NINE INCH NAILS TOUR 2007 - Gasometer, Wien - 2007.03.29-30.

Bécsfelé kocsiban pont arról beszélgettünk, hogy mennyire szeretjük a Somewhat Damaged-et, és hogy menniyre hanyagolják a klubokban is és mindenhol és hogy mennyire méltó ezdése lenne pedig egy NIN koncertnek. Ezek után mondanom sem kell, hogy mekkora flash volt amikor megszólaltak a Somewhat Damaged első taktusai. Kővé ermedtem, hevesen kezdett dobogni a szívem. Sajnos a hangzás korátsám volt tökéletes az első sorból, elég halknak tűnt. Másik zavaró ényező volt a harc a kűzdőtéren, ami iszonyatos nyomásból és lökdösődésből állt. Itt is persze - minden negatív előítéletemtől függetlenül - a magyarok álltak az élen, ami eléggé degesítő volt. Jómagam gyakorlott első soros vagyok, megéltem pár ennél jóval durvább metál koncertet is, de azt sosem értettem meg, mikor a rosszindulat sugárzik és direkt provokálják és lökdösik az embert és akadályozzák a másikat abban, hogy élvezhesse a koncertet. És mégegyszer itt nem az önfeledt táncolásra gondolok, hanem a szándékosságra. Egyértelműen nagy volt egyébként a magyar közönség, az első sorokban szinte csak magyarok és egyéb keleti régióból származó ajongók sorakoztak. A hangzás és az incidensek egy kissé ányomták a bélyegét az első nap hangulatára, de sebaj, mert Reznor ott állt teljes valójában a színpadon és nem gyenge setlistjével szórakoztatta a nagyérdeműt.

A színpadon a szokásos fénycsövek és néhány ufószerű himbálózó ampion lógott, sűrű füstfelhő közepette a mennyezetről, ami a koncert során fel-fel villant és a zenészek jól meghintáztatták néhányszor. Van egy sejtésem, miszerint Reznort a 2005-ös turnén igen sokat gúnyolhatták megtermett külsejével, mert most a szokásostól eltérően tetőtől talpig felöltözve állt a színpadon. Hosszúujjú abátja álig begombolva, hosszú armerjában mint valami emo-s díszelgett a mikrofonálvány előtt. Végig rajta volt a hacuka, le sem vette egy pillanatra sem, pedig látszott, hogy igen melege volt. Teljes odaadással és átéléssel, rezzenéstelen arccal üvöltött vagy suttogott ép a mikrofonba mindegy volt, egyszerűen több ezer embert elvarázsolt. Felbukkantak nem éppen koncert-tombolós nóták is mint a Ruiner, vagy a a Burn és a Help Me I am In Hell, vagy a Dead Souls. Játszottak egy számot a nemsokára megjelenő új albumukról a Year Zero-ról, a Survivalism-ot. A hideg rázott ki, mikor Reznor a billentyűk mögül előadta a Hurt-öt és a közönség szinte egy test egy lélekként egyöntetűen énekelte, már majdnem túlharsogva az énekszót. Leírhatatlanul gyönyörű volt. Perszse azért leadták a sláger nótát a Hand that feeds-et is a With Teeth-ről. Érdekes módón erre indult be leginkább a közönség. Azt figyeltem meg, hogy a lassú nstrumentális nótákra alig pörögtek, és a régebbi számokért is épphogy csak erős volt az ováció, viszont ezt mindenki énekelte és pörgött rá. Talán én voltam az egyetlen kivétel. Egyébként azért a közönség aktív és mozgékony volt. Ezután már nem volt kegyelem és megadták a végső döfést, a záró zámot a Head Like a Hole-t. Hiába vártak ráadást a naiv rajongók, mi tudtuk, ezzel bezárult a kör és véget ér egy kéjutazás.