A Sheep On Drugs, már jóval késöbb, a 90-es években alakult, avval a nem titkolt szándékkal, hogy a történelem legdekadensebb zenekarát hozzák létre. Mondjuk ez sikerült is, hiszen a 1993-ban meg is jelent a "Greatest Hits" c. albumuk kivesézete a csillogó-villogó vilag hátoldalát. (A "Hits" kétértelmü jelentésére szeretném felhívni a figyelmet). A két punk a jó zene készítése mellett még a heroin gyakori használatával volt elfoglalva, aminek az eredménye az lett, hogy ki lettek dobva a régi kiadójuktól (pedig az album jól ment), de szerencséjükre jött az Island , ahol megjelent az "On Drugs"-album, ami persze az ilyen mainstream kiadóknak, mint az iménti túl kemény falat volt, úgyhogy az Island is kirugta öket. Következett a független kiadós élet megint. Szóval a diszkográfiát mindenki meg tudja nézni a neten, úgyhogy inkább csak megemlítem, hogy Duncan X (az énekes) egy idö után a testében levö hernyó romboló hatása elöl menekülvén foglalkozást változtatott és régi hobbijának "szentelte" az életét, a tetoválásnak.

Lee Fraser (a gitáros/szintis) egyedül maradván sokáig terméketlenül ült Kaliforniában a Pigface bázisán, amikor egyszercsak összeszedte magát, rávette Duncan X -t, hogy énekeljen megint, és fölvették a F**K c. albumot 2005-ben, amit a fájlrendszerek a csillag kitüntetett szerepe miatt általában inkább "fuck"-ként jelenítenek meg, ha mp3-ban van meg. A "Fuck "-ról nem nagyon írt semmilyen sajtó, sem weblap, ami persze normális, ha belegondolunk, hogy kell a hely a rengeteg tehetségtelen és unalmas kezdö zenekar tömjénezéséhez. Nekem persze elhihetitek, hogy jó az album. Tele olyan lényeges témákkal, mint az ivászat, kábítószerezés, kurvák, meg az élet visszás oldala.

Sheep On Drugs