|
Jelenleg 101 vendég és 0 regisztrált tag olvas minket. Névtelen látogató vagy.  |
|||
Amphi Festival 2007 beszámolóAz idei Amphi Fesztiválról olvashattok beljebb egy fényképes beszámolót....
AMPHI FESTIVAL - ORKUS OPEN AIR 2007.JÚLIUS 27-28, TANZBRUNNEN, KÖLN
Már többször felmerült bennünk, hogy el kéne látogatni az Orkus szervezésében 3 éve működő Amphi fesztiválra.
Tavaly már majdnem sikerült kijutnunk, azonban az utolsó pillanatban
meghiúsult. Idén elhatároztuk, hogy végre útra kelünk és megnézzük.
Köln kb.1200 km-re fekszik fővárosunktól, éppen olyan messze, mint a
hildesheimi Mera Luna. Csapatunkkal egy GPS segítségével útra keltünk
és hála a modern technikának és a bájos női navigátor hangnak épp a
kemping bejáratához érkeztünk. A kempingben egy kis eligazítás után egy
szerintem „vadkempingbe” tereltek minket, ami már láthatóan nem a
kemping területéhez tartozott. Kicsit csalódottak voltunk, mivel a
pénzünkért egy elkerítetlen részen (egy kukoricás és a Rajna part
között) voltunk, és elég hosszasan kellett a mosdó és a zuhanyzó felé
gyalogolnunk. Sebaj, ez nem szegte kedvünk. A Rajna part egyébként
gyönyörű volt - ahogy Gaba mondaná: „saját félszigetünk van!” hamar
meghódítottuk a területünket. A parton turisták és kocogók, no meg
persze fesztiválarcok mászkáltak szüntelen mellettünk. Vicces volt,
hogy több arra járó is ránk köszönt magyarul. A kilátásra nem
panaszkodhattunk, festői táj tárult elénk. Tiszta zöld volt minden,
ameddig a szem ellátott folyó és part és csodálatos épületek, hajók,
hidak, stb. Mint megtudtuk a fesztivál helyszíne kb. 5 km-re feküdt a
kempingtől. Bár végig csodálatos környezetbe haladtunk a part mentén, a
tűző napon 1 óra gyalogtúra után már kezdtünk csüggedni, végül csaknem
másfél óra alatt oda is értünk. A Tranzbrunnen tényleg nagyon szép, de
többet vártam tőle, mivel sokkal nagyobbnak képzeltem. Két színpad volt
egy kupolás szabadtéri és egy kisebb színházterem.
      Első nap..kezdetek....  Az
első délutáni matiné számomra a német keserédes, melankólikus
melódiákat – vagy ahogy én szoktam mondani „szomorú szépzenéket” –
játszó dark-electro csapat, a Diorama volt. Nem kis rajongótábora van a zenekarnak. Az énekes sármőr Torben Wendt hangjával
és emocionális dalaival elkápráztatja főként a hölgyek szívét. Ő
egyébként a másik szintén hasonló stílusú és talán még népszerűbb
zenekarban a Diary of Dreams-ben is játszik a billentyűknél. Na de térjünk vissza a zenekarra melynek tagjai Felix Marc (billentyű, vokál ) – ő mellesleg a Frozen Plasma-ba is játszik, Sash Fiddler
(gitár) és Marquess (dob). Az énekes előadásmódja kifejező, teljes
beleéléssel énekli dalait. Több szám is terítékre került legutóbbi
lemezükről, a 2007-es „A Different Life”-ról. A közönség lelkesedése még ebben a tűző napfényben sem lankadt, együtt énekelték Torben-al
a számokat, és áhítattal nézték a színpadot. Kellemes kis koncert volt.
Nem éppen egy lüktető elektro csapatról beszélünk, de így délutáni
bevezetésként nagyon élveztem. Eközben a többiek a színházban éppen a Trial-t nézték. Setlist 01. Intro 02. Erase Me 03. Synthesize Me 04. Pulse of Live 05. Belle? 06. Advance 07. The Girls 08. Kein Mord 09. Why
A Trial-ről elég nehéz bármit is
írni. A többiek elmondása szerint nem volt valami nagy szám. Én mivel
nem voltam ott nemtudok véleményt nyílvánítani. A zenekart Torsten Schröder és Erick Miotke alapította
és tudomásom szerint ritmikus electro zenét játszanak. Mivel a
koncertről a többiek sem tudtak érdemben nyilatkozni, így beszéljenek a
képek helyettük ….
      A Beindulás....  A Diorama
után még lézengtem egy kicsit a nagyszínpad körül mikor egy ismeretlen
banda zúzására lettem figyelmes. A kellemes lágy dallamok után a Rammstein
közeli feeling zene volt füleimnek, így közelebb kúsztam, hogy
belekukkantsak egy kicsit. Hát bevallom ottragadtam. Lenyűgöző és
színvonalas shownak lehettem tanúja. A kezdeti képzavar után kiderült,
hogy a program szerint következő Imatem – akik állítólag dugóba
keveredtek – helyett az Eisbrecher (Jégtörő) nevű német formációval állok szemben. Az elektro-metal zenekart Alexx Wesselsky (ének, szöveg) – aki a Megaherz tagja volt ezelőtt - , Noel Pix (gitár, programozás), és live supportként Felix Primc (gitár), Miguel Benhke (basszusgitár), René (dob) and Maximator (billenytűk) alkották a színpadon. Alexx,
az énekes igen meggyőző, jókiállású fickó, aki tengerészszerkójában
tökéletes magabiztossággal és gesztikulációjával turbózta fel a
kedélyeket. A súlyos metálbetétekkel kevert elektronikus ritmusok
rendkívül nagy sikert arattak. A közönség kitörő lelkesedéssel fogadta
minden számukat. Nyilván ők jobban képbe voltak, mint én, mert a számok
szövegét is hangosan skandálták. Sajnos a többiek, és Davina fotósunk
eközben a színházterembe nyomultak ezért erről a koncertről kép nem
készült. Két albumuk jelent meg, az Eisbrecher és az Antikörper (antitest), melynek "címadó dala" és a Mein Blut c.
nótájuk rendkívül nagy óvációt váltott ki. Bár alig értettem, hogy
miket mondott levezető szövegként, a közönség vevő volt minden szavára.
Legnagyobb meghökkenésünkre az utolsó szám elejébe belecsempésztek egy
kis Clawfinger dalbetétet is. Azóta sikerült
beszerezni hanganyagot tőlük, aki szereti az effajta zenét, annak
ajánlom figyelmébe. A koncert teljesen felpörgetett, innentől kezdve
garantált volt a jó hangulatom végig. Setlist 01. Intro 02. Kein Mitleid 03. Willkommen im Nichts 04. Antikörper 05. Phosphor 06. Leider 07. Vergissmeinnicht 08. Ohne Dich 09. Mein Blut 10. Miststück Koncert után elindultam a többieket megkeresni. Hamar megtaláltam honfitársaim, vártuk a Sonar kezdetét. Ha őszinte akarok lenni, nekem a Dirk Ivens projektek közül otthoni hallgatás szempontjából a Sonar tetszik legkevésbé, viszont azt kell, hogy mondjam élőben teljesen más és lenyűgöző a produkció. Dirk és Erik van Wonterghem a strobivillanások és a füstfelhő közepette feltűntek a pultjaik mögött és elkezdtek noise-ulni a lehető legnagyobb mesterfokon. A szívemben kattogtak az ütemek, mintha az egész zörejtámadás a testemben járna keresztül. A színpadkép teljesen minimál. A pódium közepén két „asztalka” tele a két mester - számomra megfejthetetlen és bonyolultnak tűnő - herkentyűivel, a „sokgombos” zajkeltő eszközeikkel. Egymással szemben, mintegy Dirk vs. Erik-ként gerjesztik a jobbnál jobb zörejeket. Pozitív kisugárzásuk, erőteljes, dinamikus, vérpezsdítő előadásuk feltornázza a közönség adrenalin szintjét. A hangzás tökéletes. Most értettem meg, hogy tulajdonképpen mi is a Sonar lényege. Ha valakinek CD-n esetleg nem nyerné el a tetszését, mindenképp ajánlom, hogy látogasson el egy Sonar koncertre. A lelkes közönség visszatapsolta a belga duót és ráadásként elnyomták a One mile away-t a 2006-os Alien Overdrive albumukról. Zömében egyébként erről az albumról kerültek elő a számok.            
Setlist
01. Hostage 02. Consume 03. Leave me be 04. Bad man 05. Alien overdrive 06. Tehoma 07. Aval 08. Got the message --- 09. One mile away Utánuk a Pontus Stålberg és Stefan Nilsson alkotta svéd EBM duó, a Spetsnaz következett. A közkedvelt csapat nemcsak cd-n pezsdíti fel az embert, hanem élőben is mindig fergeteges teljesítményt nyújt. Most is jó formában voltak. Látszólag teljesen kibékülhettek, mert nagy volt az összhang kettejük közt és még viccelődtek is egymással és a közönséggel. Amellett, hogy valóban érződik rajtuk némi Nitzer Ebb, DAF, stb. hatás, a Spetsnaz felismerhetően megteremtette saját energikus stílusát. A zenekar abszolút színpadra és táncparkettre termett. Mindkét albumuk, a 2003-as Grand Design és a 2006-os Totalitär osztatlan sikert aratott, nemkülönben, mint a Degenerate Ones, a Hardcore Hooligans vagy a Perfect Body maxik is. A színpadkép bár egyszerű, minden teátrális előadásmódtól mentes, mégsem untatja az embert. Stefan rendületlenül áll a dob és a kütyüi mögött, szolgáltatva a zenei aláfestést miközben Pontus kicsorduló energiával és magabiztossággal lelkesíti a közönséget, szakadatlanul ugrálva fel-alá a színpadon, bejárva minden oldalát. A hangzás kiváló, a dallamos ám de kemény EMB ütemek teljes mértékben földbe döngölik a lelkes közönséget, megmozgatnak minden láb és karizmot. Felcsendültek a nagy slágerek, mint a the Perfect Body, az On the Edge, az Apathy vagy a Kindred, Grand Design, Reign of Wolves és társai. Nagy volt a pogózás az első sorban. A német fesztiválokról látásból már jól „ismert” electroheads-ek is mind ott virítottak, köztük WGT-s szomszédaink is. Sőt egyikük a securitysokat kicselezve fel is ugrott a színpadra, hogy ugráljon egyet és lepacsizzon a duó tagjaival. A zenekar ezt is mosolyogva fogadta. Összességében zseniális, jó hangulatú, pörgős buli volt.
A Spetsnaz után a Café-ba élvezhettük egy ideig Dirk Ivens társaságát, aki elég fáradtnak tűnt, vele beszélgettünk egy darabig miközben a bejárati ajtón keresztül figyeltük a ritmikus noise zenét játszó zenekart, a Winterkälte-t. Őszintén szólva elég kásának és kaotikusnak tűnt, ezért nem volt kedvünk belenézni. Valójában a zenekar ilyen távolságból nem nyújtott akkora teljesítményt, hogy közelebbről is megszemléljük, persze, lehet, hogy ezt rosszul tettük. Talán egy legközelebbi alkalommal kiderül és kap tőlünk még egy esélyt. Sajnos közben lemaradtunk a Funker Vogt-ról ami épp egybeesett a Spetsnaz-al. De az EBM kommandó oszlopos tagjai, Gaba, Laja és a többiek átvonultak Funkerra, erről ők tudnának mesélni. Készítettek viszont fotót a Funker Vogt dedikáláson.  
Elindultunk befelé a Feindflug
fellépésére. Irgalmatlan tömeg volt, mozdulni se lehetett, a teremben.
Állt a levegő, kész gőzkatlan volt. Ennyi embert egy rakáson! És persze
mindegyik az a hosszúpuska, vagy 120 kilós „jól megtermett legény”
volt, akiktől még csak esélye sincs egy magamfajta mélynövésűnek a
színpadot látni. Davina a fotósárokból többet látott a koncertből, mint
én. Zeneileg abszolút rendben volt és élveztem, bár ahhoz képest, amit
a tavalyi WGT-s Feindflugról regéltek a többiek -
amiről sajnos lemaradtam – nekem hiányzott belőle az a tűz, amiről
mindenki beszélt. A közönség láthatóan jól szórakozott. Egyébként
megfigyeltem már az elmúlt időszakokban, hogy a Feindflug igencsak népszerű Németországban. Fesztiválokon is rengeteg ember mászkál Feindflug pólóban és talán itt az Amphin is ezen volt a legnagyobb tömeg a színházteremben.
Ha jól láttam a tömegben és a füstfelhőben, akkor azért a
hangulatfokozó kellékek megvoltak, mint az ágyú, a millitáris szerelés,
az álcaháló és vetítés is. Sajnos túl sokat nem láttunk az előadásból,
mivel egybecsúszott a Front 242-val, így pár szám után kénytelenek voltunk otthagyni őket és átmenni a másik színpadra.
                        
Setlist 01. Intro 02. Roter Schnee 03. Albtraum 04. Gulag 05. Ignorant 06. Bluthandwerk 07. AK 47 08. Machtwechsel 09. Kalte Unschuld 10. Glaubenskrieg 11. Neue Sieger --- 12. Truppenschau 13. Stukas (in parts) Végkifejlet...
Azt est fő várományosa a Front 242
volt a nagyszínpadon. Viszonylag nagyszámú közönség verődött össze.
Mindenféle arcok voltak ott 18-40 évesig, királylányok, ebm harcosok,
öreg rockerek, punkok és megtért családanyák is. Végignéztem a közönség
sorain és furcsa színes egyveleg tárult elém. Felvillantak a fények bár
megjegyzem, hogy este 9-kor még igencsak világos volt, így az összhatás
gyengült valamicskét. A WGT-n sajnos csak fél koncertet láttam, itt
viszont végre végig tudtam rendesen nézni, de míg ott iszonyat jó volt
a hangzás és a performance is, ezt ezen a koncerten nem tudtam
alátámasztani. A hangzás nem volt tökéletes, a fények a világos miatt
nem jöttek ki annyira. A vetítés remek volt, persze sötétben az is
sokkal hatásosabb lett volna. Az énekes, De Meyer ugyan ugrált a színpadon és rendkívül lelkes volt, de számomra most mégsem volt annyira meggyőző. Mostani felállásuk: Jean-Luc De Meyer (vokál), Daniel Bressanutti (billentyű, programozás, live mixer), Patrick Codenys (billentyű, programozás, samplers) és Richard Jonckheere
(dob, vokál). A közönség magábaszívta a zenekar lelkesedését és jó
hangulat uralkodott a színpad előtt. Elégedett arcokat láttam, akik
szívből örültek, hogy láthatják a csapatot. Nem mondom, hogy rossz
koncert volt, de sajnos meg sem közelíti a WGT-t. Mindamellett természetesen nagyon jó volt újra látni őket és hallani a nagy slágereket.
                     Setlist 01. Funkahdafi 02. Body to Body 03. Religion 04. Welcome to Paradise 05. Commando Mix 06. Until Death us (Do Part) 07. Moldavia 08. Happiness 09. Together 10. Take One 11. Headhunter
A Front 242 után belenéztünk a
színházterem afterpartyjába ahol iszonyat tömeg fogadott minket, alig
lehetett táncolni. A zenék viszont egész jók voltak, volt minden az Agonoize-tól a Prodigy-ig.
    Ráadás...
Másnap reggel úgy döntöttük, hogy nyakunkba vesszük a várost és elindulunk nevezetességeket nézni. Elmentünk megnézni a Köln-i dómot. Egyikünk
se gondolta volna hogy ez ennyire monumentális építmény. Az emberek
szabályosan hangyáknak látszottak a monstrum lábazatánál. Szó se róla
gyönyörű kívül-belül. A csapat egyik része fel is mászott a toronyba, a
lustábbik fele, - köztük én is - megszemlélte a templom körül arany-ezüstre festett, jelmezbe öltözött emberszobrokat, akik mozdulatlanul várták a pénz csörgését. Az aszfaltra eközben óriás „freskót” festettek.
Az egész tér egy hatalmas forgatag volt, tele turistával, és közben
persze hol viharos szél tombolt, hol pedig kibújtak a nap sugarai.
         
Valamivel fél 6 után érkeztünk ismét a fesztiválhelyszínre. Mászkáltunk egy kicsit és vártuk Front Line Assembly-t.
A koncert háromnegyed 7-kor kezdődött, amin csodálkoztam is, hogy nem
főzenekarként lépnek fel. Nagyjából ugyanazt a showt adták elő, mint
Budapesten, csak kevesebb játékidővel és lelkesedéssel és egy picit
rosszabb hangzással és persze világosban. Attól függetlenül nekem
tetszett ez a koncert is. Jeremy, a billentyűs
iszonyat jó fejeket vágott, végig grimaszolt. A közönség viszont eléggé
passzív volt, semmi tombolás, őrjöngés. Tapsoltak meg látszólag
élvezték, viszont ennek a magyar közönség sokkal nagyobb mestere volt.
Itt nem volt Buried Alive, sem Bio-Mechanic, sem Maniacal, vagy Prophecy. és ráadás sem, bár ez külföldi fesztiválokon amúgy sem dívik. Látszólag Bill-nek sem tetszhetett annyira a közönség, nem volt túl kommunikatív. A koncert ettől független ütős volt, beleadtak apait-anyait.
                   Setlist 01. Vigilante 02. Liquid Separation 03. Internal Combustion 04. Millennium 05. Unleashed 06. Plasticity 07. Mindphaser Nagyjából ez volt a 2. napunk. Szégyenletes módon nemigen néztünk más koncerteket, csak csellengtünk a fesztivál területén. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy aznap este nemigen volt már olyan csapat, ami a profilunkba illik.      
Koncert után elmentünk a FLA dedikálásra, ahol legnagyobb meglepetésünkre csak az "ifjúság" és Chris P. ült az asztalnál. De hol van Bill Leeb?
Nemjött el, lepihent. Pedig biztos vagyok benne, hogy sokan elsősorban
miatta álltak sorba aláírásért. Sebaj. Odaálltunk velük szembe és
fotóztuk őket miközben szorgalmasan körmöltek a rajongóknak.
Felismertek minket Budapestről és elkezdtünk poénkodni. A Pálinka mint
olyan nagyon bejött nekik, azt mondták azzal megy a turnébuszuk is.:-).
    
    Befejezés.. A záró csapat a norvég Apoptygma Berzerk volt, amit távolról szemléltünk, de igazából ez sem keltette fel az érdeklődésünk. A távolból hallottunk egy-két slágert, mint például a Shine On és a Nonstop Violence. A közönség nagyon élvezte a bulit. Sokan voltak a színpad előtt. Zömében persze fiatalok voltak, akik gyermeki lelkesedéssel és áhítattal tudtak a zenére tombolni. Nem tisztem fikázni egy zenekart sem és isten őrizz, hogy megbántsak bárkit is, aki szereti őket. Egyszerűen csak tény, hogy ez a zene mérföldekre áll tőlem. Persze attól még más szeretheti.     Közben összefutottunk Adrian-al az FLA dobosával, váltottunk vele pár mondatot. Kiderült, hogy amikor Magyarországon voltak, nagyon szerettek volna afterpartyzni, csak nem tudták hogy hol van party. Úgyhogy a kezébe nyomtunk egy Amphis afterparty szórólapot, nehogy megint hoppon maradjanak. Nagyon mókás, szórakoztató figura, látszik, hogy ő a mókamester a csapatban. Összességében színvonalas fesztivál volt, még ha nem is láttunk túl sok koncertet, amiket megnéztünk emlékezetesek maradnak számunkra.
Beszámoló: Serial Killer
Fényképeket készítette: Davina és Gaba Hozzászólások
Jelenleg nincsen hozzászólás!
Hozzászólok
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
|
Facebook
|
||
|
|||
Ugrás a beszámolókhoz
