machinemusic.hu

WGT 2006 - 3-4. nap
Quot capita, tot sententiae. - Ahány ember, annyi vélemény.

A fesztivál utolsó két napja is remekül telt. Az éjszakai dermeszto hideg sem riasztott el minket a szórakozástól, mézborral és meggyborral enyhítettük didergésünk. Az ember valahogy úgy van vele, hogy amikor közeledik a befejezés akkor döbben rá,
hogy még mennyi mindent nem látott és pánikszeruen elkezdi keresni üres óráiban - amikor egy kedvelt zenekar sem játszik - a programlehetoségeket és a látnivalókat. Egy ilyen nagy és feszített tempójú fesztivál esetén ez igen nehéz feladat. Képtelenség kihasználni a szervezoség által nyújtott összes programkínálatot és még jó turistaként be is járni a várost. Ez utóbbi általában minden évben kimarad sajnos.

A látogatók száma nem ingadozott a fesztivál vége fele, nem nott, de nem is csökkent Kis csapatunk ismét belevágta magát a koncertek utáni élvezetekbe. Kedvenc kis kávézónkba korbácsoltuk fel a hangulatot jókedvet és szimpátiát hagyva magunk után. Nem volt nehéz, hiszen remek new-wave, ebm és Depeche Mode slágerek szolgáltatták az alaphangulatot. Összegezve tehát azt kell,hogy mondjam, hogy ez ismét egy remek fesztivál volt, hihetetlenül szinvonalas fellépokkel és programokkal, rengeteg "színes" individummal. A WGT-nek meg van az a különös feelingje ami a többi - bár szintén kíváló - fesztiválnál nincsen. Talán a legsokrétubb és legnagyobb fesztivál mivolta miatt, de mindig jó emlékekkel térünk vissza ez tény.

AGONOIZE

A Parkbühne zsúfolásig tele volt a Mike Johnson és Olliver Senger által 2003-ban alapított német banda, az Agonoize rajongóival. A zenekar méltán népszeru számos országban. Hardcore electro ütemeik, sátáni vizuális és zenei hangzásuk a klubbok kedvelt slágereivé váltak rövid idon belül. Szükség volt egy igazi frontemberre, akit meg is találtak Chris L.
(ének) személyében. Az Out of Line-hoz igazolt zenekar túl van több megjelenésen. Provokatív szövegvilága és album címei egyaránt sátáni sejtetésuek, horrorisztikus világuk egyértelmuen alvilági preferálását tükröznek. Mint tudjuk egyre népszerubbek az ehhez hasonló zenekarok, egyre nagyobb teret hódítanak a rémísztés eszközei mind a filmkultúrában, mind a zenében. Kezdve onnan, ahonnan például a Skinny Puppy indult folytatva a horror fan Rob Zombie-val és a nálunk már kétszer is járt Hocico-val. Valahogy azt látom (nagy horrorfan révén beleértve magamat is), hogy a rajongók jó része igenis
fogékony az ilyen zenére és vizuális hatásokra.

Az Agonoize is mindent megtesz, hogy elkalauzoljon bennünket a gonosz rejtelmes világába. Aggresszív-electrotámadásnak nézhettünk elébe. 2006.06.06-án megjelent EP-jük, az Ultraviolent Six promotálásával indítanak. Az elso szám a To paradise, majd egy Nekropolis következik. A színpadon semmi extra, a fiúk feketében, véres arccal. A szabadtéri Parkbühne napali fényénél azonban nem volt olyan drámai a hatás,
éjszakai fénynél egy klubkoncerten biztos ütosebb lett volna. Oliver Senger billentyu állványa igen látványos,fekete T-alakú középen egy piros Agonoize jellel. Nagyon intenzíven élnek a színpadon, aggresszív támadásba kezdenek. A közönség felettébb hálás, látszik, hogy a zenekar is jól érzi magát.

A régi klasszikus a Death,murder,kill hallatán még kitorobb a lelkesedés, és eljátszották az én egyik kedvencemet, a Sacrifice-t is. Nincs semmi ido ellazulni vagy csak hallgatni – tisztára táncra készteto zene volt, mindenkinek beindultak a végtagjai. Az még csak megjeleno Ultraviolent Six -rol két új számot is adtak a ‘Koprolalie’ és a Bäng bäng goodbye amit rendkívül jól fogadott a közönség. Bár a zenekar egy tipikus electro formáció két billentyussel és egy énekessel, az eloadás mégis különbözo és különleges.a Különféle jelek figyelmeztették az embereket az vér lesz a színpadon. Korábban különbözo muvért és spermát, vérzsákokat használtak amit szétfröcsköltek a közönségre, de itt nem volt semmi ilyesmi. Agonoize be akart mutatni valamit különleges és feledhetetlen, úgyhogy Chris egy kést vitt fel a színpadra az utolsó dalnál Sacrifice-nál jelképesen elkezdte hasítani a csuklóit és a vér befröcskölt mindent a színpad fölött és az árokba. Összességében zúzós, igényes produkciót láthattunk, egy biztos mindenkire hatást gyakorolt.

HIVATALOS HONLAPJUK

DEINE LAKAIEN

A Deine Lakaien nem kifejezetten elektronikus banda. Szentimentális és megíndító balladái azonban minden fülnek kellemesen hatnak és megnyítják a hideg szíveket is. Az enyhíto, hipnotizáló, megnyero és finom dallam, és az a meleg, mély, megható vokál, ami nem kerülheti el hallgató figyelmét rajongók ezreit kerítette már buvkörébe. A gazdag muvészi repertoárjuk egy spektruma volt ez az összeállítás egyaránt szerepeltek új dalok mint az Over and Done vagy régi melódiák kedveloinek például a Dark Stars. Arra törekedve, hogy a rajongó emlékezzenek arra, hogy a muvészek még mindig fejlodnek miközben megváltoztatják és javítják a zenéjüket. Semmi teátrális külcsíny, világmegrengeto színpadi kép, hatásvadász trükkök, szimplán a zene az amivel operálnak, az a megíndító csodálatos melódia folyam ami ebbol az elementáris zenekarból árad.

Nincs szükség dübörgo basszusokra, aggresszív dobszólókra, giccses színpadi jelmezre vagy monumentális díszletre. A Deine Lakaien zenéje eladja önmagát, magával ragadja az embert a maga keserédes, gyönyöru dallamával, Alexander Veljanov selymesen mély, lágy hangjával és a minoséggel. Leás a hallgató legmélyebb érzékeibe felszínre hozva a megható érzelmeket. Nem lehet ezt ridegen hallgatni senki nem tudja leplezni érzéseit, mégha sokszor úgy is véljük, hogy a legjobb módszer ennek az elrejtése. Az Agra Hall teljesen megtelt, ami nyilvánvaló volt, ismerve a zenekar népszeruségét.

Az eloadásuk elegáns és szervezett, sajnos a hangzás azonban nem túl tökéletes. Mint már többször is tapasztaltam a zenekar igazi varázsa szabadtéren sokkal jobban érvényesül. Azért még így is csodálattal hallgattuk a szebbnél szebb melódiákat. Nincs túl nagy mozgás a színpadon, de ehhez a zenéhez nem is szükséges, a szokásos színpadkép,a hegedumuvészek és a csellista nagyon dinamikusan játszanak, a zenekar szolidan zenél, de mégis odavonza a tekinteteket,nincsenek unatkozó arcok, vagy elégedetlen hallgatók. Ez a visszafogott eloadásmód a Deine Lakaien bája. Mindig nagy élmény látni és hallani oket.

Setlist:

01. Over And Done
02. Secret Hideaway
03. Don't Wake Me Up
04. Dark Star
05. Generators
06. Return
07. Through The Hall
08. Slowly Comes My Night
09. A Heart Made To Be Mine
10. Colour-Ize
--------------------------
11. Where You Are
12. Love Me To The End

HIVATALOS HONLAPJUK

Ezt látni és hallani kell. Leírni szinte lehetetlenség. A francia zenekar ritkán ad koncertet, ezért a színházba leszervezett eloadás kétségkívül a WGT egyik legnagyobb szenzációja volt. A színházban telt ház volt, még a lépcsokön is ültek A közönség csendben, fegyelmezetten meredt a színfalakra a piros bársonyszékekben. Mindig deríto és morbid látvány egy impozáns színház tele fekete ruhás, lakkszerkós, láncos, tupírfej és punk frizurás vámpírokkal és halálmadarakkal. Fotósok hada gugolt az amúgy alacsony színpad elé. felkészülten, hogy elkaphassák a show kezdo pillanatait. Végül felgördült a függöny és az eloadás kezdetét vette. Két zászló lengeto korabeli ruhát viselo fiatalember lépett a színpadra. Mögöttük a zenekar. Bal oldalt az a csodálatos harangkompozíció ami két emeletes kis és nagy harangokból állt, jobb oldalt a kórus, leghátul pedig a zenekar kreálta érdekes és furcsa dobgépek dolgoztak serényen. A háttérben fantasztikus képeket vetítenek.

A sötét-középkor félelmeit és szépségeit idézik elo, sámánisztikus világukkal. A Rosa Crux nem csupán egy zenekar, hanem egy koncepció, egy muvészi önkifejezés. A különleges hangszereik ámulatba ejtoek. A rituálé fontos számukra. Mint ahogyan azt pl a Omnes.Qvi.Descendvn videoklippje is bizonyítja(érdemes megnézni itt a YouTube-on).
A szentély, az egyházi orgona, a hatalmas harangjáték, gitár szándékos dal kombinációja igazán egyedülállóvá teszi ezt a zenkart. A Rosa Crux egyfajta hitvallás, a középkori zenét és szövegeket ötvözik zenéjükkel, egyfajta újraértelmezésként. Nagyszeru zene, normákon kívüli, sárral befröcskölt testu táncosokkal, egy robbanó technika, ahol az ipari civilizáció a színpadon találkozik a középkorral. A zene, a filmkivetítések, a koreográfiák és megdöbbento gépezeteik, feltárják az ember kifürkészhetetlen mélységeit a színpadon. Performanszaik egyedülállóak és meghökkentoek. Hihetetlen volt látni ezt az osi erovel bíró zenei produkciót, mindenki tátott szájjal figyelte, egy pisszenést sem lehetett hallani a színházban.

A show fo attrakciója a már említett, az a bizonyos Omnes.Qvi.Descendvn videoklippjének élo bemutatója ami hipnotizálta a ledöbbent közönséget. A videoklipp lényege egy rituálé ahol középkori lovasok körbe vesznek egy párt akik egy tüzes körön belül egy homokkal teli kis ládában ülnek, hosszú fenékig éro raszta szakállal a szájukban meztelenül, megtestesítve a no és a férfi eredetijét. Testük vastagon bevonva sárral és érdekes egyenletes mozgást, rituális táncot végeznek fejüket a homokba hajtva és mint egy megszentelve szórják magukra a homokot a ládából. HÁt mit mondjak egy ilyet éloben látni nem mindennapi élmény volt. Mondanom sem kell, hogy fergeteges sikert aratott a zenekar produkciója.Még a merchandise cuccaik sem szokványosak, nem csupán cd-ket meg pólókat árultak, hanem ko és fa maszkokat. Nagyon mutatósak voltak,persze iszonyat drágák is.

HIVATALOS HONLAPJUK

SONAR & AND ONE

Idén a WGT fesztivál több új hellyel is bovült, például a Kohlrabizirkus – al, aminek megtekintésére 4. nap jött el az ido. Mivel nem tudtam hogy néz ki és mekkora, így elképzelésem sem volt arról milyen Sonar illetve And One koncertnek nézek majd elébe. Mikor megérkeztünk a csarnokba kicsit megijedtem, hisz akkor láttam, hogy egy hatalmas helység ahova 4-5000 ember is elfér talán. A Sonar pedig nem az a tipikus futó „mindenki kedvence” zenekar, gondoltam itt aztán nagyon látszik majd ha kevesen lesznek. Szerencsémre az elozo zenekarok már szépen összegyujtötték a közönséget, így én is egyre izgatottabban vártam a kezdést a fotós árokban. A színpad a szokásos egyszeruséget sugallta, semmi extra, csak a szükséges hangszerek. Majd aztán sötétség, és a következo fényvillanásra már ott is zúzott a színpadon Dirk Ivens és Mark. Dirk egy bordzsekit, alatta egy ujjatlan pólót és egy oldalt csíkos joggingot viselt Mark is egy melegíto felso szeruségben nyomta a zenét.

A két szinti egymással szembe volt állítva a színpad közepén, Mark a bal, Dirk a jobb oldalon. A zene egybol rázúdul az emberre, eros, pulzáló, és hihetetlenül komoly tempót diktál már az elején. Alig bírom ki, hogy ne táncoljak az árokban, így két szám után ki is megyek, hogy végre tombolhassak én is. A számok között nem igazán van szünet, olyan mint egy egybefolyó massza, ami egyre jobban hatol be az agyadba, és átveszi az uralmat a tested felett. Mindenki táncol, olyanok is akik nem is ismerték eddig, mindenkit magával ragad a ritmus. Egyik szám úgy megy át a másikba, hogy fel sem eszmélsz, csak a noise megy a fejedbe kegyetlenül, meg a vad ritmus, ami hol egyre erosebb, hol kicsit elgyengül, hogy kis idon belül újabb kegyetlen csapást mérjen rád. Az albumon hallott eddigi zenei élményed itt már a semmibe vész, egyszeruen összehasonlíthatatlan. Késobb tudom csak meg, hogy szép számmal játszanak a szeptember elsején megjeleno új albumról, az Alien Overdrive-ról.

Mint ahogy arról is késobb szerzek csak tudomást, hogy a koncerten kifejezetten szeretnek improvizálni, és máshogy játszani a számokat, mint az albumon. Látszik, hogy ok is élvezik a koncertet, az improvizálást, az ütemeket, szinte tombolnak a gépek mögött. Nem nagyon tudok kiemelni számokat, mert az egész 1 óra egy extázis volt. Mikor vége, úgy érzem magam, mint akitol elveszik a drogot, akarok még, nem akarom hogy vége legyen, az agyamba mentegetem a képi és a hangi élményeket, amíg még lehet. Sajnos mivel ez fesztivál, nincs rá mód, hogy visszajöjjenek, máris szerelik a színpadot, állítják a bitófát a Feindflugnak.

Mivel hirtelen minden lelkesedésem és erom elhagyott, így kiültem a bejárathoz és úgy határoztam, hogy a Feindflugot nem nézem meg, amirol egyébként is mindenki lebeszélt. Ez nagy hiba volt. Már ülve is hallom, milyen kemény a zene, a koncert, de még mindig szkeptikus vagyok, ülök csak tovább, míg végül már látom, hogy az ajtóban is táncolnak. Ráveszem magam, hogy végre felálljak, és benézzek, a színpadon látom a bitófát és hat vadállat ütost, akik ezerrel büntetik a dobokat mindenféle sisakban és hacukában. Mondhatom egészen meglepo és elképeszto volt a dolog, és abban a pillanatban már bántam is, hogy másra hallgattam. Amit láttam és hallottam, arról azt mondhatom nem egy tucat bandáról és koncertrol van szó, mindenképp érdemes megnézni.

No de lépjünk tovább az est másik fontos koncertjére, az And One-ra. Itt már sok meglepetés nem érhetett, voltam már And One koncerten nemrég, tudtam kb milyen számok lesznek, és milyen lesz a hangulat. A szokásos intro, két szinti, piros neoncsovel a közepén, Gio és Chris a hangszereknél. Az introból szépen átfolyik a zene a elejébe, és megjelenik Traumfrau, Steve Naghavi is a színpadon. Elegáns, mint mindig, a kedve viszont igencsak vidám, ez látszik abból, ahogy kitáncol szinte a színpadra, egy széles vigyor kíséretében.

Új szám után új szám, nem is akármilyen a Military Fashion Show, igazi koncertnóta, a tömeg már tombol is ezerrel . . . én végigfotózom ezt is, majd ki az árokból ismét, társak megkeresése majd átadom magam a koncert hangulatának. Steve igazán jókedvu, sokat kommunikál a közönséggel, láthatóan örül a nagy és lelkes közönségnek. Jönnek a jól bevált régi nóták, mint a Für, a Metalhammer vagy a Bodynerv. Majd megint egy két új, és megint vissza, de most csak az Aggressor-ig, Speicherbar. Aztán innentol kezdve maximumra kapcsol a zenekar és egymás után bombázza a közönséget olyan számokkal, mint a Get you Closer, a DeutschMachine vagy a nagy meglepetés Sometimes és Second Voice. Az emberek torkuk szakadtából éneklik a refréneket, a Deutschmachine elejét Steve kérésére beüvölti a tömeg egy emberként, ilyet is rég láttam WGT-n. Az áprilisi kudarc után, amit az And One átélt Münchenben, ez végre az a koncert aminek lennie kell.

Láthatóan oket is meglepi ez az aktív közönség, Steve nem gyozi megköszönni az embereknek, a koncert végén kb még 10 perces beszéddel búcsúzik el, amiben elmondja, hogy mennyire jól esett nekik, amit ma átélhettek, mennyire köszönik. Valamint, hogy lesz új album, új kislemez, amin koncertfelvétel is lesz például errol a koncertrol is. Ez egyébként a So Klingt Liebe 3CD-s kislemez lett, amin 9 koncertfelvétel található.

SONAR képek

HIVATALOS HONLAPJUK

AND ONE képek

AND ONE Setlist:

01. Intro + Traumfrau
02. Military fashion show
03. Für
04. Metalhammer
05. Body nerv
06. Speicherbar
07. Body company
08. Enjoy the unknown
09. Panzermensch
10. Get you closer
11. Deutschmaschine
12. Fernsehapparat
13. Strafbomber
14. Take some more
15. Krieger
16. The walk
17. Sometimes
18. Techno man

HIVATALOS HONLAPJUK

Corvus Corax - Cantus Buranus show

Számomra egyik legnagyobb várományos a Corvus Corax legutóbbi lemezének élo, kórussal tarkított bemutatója a Cantus Buranus volt az Agra Hall-ba. Sajnos errol nem készültek felvételek,pedig a látvány nem mindennapi volt.Idén abban a szerencsés helyzetben lehettünk, hogy a Corax mindkét formációját láthattuk. Minden WGT-n más felállásban jönnek, egyik évben Tanzwut, másik évben Corvus Corax. A csodálatos "középkori királyi" gúnyába öltözött zenekar mellett két oldalt két félkörívben több tucat kórustag elol pedig mint egy zenekari árokban egy kisebb szimfónikus zenekar. Iszonyatosan élvezetes volt. Frenetikus hangulat, zsúfólásig megtelt embertömeggel az AGRA látszott, hogy mindenki izgatottan várja a rendkívüli fellépést. Csodálatos volt, egyszeruen leírhatatlan. A Cantus Buranus egy remek darab. Szintén az örök klasszikus a Carmina Burana-ra épül, koncepciózus és autentikus. Nem surun koncerteznek ebben a formában, vagy ha igen akkor is csak Németország berkein belül. Mint egyik alkalommal elmagyarázták nekünk, lehetetlenség egy ekkora stábot (zenekar, kórus,stb.) utaztatni a világban, óriási költségekkel jár és szinte kivitelezhetetlen. Ezért a külföldiek számára mindenképp kuriózumnak számított az eloadás. A zenekarból áradt a vidámság, mozogtak, éltek a színpadon, surun elorejöttek a zenekar mellé, majd vissza hátulra beálltak. A zenekar mögött álltak a fúvósok, majd leghátul egy emelvényen a dobos szekció. Monumentális látvány volt. Egy-két szám erejéig egy középkorú opera díva is közremuködött. A közönség örjöngött, nem akarták leengedni oket a színpadról, többször is visszakövetelték oket, amit utolsó zenekarként az Agra-ba és az est különlegessége miatt meg is engedhettek maguknak. Így boven ráhúztak ráadásból is. Felejthetetlen élmény volt, kár, hogy nem siekrült megörökíteni a varázslatos pillanatokat.

HIVATALOS HONLAPJUK