A 90-es évek végén alakult német electro/futurepop csapat, dallamos, táncparkettre termett fülbemászó electro-pop zenét játszik. 1998-1999-ben két demo cd-t is kiadtak, a Compromise és IT's Enough címen. 2000-ben jelent meg első debutáló EP-jük a "Friendship”, ami pozitív kritikákat kapott. 2002-ben jött ki debütáló albumuk a Transponder. 2004-ben a KOLTRON Stúdió-hoz csatlakozva kiadták a Ship of Agony EP-jüket, olyan neves előadók mixeivel, mint a Colony 5, az Accessory, a Cephalgy és az Assamblage 23. Számos ismert bandával léptek fel, mint pl. a Camouflage, a Mesh vagy a Project Pitchfork, vagy a Melotron. Idén megjelent legújabb albumuk címe „Rouge et Noir". A zenekar fejlődése figyelemre méltó, megérett rá, hogy fennmaradjon a rostán és ismertebbé váljon az elektronikus szcénában. Az trió az énekes frontember, Rene Hentzschel, a sampler és management-ért felelős Markus Otto és Matthias Marko - billentyű, háttérvokál hármasból áll fel. Voltak, akik már láthatták őket nálunk, májusban a Blasphemous Club keretén belül az Almássy téren, amiről pozitív visszajelzések érkeztek. Délután az Estee/Tuli-Davina/Szilvi fogadóbizottság elment a fiúkért, és természetesen jó magyar vendégszeretethez méltóan sörözni vitték őket. Úgy hallottam a fiúk most is barátságosak és igencsak jó kedélyűek voltak. Én már csak az esti fények sűrűjébe érkeztem meg a Kultiba. Sajnos a koncertről sikerült egy picit lecsúszni, mivel korábban kezdtek (a VNV Nation kérésére) a kiírtnál vagy 45 perccel. Ezt többen is fájlalták. A korai kezdés miatt sokan lemaradtak a Head-less-ről és még a VNV Nation elejéről is lekéstek páran, sőt volt aki csak head-less miatt jött, de már későn érkezett. Azért egy-két számot sikerült nekem is elcsípnem. A koncert velejénél kezdtek egyre többen szállingózni a teremben. Észrevehető volt, hogy már jártak nálunk, mert már többen is ismerték a számokat meg táncoltak is. Nem volt nagy tumultus a színpad előtt, de ahhoz képest, amennyire még „új keletűnek” számít hazánkban a zenekar ismertsége egész sokan voltak, többen, mint a májusi koncertjükön. A kezdeti nehézségek és a színpad kis mérete mellett, ha kicsit szűkösen is de oldalvást el tudtak helyezkedni a szintivel a srácok, René fáradhatatlanul táncolt és énekelte a színpadon a könnyed, lágy electro dallamokat. A zenekar jó választásnak bizonyult, jó volt őket élőben látni, kellemes koncert volt. Remek bemelegítés a VNV Nation előtt. Reméljük ellátogatnak még hozzánk.

http://www.headless.org/
http://www.myspace.com/headless1

Davina képei:

A nálunk is közkedvelt VNV Nation 2005–ben már tiszteletét tette az A38 Hajón egy rendkívül sikeres buli keretén belül. A zenekar nem cicózott, nem sokkal a Head-less és egy rövid átszerelés után fél 11 körül rázendített a muzsikájára a The Farthest Star-al. Nem tudom, miért van az, hogy ez a zene élőben sokkal inkább magával ragad mint CD-n hallgatva. Az tény, hogy annyira pozitív és vidám a kisugárzása, hogy egész koncert alatt nem lehetett levakarni a vigyort az arcomról. Mintha boldogsággal fecskendezett hanghullámok ezrei rohamozták volna meg az agyhullámaimat. VNV koncerten mindig elönt a határtalan szeretet és jókedv, bármilyen pocsék is volt előtte a hangulatom. Nem sok ilyen zenekarral találkoztam, akik hasonló érzéseket váltottak volna ki belőlem koncert közben. Ronan, a frontember bár meg kell hagyni nem egy tipikus sármőr, de nagy showman és árad belőle a végtelen szeretet és lelkesedés, amit teljes mértékig ráragaszt a közönségre. Előszőr féltem a Kultitól, mert elég picinek tűnt egy VNV Nation koncerthez képest, hiszen a németországi koncertjeik mindig teltházasak és többezres közönségek előtt szoktak fellépni. A színpad is kevésnek látszott a köztudottan nagy térigényű ide-oda mászkáló Ronan számára. Meglepődésemre különösebb nyomorgás nélkül itt is elfértek az emberek. Sőt így sokkal bensőségesebb volt a hangulata. Majdnem teltház volt. Valójában persze azért én több emberre számítottam.

Ronan dicsőítette a magyar közönségét amit feltétlen, odaadó rajongás, éneklés-táncolás követett viszonzásképpen. A koncert alatt többször is megemlítette, hogy mennyire jól érezte magát legutóbb nálunk és hogy ezért vannak most is itt. Mark-nak a "kedves nagy mackó" dobosnak sem lehetett lefagyasztani a mosolyt a képéről, végig vigyorogta a koncertet. Még a szigorú ábrázatú SITD-es Tom-nak is elhagyta néhány mosoly az arcát a zord álarca mögött. A közönség egész idő alatt nagyon intenzív és aktív volt. Az új album nótái mint a Nemesis vagy a Carry You mellett elhangzott pár régi sláger is mint a Legion vagy a Chrome. Még pogózás is ment az elsősorokban, és számtalan kezeket láttam folyamatosan a magasban. A közönség sorai közt álltak a Head-less tagok és ők is együtt buliztak velünk a VNV-re. René az első sorban állt és Ronan fel is hívta a színpadra a Honour c. számnál énekelni. René egész magabiztosan és jól tudta a dolgát. Néha Ronan a közönséget is megénekeltette. Látszott, hogy nagyon élvezi mind azt a szeretetet és lelkesedést amit ez a „kis közönség” közvetített felé. A teremben fergeteges hangulat uralkodott. A magas dózisú szeretet áradat egybeolvasztotta a zenekart és a közönséget, mint egy "boldog családi" idill. Ronan folyamatosan kereste a szemkontaktust és lepacsizott mindekivel. Még meg is tréfálta a közönséget mikor azt mondta a koncert közepe táján, hogy még 4 számot fognak játszani. A közönség azonnal felzúdult, mire mosolyogva közölte, hogy hagyjuk, hogy befejezze a mondatot, mert úgy gondolta, hogy a szokásos játékidőn túl még 4 számmal fognak kedveskedni a fantasztikus közönségnek. Persze nemtudni ez valóban így volt-e, de mindenesetre jól hangzott. Az tény, hogy rövidnek éppen nem mondhatjuk ezt a fantasztikus koncertet, hiszen 3 –szor is visszajöttek méghozzá olyan lebilincselő számokkal mint pl. a Beloved, vagy a záró szám az Electronaut. Elhallgattuk volna még egy jó darabig....addig is várjuk a viszontlátást.

http://www.vnvnation.com/

http://www.myspace.com/vnvnation