet adnak.
A Diorama
zenekar akik egy kis lelkesitő dalocskával indítanak, hogy mindenkinek
a mikrofonja működjön: “M’era Luna , M’era Luna szeretnétek e hallani a
Dioramát…”
A közönség ettől a ponttól az utolsó dallamig
végig tombolta koncertet. Én is nagyon élveztem és a koncert elején
jelentkező technikai problémák ellenére a koncert tökéletesen szólt.
A hangarban az elvetemült elekronikus zenekedvelők már nagyon várják a Rabia Sorda-t,
én pedig kiváncsisággal mert megint egy olyan zenekar következik akiket
nem hallottam még…a benyomás abszolút pozitiv, a koncert végidübörog a
termen, és ha találnom kell tejszinhabot a tortára akkor a zenekar
egyszerűen tüneményesen aranyos.
Itt az idő hogy meglátogassam a nagyszinpadot, ahol The Crüxshadows
kezd. Rouge a közönség felől közelit és szokása szerint megmássza a
szinpadot. A show megegyezik a WGT-n látott előadással, azonban az idő
rövidebb. A Defender, a Bithday, Marilyn, Deception, és Ariadne a
számok amiket a közönség nem annyira lelkesen fogad mint ahogy kellene…
És ami még fokozza az elégedettlenségemet hogy a következő banda nagyobb ovációt kap: a The 69 eyes
a következik a fellépők között, és a Devils cimű számmal inditja a
koncertet. A hangzás megszokott, a látvány évről-évre változik, és ezt
nem a ruhájukra értem…a fiúkat sem kiméli az idő, megjelentek a
pocakok. A közönség soraiból a ‘Hauska Tavaata’ hangzik fel mikor Jyrki
a szinpadra lép, amely annyit tesz ‘Isten hozott benneteket’.
És a legfurcsább koncert a mai napon: a Skinny Puppy. Az első szám az Ugly amely számomra kicsit merész de hát tőlük mit is várhatnék. Ogre fehérre mázolt arccal
lép szinpadra a szájábol vér csorog a kezén egy hatalmas rózsafüzér
lóg. Miközben próbálok nem elszaladni a fotósárokból- hiszen 2 éve
kaptam egy adag vért a pulcsimra- a szöveg bűvöl el: Jesus wants to be ugly..azt
hiszem ehhez nem kell kommentált fűznöm. Természetesen Ogre a
maximálisan profi művész, tökéletes hangzás párosul a tökéletes
előadással.
Ez az a show amire mindeki siet hogy láthassa,
két éve is ugyanígy volt, s hát a dolgok nem változnak, kijelenthetem
Ogre a sztárok között is sztár.
A
koncert után hatalmas lendülettel rohantam a backstage felé hogy
esetleg lekaphassam sztárunkat még ilyen véres mázban úszva, azonban
hatalmas meglepetés ért…Ogre egyből a zuhany alá veszi az irányt és
miután tisztán visszatér egyedül ül le egy asztalhoz a laptopjával és
egy üveg borral.
Zárásként a sok izgalom után Deine Lakaien
lép a színpadra. Eszméletlenül irigy vagyok mert Veljanov egy borsó
taft zakóban van…egyszerűen gyönyörűen mutat a napfényben és az Over and Done
pedig az első szám amit játszanak. Részemről nagyon vártam ezt a
koncertet de valahogy a Lakaien jobban tetszik elektronikusabb
formában, igy a Frankfurit Filharmonikusok nekem nem adtak ráadást a
koncertre. Inkább azt éreztem hogy egy ilyen koncert egy teremben
nagyon jól szólhat ahol leül az ember és lilabőrös lesz a hangzástól,
de nem egy fesztiválon ahogy egy Skinny Puppy után még tombolnék egyet.
És
elérkezett a vasárnap este, az a pont amit nagyon utálok…tudom hogy
holnap reggel le kell bontanom a sátram és haza kell indulnom.
Fotók & Szöveg: Cassandra
Ugrás a beszámolókhoz
