Még ebben az évben a hiperaktív amerikai Cleopatra is kiadott egy gyűjteményes albumot, melye erdetileg Thoughtmachine című lett volna, de a hibáiról (is) ismert kiadó tévesen [.Lights.Of.Euphoria] címmel küldte nyomdába.
Az 1996-os Beyond Subconsciousness már egyértelműbb, szűkebb stílushatárok közé került „beszorításra": leginkább electro, future-pop címkével láthatjuk el, ha megfelelő kategóriát keresünk a számára.
A következő - 1997-ben megjelent - Fahrenheit album pedig már kétségkívül a future-pop színtér nagyjait kívánta követni.
A Zoth Ommognál megjelent utolsó album, a Voices 1998-ban jelent meg, kicsit erőteljesebb szinti-pop felhanggal, de továbbra is a táncolható elektronika kedvelőit célozta meg.
A Zoth Ommog megszünése után egy rövid Bloodline-os kitérő után az Accession Records-nál talált otthonra a projekt, ahol két nagylemez - Krieg Gegen Die Maschine (2003), Gegen Den Strom (2004) - és számos maxi jelent meg. Ebből az időszakból a True Life és a One Nation kapott nagyobb publicitást és ért el sikereket.



Torben Schmidt saját kiadójával - Infacted Recordings - 2004-ben kiadott egy visszatekintő válogatást Querschnitt címmel, majd egy különleges maxin újrakiadásra került a Sleepwalk dal, Chris Isaak örökbecsű slágerével - Wicked Game - megspékelve.



2005 óta nem jelent meg újabb kiadvány a projekttől és koncertfellépés is viszonylag kevés volt.
Legközelebb hozzánk 2006-ban jutottak a bécsi Headhunter fesztivál keretében, ahol a saját dalok mellett egy fergeteges egyveleget is előadtak a 80-as, 90-es évek new wave, szinti-pop, electro slágereiből összegyúrva.

2011. március 25-én a Black Head Agency által szervezett Industrial Booom! fesztivál keretében a Lights Of Euphoria először lép Magyarországon színpadra!

A cikk teljes egészében a http://alanthewild.blogspot.com oldalról származik.
Szerző: Alan The Wild