Belépve a helyre, roppant vidám és trú "emb-industrial" atmoszféra fogadott. A bárpultnál - ami egyébként igen feelinges- már melegítettek az ismerősök, szólt a remek jó muzsika, kedvem lett volna rögtön táncraperdülni, de előbb jöttek az ügyes-bajos dolgok és a feltérképezés. A WC korrekt, meglepően tiszta, a hosszú folyosón ami a nagyteremhez vezet hintaágy, ami nálam már plusz pont, és végül a nagyterem, ami igazán hangulatos volt. Így első blikkre, klassznak tűnik.

Az amerikai electro-industrial zenekart, az Aesthetic Perfectiont 2000-ben kreálta Daniel Graves. Két albuma jelent meg eddig a Close to Human és a Violent Emotion, európai kiadója az Out of Line. Elég hamar sikereket ért el és felkerült a slágerlistákra. Olyan zenekaroknak is készített remixet, mint például az Agonoize, az Unter Null, a Solitary Experiment vagy a Dawn of Ashes és felkerültek számos CD válogatásra. Zenéjük egy kissé olyan mintha az aggrothechet kevernénk egy kis dance-pop-emo keverékkel, dallamosabb electro vagy technobody, dark atmoszférával. Bár cseppet sem szeretnék kategorizálásokba bocsátkozni. Manapság, ez roppant nehéz feladat és abszolút relatív. Nagyon kíváncsi voltam rá, mivel szeretem  és még sosem sikerült őket elcsípni élőben. Így izgatottan vártam a show kezdetét. Ahhoz képest, hogy sokan fikázzák és nem tartják eredetinek és valószínűleg sokakban a "kötelező előzenekar" érzését keltették, mégis szerintem profi produkciót láthattunk. Nekem legalábbis nem okozott csalódást egy percig sem. Dinamikus, velős, pörgős koncertnek lehettünk szem- és fültanúi. Az színpadkép az elektronikus színtéren gyakori, 2 szereplős feláás miatt talán nem volt egetrengető. Azonban nem mindig a színpadi show számít (lásd pl. Dive v. Spetznas) hanem sokkal fontosabb, hogy mennyire sodor magával a zene és az előadók energiája. 

Megjelent a színpadon a szénné vart - inkább psychobilly vagy emo-metal énekesre emlékeztető - Daniel Graves, az énekes, a  maga megnyerő, mosolygós, magabiztos, vagány és lelkes mivoltában. Az ő személyisége és vokálja a színpadon önmagában is pozitív, látszik, hogy piszkosul élvezi amit csinál. Az elején még csak szorványosan lézengtek a színpad előtt, sokan még kint iszogattak, beszélgettek. A többségük szerintem nem is, vagy alig ismerte az Aesthetic Perfectiont. Azért a "dallamosabb electro" egy idő után odavonzotta őket. Az első sorokban érzékelhető volt, hogy "trú" rajongók álltak,és a szöveget is énekelték, no meg a magyar habitusból adódóan volt azért mozgás is rendesen. Ott álltam én is  és onnan élvezhettem a koncertet és énkesest, ahogy igyekszik feltüzelni a közönséget. Egyetlen unszimpatikus húzása volt, hogy folyton köpködött. De egyáltalán nem volt előzenekar feelingje, nekünk 100%-ig felpörgette a hangulatunk. Remek bemelegítés volt a Combichrist előtt. Nagy lehetett az összhang a két zenekar között - hiszen már az is elmond valamit, hogy a Combichrist  2009-es Demons on Tour turnéján az Aesthetic Perfection lett a kísérő csapat - láthatóan nagy lehet a cimboraság. Daniel rajongói lelkesedéssel figyelte később a Combichristot majdnem végig oldalt a színfalak mögött. Jó zenész módjára utána persze kijött a közönséghez is "bratyizni".