A 3-4. napon szinte teljes egészében az elektronikus zenékre koncentráltunk. Az erőteljes kínálatból többek közt például a
stb. szerepelt az étlapunkon.
Utólagosan igyekszünk pótolni minden beszámolós elmaradásunk, így most következik a WGT befejező része. Tartalmas 2 napban volt részünk, nem unatkoztunk egy cseppet sem.
Vasárnap elmentünk megnézni a „Középkori Falut”. Az Agra
szélén található kőből épített boltíves kis kapujához el lehetett jutni
a campingen keresztül, de az utcáról is, viszont a külsős karszalag
nélküli látogatóknak belépőt kellett fizetni. A középkori kis falucska
korhűen van berendezve, mesterségek, ételek, italok, ruhák színes
sokasága bűvöli el a látogatót. A helyben sütött ínycsiklandó ételekből
mi is kipróbáltunk valami lepényfélét, ami igen ízletes volt. A
hatalmas üvegtartályos borokból sem volt hiány, a rózsától a mézboron
át a kanabiszosig lehetett kapni mindenfélét.
A vásárfiák mellett középkori zenét játszó zenekarokkal,
mutatványosokkal, játékokkal is szórakoztatták a nagyérdeműt. Jól
megfértek egymás mellett a barokk ruhások, a cybergoth-ok, a tisztes
gyermekes családok, a vámpirok, punkok és halálmadarak is. Ki-ki talált
magának megfelelő elfoglaltságot. Alaposan körbejártuk, megszemléltünk
mindent. Megnéztük a kovácsműhelyt és a dézsába fürdő meztelen
exhibicionista fiatalokat is.
Ragyogó napsütés volt végig, mintha a sors is így akarta volna,
azonban ahogy elhagytuk a forgatagot egyből beborult és nemsokára már
el is kezdett zuhogni. Ezért kénytelenek voltunk benézni az Agrába, ami
necces volt mert már igencsak úton kellett volna lennünk a Parkbühne felé, ahol 16.40-kor kezdődött az Angelspit.
Az eső csak nem akart elállni és azon tűnődtünk vajon érdemes-e szarrá
ázni egész este a szabadtéri koncerteken, de aztán mégis csak győzött a
koncert utáni vágyunk és egy idő után végül elindultunk. Nem véletlen,
hogy nem akartunk máshova menni, mivel aznap nem csekélyebb előadók
léptek fel a Parkbühnén mint a Tyske Ludder, az Angelspit, a Punto Omega, vagy a Rabia Sorda és a várva várt Suicide Commando. Az Agra-ba eközben volt még Dope Stars Inc. és Chris Pohl egyik zenekara, a Terminal Choice is, és bár mi a parkszínpadra mentünk, Fineas Csabi készített róluk pár fotót.
DOPE STARS INC.
www.terminal-choice.de/
www.myspace.com/terminalchoicemusic
A zuhogó esőben és a „fantasztikus” tájékozódási tudásunkkal sikerült
persze jól eltévednünk, majd egy francia lány kisegített minket és
végre nagy nehezen megtaláltuk a Parkbühnét. Épp hogy odaértünk a
mexikó duó, a HOCICO egyik tagjának ERK AICRAG szólóprojektjének a RABIA SORDA-nak a koncertjére. Eddig egy teljes album a METODOS DEL CAOS és egy single a SAVE ME FROM MY CURSE jelent meg a Rabia Sordától
az Out of Line-nál. Nagyon kellemes kis zene, dinamikus és jól
kifundált, az első anyaga totál bejött nekem. „It’s the music come from
my guts..” ( Ez a zene a beleimből jön) – nyilatkozta Erk. Úgy
gondoltam, hogy a Rabia Sorda élőben biztos remek kis koncert lesz, de
sajnos mégsem volt olyan zseniális, mint CD-n. Jóvolt, jóvolt, de
valahogy nem az igazi. A pocsék hangzás teljesen hazavágta az egészet,
nem volt semmi erő sem a koncertben. Erről persze nemhiszem, hogy ők
tehetnének, mivel az utánuk következő Suicide Commando is elég gyérül
szólt. Ennek ellenére Erk igyekezett felspanolni a közönséget és a
németek szorgalmasan bólogattak is, nem volt baj tényleg. Biztos, hogy
más körülmények közt egy jobb hangzással ez egy büntető és gyilkos
koncert lett volna. Nagyjából eljátszották az album összes számát.
Sajnos Daviék nem voltak velünk és így a fotómasina sem, ezért erről
kép nem készült.
Nemtudom az időjárásnak mennyi köze volt, a gyenge hangzáshoz, de most
nem szólt olyan jól a PARKBÜHNE, mint szokott. Az izgalommal várt
SUICIDE COMMANDO is gyenge eresztés volt, nem dübörgött a koncert, a
hangzás megölte a fergeteges koncertfeelinget. Egyébként azon is
csodálkoztam, hogy sokkal kevesebben voltak mint gondoltam, azt hittem
- hogy a zenekar nagy népszerűségére való tekintettel - nem fogunk majd
beférni. Nem mondom, hogy kevesen voltak, de azért volt még hely.
Nyilván az ítéletidő miatt sokan döntöttek úgy, hogy még a SUICIDE
COMMANDO kedvéért sem akarnak bőrig ázni. Addigra egyébként már
nagyjából elállt az eső. A magyar társulat jó része persze ott
tobzódott a Parkbühnén, összefutottunk mindenkivel és mindezektől
függetlenül végigtomboltuk a koncertet annak rendje és módja szerint. JOHAN VAN ROY azért csak feltudta korbácsolni a hangulatunkat. Fineas
készített pár képet róluk.
Setlist: Bind, Torture, Kill (videó) / Save Me (liquideó) / Necrophilia
/ Dein Herz, Meine Gier (videó) / Love Vreeds Suicide / See You in Hell
/ One Nation Under God / Fuck You Bitch / Hellraiser
www.suicidecommando.be
www.myspace.com/suicidecommando
Eközben Davina és eGr a UT CONEWITZ-be töltötték az estét, vagy legalábbis
mi így hittük. Mint kiderült persze ez korántsem volt így. A szűk kis
helységbe aznapra COLD MEAT INDUSTRY-s bandák, mint pl. a COPH NIA és
BRIGHTER DEATH NOW volt meghirdetve, így, a kempingből ők oda indultak
el, de csak a STORMFAGEL-ig jutottak aztán eljöttek. Nemcsak fülledt és
zsúfolt helység miatt, hanem mert volt egy kis balhé is. Szép számban
verődtek csapatokba a helyi baloldali punk fiatalok, azzal a
szándékkal, hogy áldozatokat szedjenek és elkalapáljanak mindenkit –
hangsúlyozom külső alapján ítéltek – akin szélsőjobb, nacionalista,
stb. jelképet, jelmondatot, szimbólumot, vagy militarista szerelést
véltek felfedezni. A gyanús egyéneket kikapták a sorból és elkezdték
gyepálni. Honfitársaink épp ezért jobbnak látták az odébbállást, nem
akartak „tűzharcba” keveredni. Később állítólag a harc nagyobb
méreteket öltött és rohamkocsival kiszállt a rendőrség is. Eddig még
sosem fordult elő a WGT-n hogy ilyen kellemetlen incidensnek legyünk
szem- vagy fültanúi, mindig békés nyugodt légkör volt. Davináék később
elindultak a Werk II.-be THIS MORN’ OMINA-t nézni, ami nagyon bejött
nekik.
THIS MORN' OMINA
www.myspace.com/thismornomina
http://www.hegira.be/
STORMFAGEL
http://www.stormfagel.com/html
Mi pedig SUICIDE COMMANDO után hazakullogtunk, persze hazafelé is
eltévedtünk, de csak sikerült megtalálni a helyes irányt. Visszaérve az
Agrába kicsit beleszagoltunk az Agra 4.2 afterpartyjába ahol aznap a
hírességek közül dj. Eskil (Covenant) és dj. Johan van Roy (Suicide
Commando) szolgáltatták a zenét. Jól elvoltunk egy darabig, aztán
eltettük magunkat másnapra.
Hétfőn végig a KOHLRABIZIRKUS-ba terveztük a napot, ahol egymás után
jöttek a jobbnál jobb bandák. Előtte elmentünk a MORITZ bástyához
körülnézni a középkori forgatagot és kirakodóvásárt. A környező
büfékben egész baráti áron lehetett ételt-italt kapni. Lődörgés után
irány a „Karalábécirkusz” amit a város másik végén jelzett a térkép.
Most voltam itt először, de nagyon tetszett. Tágas és megnyerő
építmény, a belső szerkezete tiszta industrial feeling. Végre nem volt
tömegnyomor és kényelmesen el lehetett férni. Mikor megérkeztünk már a
francia „aggrotech”zenekar a TAMTRUM játszott de már nem sokáig. Nem
nagyon figyeltük őket, sorban álltunk inkább ruhatár és mosdó ügyileg,
hogy mire jönnek a fő attrakciók már mindennel meglegyünk. Így
háttérből hallgatva egész kellemes kis pörgős zene volt, lehet, hogy
érdemes lett volna jobban belemélyedni, de mire észbe kaptunk már vége
is volt.
www.myspace.com/tamtrum
www.tamtrum.com/
Az utánuk következő PROCEED szolgáltatta nekünk azt a lüktető
bizsergést amire egész nap vártunk. A zenkar – bár erősen Nitzer Ebb és
Spetsnaz utóérzés – vérpezsdítő old-school EBM-et nyomott, méghozzá nem
is akármilyen intenzitással. A formációt 1999-ben alapította Andre S.
and Daniel P., 2004-ben jelent meg debütáló CD-jük a FEHLGESTEUERT a
Machineries of Joy kiadónál. Később csatlakozott hozzájuk Rene S., a
dob szekcióhoz live supportként. 2005-ben felkerültek az "Out - Awake
the Machines Vol. 5" válogatására, és a rendkívül jó fogadtatásnak
köszönhetően lehetőségük nyílt csatlakozni a neves kiadóhoz. 2006-ban
jelent meg itt NEUSPRACHE c. albumuk majd tavaly a „LAUT”. Az EBM
ütemek totál felajzottak mindenkit, elindult a „zsírégetés” ezerrel. A
német „electroheads”-ek is piszkosul élvezték az első sorokban.
Meglepetésként a Kontrolle c. számnál megjelent PONTUS STAHLBERG is a
SPETSNAZBÓL, méghozzá Proceed-es polóban és együtt nyomták el a számot.
Üdítő egy koncert volt, méltó kezdete az utolsó napi tombolásnak.
Setlist: Laut, Schuldig, Waving, Dein Gesicht, Spiegelschönheit,
Autark, Koma, Diktatur, Super Boyz Killer, Identität, Geächtet,
Kontrolle
PROCEED
http://www.proceedweb.de/
http://www.myspace.com/proceedweb
Nem maradt abba a pörgés, fokozódott a hangulat, rögtön a PROCEED után
egy újabb energikus produkció, DIRK IVENS egyszemélyes projektje, a
hazánkban is járt DIVE következett. Tudtuk mire számíthatunk, tökéletes
hangzás, tökéletes koncertélmény. Nem is lett másképp, minden annyira
fenomenális volt, mint ahogy azt DIRK-től megszoktuk. A strobi és a
zene lüktetése felszabadította a még szunnyadó energiáinkat. Lenyűgöző,
amit ez az ember művel egyszemélyben a színpadon, megafonnal és a
füstfelhő közepette, cseppet sem tűnik unalmasnak, valahogy betölti a
színpadot és egyedül is megállja a helyét. Végig mozogtuk az egészet,
mindannyian beleolvadtunk a „zajguru elektronikus olvasztótégelyébe”.
A közönség többi része is kétpofára „zabálta” a produkciót.
Setlist: Snakedressed, This is Me, Bloodmoney, Lies in your eyes, Lost
inside you, Machinegun Baby, Power of Passion, Pain and Pleasure,
Sufferhead Encor: Rocket USA
DIVE
www.myspace.com/dirkivens
www.myspace.com/divebelgium
http://www.dirkivens.com/
A soron következő német „bandát”, a HEIMATAERDE-t bevallom eddig nem
ismertem, csak a nevüket hallottam. Ez egy kissé másfajta zenei világ.
A „Karalábécirkusz” színpada középkori díszbe borult. Valójában ASHLAR
VON MEGALON egyszemélyben szülte képzeletvilága egy felépített új
„vallás” szimbolikája, a zene ihletőjének víziói megspékelve koncert
kisegítő zenészekkel. „Wiedergänger kimászott a sírjából, hogy
halhatatlanságot és formális templomot adjon „híveinek”. A HEIMATAERDE a jó és a rossz harcának középpontjában áll, az erő és a fény - árnyék
és kegyelem nélküli víziója ami győzedelmeskedni akar a halálos
szerelem és a bűn felett.” Első blikkre a középkori díszlet láttán úgy hittem,
hogy valami folk dolog van itt készülőben. Ezek a gondolataim rögtön
elszálltak amikor meghallottam a brutális electro dallamokat,
atmoszférikus, dancefloor ütemekkel, néhol dudával keveredve. Nehéz
lenne leírni a stílusát,talán goth-electro-industrial, vagy
electro-folk, vagy valami ilyesmi, eléggé egyedi, az biztos. A
középkori öltözetű „elektrolovagok” és a furcsa hangzásviláguk elég
bizarr de ugyanakkor érdekfeszítő is. Végre valami újszerű, nem
tucatzene feeling. A háttérben csatajelenetek a kivetítőn, az egésznek
megvolt a sötétközépkor nyomasztó érzete, olyan mintha ténlyeg ott
állnák a viharos harcmezőn és kétségbeesetten küzdenénk a győzelemért.
Érdemes volt megnézni őket.
WGT-n készült videokat ugyan nem mi készítettük, de érdemes beletekinteni egy kis ízelítőnek:
http://vids.myspace.com/
http://youtube.com/watch?v=6PWnP0y9blw
Sajnos erről és az utánuk következő zenekarról Davi nem készített fotókat.
Setlist:Der Eid, Deus Lo Vult, Endlos, Moerder, Gib Mir, Eins sein, Wiederganger, Lebloser Koerper, Morituri Salutant.
www.heimataerde.de/
www.myspace.com/heimataerde
Ezután következett egy kissé lágyabb, andalgósabb csapat, az
electro-pop zenét játszó
DISMANTLED. Mivel ez nem tartozik igazából a
kedvenc műfajaim közé,nem voltam túl lelkes, de azért adtam persze egy
esélyt, végülis valóban van egy-két számuk ami nem rossz. Így hát
beálltunk a pódium elé és slágeresebb vizekre eveztünk.
GARY ZON az
énekes, nem volt számomra túl bizalomgerjesztő. Tiszta pózör, pökhendi,
látszik, hogy totál meg van elégedve magával. Én nem mondom, hogy nem
értek el sikereket, mert tényleg sokan szeretik és nem kisebb kiadónál
vannak mint a
Metropolis, nincs is ezzel baj, de valahogy ennyi jó
csapat után kevésbé tudtam erre ráhangolódni. A többieken szintén ezt a
hatást figyeltem meg. Persze volt olyan is a csapatunkból, akinek
tetszett. CD-n még én is inkább meghallgatom, de színpadi előadásuk
nekem már nagyon az
Apoptygma Berzerk és a Ville Vallo közötti
feelinget üti meg, és ezzel persze nem szeretnék senkit sem megbántani.
A közönség és a rajongótábor viszont élvezte és ennyi elég. Persze nem
is arra voltak hivatottak, hogy bizonyítsanak, meg mi amúgy is teljesen
be voltunk sózva a következő duó, a
Fixmer & McCarthy kezdetéig.
Setlist: The March, Anthem, Get It Through, Preset, Exit, Thanks for Everything, Purity, The Swarm
www.dismantled.org/
www.myspace.com/dismantled
A francia
TERENCE FIXMER, aki 15 évesen felfedzte az EBM lüktető világát
és hamarosan nagy
Nitzer Ebb, Front 242, Klinik és DAF fan lett,
elkezdett kísérleti elektronikus zenét (techno és new beat elemekkel)
csinálni és 98-ban létrehozta a
PLANET ROUGE RECORDS-ot, majd
megjelentette debütáló EP-jét, az
ELECTROSTATIC-ot, amivel hírnevet
szerzet a techno világában. Ettől kezdve pályája felfelé ívelt és
világszerte híres DJ-kel is dolgozott együtt mint pl.
Dave Clark, Svan
Väth vagy Jeff Mills. A legendás
DOUGLAS MCCARTHY-t pedig nem kell
senkinek sem bemutatni, ő egy alap EBM-idol. A
NITZER EBB örök és talán
DOUGLAS MCCARTHY dicsfénye is. Így hát nem kérdés, hogy a neve
garancia a produkció sikeréhez. 2002-ben a
Mute Records felkérte
Fixmert, hogy készítsen N
itzer Ebb remixeket, ezáltal kerültek
kapcsolatba és úgy döntöttek, hogy elkezdenek együtt dolgozni és
csinálnak egy forradalmi elektronikus projektet ami képviseli
Terence
és Douglas szellemiségét és zenéjét. Ennek a két kiváló zenésznek
kirobbanó koktélja a
FIXMER & MCCARTHY ami a két stílus tökéletes
elegyítése és kombinálja mindkettőjük erejét. Első teljes hosszúságú
albumuk a
BETWEEN THE DEVIL... Élőben is rendkívül impresszív,
energikus és áramló impulzusokkal teli, mozgásra késztetik a
közönséget.
McCarthy attraktív, karizmatikus személyisége, pimasz és
sármos ábrázata, kidolgozott testfelépítése ragyogó látvány női
szemmel, de ami még ennél is sokkal értékesebb az a párját ritkító
hangja, ami töretlenül, az évek múltával is megtudott maradni
eredetijében.
Fixmer a pultja mögött „csavargatott” vidáman,
McCarthy pedig a tőle megszokott módon ide-oda keringve tüzelte fel a közönség
sorait. A hangulat a tetőfokára hágott, teljesen elkapott minket a
gépszíj, végigtomboltuk az egészet. Egy percig sem unatkoztunk.
Ráadásul a
"Control I’m Here"
NITZER EBB nótát is belevették a
repertoárba. Kell még ennél tökéletesebb befejezés?
Setlist: Freefall, Destroy, Splitter, You Want It, Control I’m Here
http://www.terencefixmer.com
www.myspace.com/terencefixmer
www.fixmermccarthy.com/
www.nitzer-ebb.de/
www.myspace.com/nitzerebbmusic
A fesztivál záró zenekara a legendás hírű klasszikus, a veteránnak
számító CASSANDRA COMPLEX. Látványos , hatalmas, ezernyi piros ledes
váltakozó szöveges díszlet húzódott meg a már cseppet sem fiatal
zenészek mögött. Rodney Orpheus 1984-ben alapította a zenekart. Az ebm,
industrial, gothrock, new wave és synthpop elemek hibridéből
kialakított hangzás sikereket hozott nekik. Túl vannak számos
közkedvelt albumon mint pl. a Theomania, a The War against Sleep vagy a
Cyberpunx. Aztán mintha 2000-ben elvágták volna, a zenekar eltűnt egy
időre, majd tavaly újra elkezdtek ténykedni. Kifáradva a végigtombolt
kiváló koncertek után elfogyott minden energiánk, és bár régen nagyon
szerettem a csapatot, most valahogy egyikünk se tudott ráhangolódni. Az
igazat megvallva, bár minden tiszteletem az övék, de valahogy mégsem
illetek az aznapi felhozatal kínálatához. A zenekar láthatóan nagyon
boldog volt, hogy újra szinpadon lehetnek és a fogyatkozó de kitartó
közönség is. A zenéjük már sokkal inkább hasonlított dallamos
rockzenére, mint korábbi munkásságuk idején. Jól szóltak, profik
voltak, de mi már feladtuk és nem bírtuk végignézni. Kinnt álltunk a
hallban, mivel az utcán patakokban zuhogott az eső és meg kellett várni
a többieket is, de a Cassandra Complexet már nem volt erőnk élvezni.
Setlsit: Nightfall, When I Fall in Love, Datakill, Twice As Good, Second Shot, Moscow Idaho, Phonix, Kill Your Children, Tell Me
THE CASSANDRA COMPLEX
www.cassandracomplex.com.au
www.myspace.com/cx2k
Látogatók:
Társaság
Összességében nagyon elégedettek voltunk a
zárónap teljesítménnyel. Jó kis fesztivál volt meg kell hagyni.
Visszamentünk az Agrába ahol zuhogó esőben és sártengerben kezdtünk el
sátrat bontani, majd a keserves többórás hazaút következett, ez az a
momentum amit egy fesztivál végén nagyon tudunk utálni…Mindig
fájdalommal tölt el, ha véget ér egy ilyen jó fesztivál, de annál
jobban várja szívünk a következő eseménydús alkalmat.
WGT Beszámoló első rész, 1-2 nap. itt
Beszámoló: Serial Killer Fotók: Davina & Fineas