Jelenleg 38 vendég és 0 regisztrált tag
olvas minket. Névtelen látogató vagy.
Sikeres regisztráció
A regisztráció sikeres volt, de biztonsági okokból egy levelet küldtünk a megadott e-mail címre, mellyel ellenőrizzük a regisztrációt.
Regisztráció
Felhasználónevet meg kell adni!
Felhasználónév már fogalt!
Felhasználónév kis, nagy betüt és számot tartalmazhet!
E-mailt meg kell adni!
Hibás e-mail cím!
A megadott e-mail cím már fogalt!
Jelszóemlékeztető elküldve
Az új jelszó elkészült, ellenőrizze e-mail címét a további információkért.
Elfelejtett jelszó
E-mailt meg kell adni!
Hibás e-mail cím!
A megadott e-mail cím még nincs regisztrálva!
STRAFTANZ, VNV NATION in Budapest @ Dürer
Budapest ismét kitett magáért a múlt héten, kedden. Dicséretes, hogy a munkahét derekán is elhanyagolható volt a távolmaradók száma. A táncos tombolda, amivé a Dürer Kert avanzsált valóban megért egy álmatag másnapot.
Az est nyitánya a STRAFTANZ produkciója volt. A kétfős legénység roppant szórakoztató, zenéjük pedig nem tűr ácsorgást. Eszméletlen mozgásokkal lakták be a színpadot, melyek a fess szcenírozással egyetemben ironikus fényben láttatták a magukat túl komolyan vevő pályatársakat. Mindent elkövettek, hogy fejünket vegyék a pódiumról, viszont kevesek hagyták magukat mobilizálni. Illett volna erőfeszítéseiknek egy kicsit több aktivitással adózni. A csekély fogadólétszám nem róható fel azoknak, akik nem tudtak hamarabb elszabadulni és csak a main actre értek ki, viszont aki ott volt és tüntetőleg falat támasztott, vagy tespedt a kerthelyiségben annak irgum, mert bizony a ráhangolódás többet adott, mint amit kivett a jelenlévőkből.
A VNV NATION kezdésre nyomban feltöltődött a terem és már senkire nem lehetett panasz. Odaadó közönség fogadott egy közvetlen zenekart, így minden biztosított volt a valóban katartikus végkimenetelhez. Ehhez persze elengedhetetlen a banda részéről a szakértelem és az olyan fokú tudatosság, mely a részleteket a póló szegélyéig bezárólag képes észrevétlenül messzemenően összehangolni. Nem véletlenül sorolódnak a szcéna vezéralakjai közé.
Élőben dalaik implicit kesernyéssége nem ütközött ki, és a kifejezetten szívnek tartó számok is optimizmusba öltöztek. Kellemes csalódás volt, hogy ennyire tudnak ezek a számok a legkevésbé sem pejoratív értelemben vett tánczeneként funkcionálni. Olyannyira, hogy segítségükkel megcáfoltuk a figyelmeztetést, aminek értelmében a magyarok passzívak és unottak, nem törtük le a VNV szarvát kedélytelen negativitással. Szemlátomást a frontembert is lenyűgözte a magyar elevenség, sokszor hagyta el a száját a közismert „wow” kifejezés.
Ronan a rezervált billentyűsökkel ellentétben rengeteg visszacsatolással élt a közönség felé, viszonzásul a változatos impulzusokra, melyek soraiból érték őt. Anekdotázott arról, hogy Torontoban lengyelektől és magyaroktól közrefogva, hogyan igyekezett tartani a lépést a nagyivókkal; Unicummal való ismerkedése pedig talán egy másik koncerten fog előkerülni a legendáriumból… Ronan Harris kiművelt hangja olyan nemességet implikált, amely a dalszövegeket irodalminak láttatta. Ron valóban elmélyült alkotója a szcénának, mintegy kutatásait ülteti gyakorlatba a koncertezés során (ti.a Side-Line újságírója és webmastere volt, ami jól mintázza, mit jelent az elkötelezettség és a küldetéstudat), széles látóköre révén olyan finomságokat tüntet fel a zenéjében, melyek intermuzikális utalásokat rejtenek.
Az életerős Resolution épp a pillanatra szabottnak tűnt a maga inas ütemkomponenseivel. Az energiától duzzadó Epicentre animálta meg emberesen Mark Jacksont is, aki szinte végig maga is énekelte a dalokat és - ha nem is önkéntes módon-, a zenekar hölgyekért felelős kapcsolattartójává lépett elő. A Gratitude synthpopban gyökerező egyszerűsége bizakodó atmoszférát építette tovább. A feszes Space & Time párjának is felfogható Control közben repültek a gyeplők, gátlástalan táncorkán söpört végig, comme-il-faut. Az Illusion celebrálását kvázi szakrális áhitat kísérte, mellyel nem lehet tervezni, csak az adott pillanatban görcsöktől mentesen születhet meg. A Beloved illékony, bensőséges hangulata már-már fennköltnek mondható élmény volt, melyet emocionális síkon a Darkangel készített elő. A Nova a vegyes fogadtatású Automatic albumról ragyogóan illeszkedett az így felfestett ívbe. Diadalmenet volt a javából az egész koncert, amit videó aligha tudott megragadni, annyi tér, forma, szín volt megélhető. Mégis valahogy így kell elképzelni:
2011.09.27. STRAFTANZ, VNV NATION in Budapest @ Dürer Kert
Setlist:
Intro - On-air
Chrome
Space & Time
Sentinel
Darkangel
Further
Epicentre
Tomorrow never comes
Resolution
Illusion
Gratitude
Standing
Farthest Star
Control
Legion
Honour
Beloved
Nova
Perpetual