Befelé dugó, közben nagyban szidjuk a pofátlan taxisokat, akik árkon-bokron keresztül próbálnak előrébb jutni, mindezt angolul, és még mutogatjuk is nekik, nézzék milyen pofátlanok, és különben is mi utáljuk a taxisokat. Mind ezután Stefan megszólal: - Én is taxis vagyok .
Na persze, simán nem hisszük el, fél nappal később azonban már igen, mert sok otthonról hozott taxis történet kerül elő, Pontus is tartogatott meglepetéseket, pl. spontán breaktánc bemutatót tartott a Vörösmarty téren, mikor elhaladtunk egy táncos csoport mellett. Összegezvén péntek koradélután kis városnézős, sörívós séta egy taxisofőrrel és egy munkanélkülivel, avagy első nap a svéd SPETSNAZ-zal.

Legnagyobb meglepetésemre igen érdeklődőek a város és az ország történelme iránt, így ebéd közben intenzív magyar történelemórát tartunk magyar nyelvtannal egybekötve. A sok ö és ü betűbe beletörik a nyelvük és közlik, hogy mi bizony törökök vagyunk, ne is próbáljuk meggyőzni őket az ellenkezőjéről. Igen, az a 150 év azért jelent valamit.

Este sokáig kellemes beszélgetős sörözés az After Music Pub-ban, aminek az eredménye két erősen becsípett svéd, akik csak úgy ontják magukból a zenekaros sztorikat és a teljesen magánjellegű információkat egyaránt.  - minden zenész alkesz



2008.10.11. Szombat
Ébresztő délben egy átmulatott éjszaka után, két hulla jön ki a hotelből, elvonszolom őket egy kávézóig, ott várjuk be Szilvit, addig kollektív szenvedés, közben egymás felelősségre vonása, miért ivott annyit Pontus, nála van most macskajaj. - Minek iszik, aki nem bírja
Szerencsére hamar összekapta magát, így jókedvűen indul a közben Damilajával és Dalmával kibővült csapat két autós konvojban egészen a Gellért-hegy tetejére, ahonnan fentről is megcsodálták Budapestet. Míg Stefan "magyaros" szuveníreket vásárol, Pontus nem bír betelni a panorámával, míg meg nem támadja egy alattomos pók - szemtanúi lehettünk az arachnofóbia jellegzetes tüneteinek… 

Utána még egy kis játszadozás egy szovjet ágyúval, majd irány egy elő-vacsora, aztán végre a helyszín, a Kék Yuk. Kapunyitásra várva rögtönzött operaelőadás, egy percig sem tudnak komolyan viselkedni.

A hellyel maximális szinten meg voltak elégedve, a hangtechnikát meg egyenesen dicsérték, el voltak ájulva, milyen jól szól a cucc.

Sürgés-forgás, beállás, máris nyitás van. Gunhead és Cipree, az Impact Pulse két tagja kezdi a közönség bemelegítését, viszonylag már korán szállingóznak az emberek, de még mindenki csak a pultnál melegít. Merch cucc van, férfi póló nincs. Nagy hiba, kb. huszonöten akartak pólót venni, utólag kiderül, köszönjük mindezt az OutOfLine-nak. Azért így is szép számmal vásárolnak, a kapucnis pulcsi is elkel elég hamar. Svédjeink nem azok az "én vagyok a zenész" fajták, így a koncert előtt ők is kint mulatnak, beszélgetnek, fotózkodnak. Dj pult mögött közben váltás, jómagam Damilajával keverjük a noise-t és az EBM-et több-kevesebb sikerrel, majd pontban éjfélkor színpadról le, jön a koncert.


Ekkor már teli a nézőtér, mindenki feszülten vár, ők kilépnek a színpadra hatalmas ujjongás közepette. Pontus igen kommunikatív, közben kissé katonásan és agresszíven hergeli az első sorokban lévőket. Meg kell hagyni jó frontember. Hangzásilag nagyon is rendben van, erőteljes és tiszta, ahogy annak szólni kell. Elsőnek többnyire az új albumról hallhatunk számokat, persze belecsempésznek egy-két régit is, amikor is hatalmas rombolás alakul ki a nézőtéren, fotózni alig-alig lehet, sokkal fontosabbnak érezzük, hogy a testi épségünkre vigyázzunk.
Hamar kialakul a felállás: elől az elit EBM alakulat tagjai, aki pedig csak a koncertet jött nézni hátrébb áll. Stefannak akad egy kis technikai problémája a dobokkal, így olyan öt percig áll a koncert. Ezalatt Pontus megköszöni, hogy meghívtuk ide, majd felhívja a figyelmünket milyen szép városban is élünk mi. A show második felében már ilyen bekiabálás jelleggel lehet számokat kérni, így jönnek a régi nagy számok. Mikor megpróbálkoznak egy "ez lesz az utolsó számunk" kijelentéssel ki is nevetik őket, gondolván ez csak úgyis vicc, hisz most nem lehet vége, majd tovább kérik a dalokat. Ők is érzik, hogy itt nem lehet abbahagyni, olyan húsz percet túlóráznak, mielőtt végleg elhagyják a színpadot.


Nem kell rájuk sokat várni, kis törölközés és máris kinn osztogatják az aláírásokat. Front 242 jegy sorsolás, két boldog nyertes lezárásként meg egy jó hangulatú afterparti. Beindul az ivászat és az ökörködés. Aztán Pontus korábban távozik… fáradt, nem bírja az ipart. : Stefan marad zárásig, olyan számok kérésével idegesíti a DJ-ket, mint Depeche Mode - Personal Jesus. Zárás után mindenki fáradtan hazaindul, Kraak meg most megy még zenélni a Tilos-ba, csábít minket is, de örülünk, ha ágyba kerülünk végre.


Vasárnap még nehezebb ébredés, már csak a sarki indiai étteremig jutunk el, ahol összerakjuk az előző napot, kinek mi maradt ki. A hotelben egy orosz társaság mustrálja a SPETSNAZ pólómat, nem tudják hova rakni a dolgot. További egy óra fetrengés a hotel recepcióján, majd végre megérkezik Kraak, irány a reptér, ahol "könnyes" búcsút veszünk és mi is végre hazaindulunk kipihenni ezt mozgalmas és vidám három napot. Köszönjük mindenkinek, aki jelen volt.