Egyik zenekart sem láttam még élőben, így nagyon izgalommal vágtam neki az Anwerpenből körülbelül másfél órányi útnak három kedves belga lakos társaságában. Olyannyira kisváros Maastricht, hogy igazából a centrum is csak pár utcából áll, ahol éttermek sorakoznak egymás mellett. El is kezdtem gondolkozni minek ide két belga industrial banda, mikor első ránézésre ez olyan, mintha én szerveznék hasonlót valami kis falu kultúrházába. Azért elindultunk befelé,látván a vendéglistát majd beljebb lépvén megállapítottuk, az itt jelenlévő közönség 95%-a belga, és fel van írva a listára, akárcsak mi. Meg is kérdeztük egyik zenészismerősünket, miért éri meg ez a holland szervezőknek, de ő is csak mosolygott, majd hozzátette, végül is nekünk jó. Az első zenekart nem figyeltem, igazából a nevüket sem sikerült megjegyezni, amit hallottam az nem győzött meg.

Az utána következő Pressure Control-ra viszont kíváncsi voltam, hisz a Vomito Negro-s Gin Devo zenekaráról van szó, és annak idején a VN azért igencsak meghatározó zenekar volt. A mostani felállásban Gin a mikrofon mögött, valamint Borg(Peter Mastbooms) egy electromos dobset mögött, akit itthon a Dive hangtechnikusaként és DJ-ként is megismerhettünk már. Lehet én tettem túl magasra a mércét, de körülbelül húsz percet tudtam végig állni, illetve fotózni, utána kimentem. A zene önmagában jó, van is otthon PC albumom, de ez a koncert nekem vérszegény volt és unalmas. Játszottak pár VN számot is, de az sem tudott lenyűgözni, hiányzott belőle a dinamizmus, az erő, a lendület, a lelkesedés, csak két fáradt embert láttam a színpadon, így miután kattintottam párat inkább az ismerőseimmel beszélgettem kint az Insekt-re várva.

Pressure Control Myspace

PRESSURE CONTROL

Nem is kellett sokat várnom, hamar átszerelték a színpadot, és már kezdődött is az Insekt. Eric Van Wonterghem egyik zenekara ez a sok közül, ami most szintén elvarázsolt, akárcsak eddig a többi. Azt hiszem kijelenthetem, hogy Eric VW vérében van a zene, egyszerűen profi, bármit csinál az biztos, hogy dinamikus lesz, erőteljes és fülbemászó,de ugyanakkor egyedi is. Az énekes ezúttal Mario Vaerewijck, aki szintén egyéni stílusával és színpadmozgásával hozzáteszi azt a pluszt, amit az előző zenekarból hiányoltam. Nem is bírom sokáig megállni, hogy ne táncoljak, így nehezebb a fotózás is. Mario, amit meglátja a kamerát a kezemben, máris pózol, akár a profibb sztárok, sokat segít nekem abban, hogy jó képeket csináljak, ez nagyon tetszett, könnyű volt vele együtt „dolgozni”. Egy-egy számba belenyúlkál zeneileg is, valami mixert keverget éneklés közben, majd nekiáll dobolni. A zenében végig ott van az industrial mellett a laza, kicsit rockos stílus is, kicsit a Nine Inch Nails jut eszembe néhány számnál, ami azért is érdekes, mert mindkét zenekar 1989-ben indult igazán útnak De visszatérve a koncertre, közel egy órát játszottak, majd egyszer visszajöttek. Számomra hamar elrepült ez az idő, így kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy vége, de ugyanakkor hatalmas vigyorral az arcomon mentem a bárpulthoz ismét. Kint még találkoztunk velük, áradoztam egy pár percet, majd gyors köszönés után indultunk is vissza. Csak annyit jegyeznék meg végszóként: INSEKT mindenkinek kötelező!!! 

Insekt Myspace

INSEKT

Szöveg & fotók: Davina