A belga zenész és producer 1997-ben kezdte szóló-projektjét. Korábbi zenekarjai szikárságát és EBM-es hangzását, kísérletező kedvét megőrizve a dark ambient rémálom-szerű hangulatait ötvözi a seggrázós ritmikával, illetve a nyolcvanas évek hangulatát visszaidéző analóg cucokkal. De ne várjunk semmiféle retro-fílinget. A legmodernebb és legridegebb technika miatt fagy belénk a vér, hogy az ütemes pulzálásra elinduló lábunk és fejünk újra megindítsa vérkeringésünket. Mellesleg úgy tűnik, a belga EBM világa belterjes lehet, mert Wonterghem az ugyanaznap föllépő Dirk Ivens (Klinik) nővérét, Hilde Ivens-t vette feleségül, aki számos trackben elbűvöl hideg hangjával és live VJ-mixeivel.

A Compressed Form című lemez első harmadának finoman a háttérben tartott drone ambientje megadja az alaphangulatot, amit a további két harmad tompára kevert noise ritmusai korbácsolnak fel némi Dive-hangulattal.

A következő Tribal Globe című album már azokat a jellegzetes stílusjegyeket hordozza, ami miatt jelentősnek tartjuk a Monolith munkásságát, csak a későbbi lemezekhez képest vadabb formában: arab és mongol énekminták, kemény és szigorú, de nem minden negyedre lépegető lábdob, hanem szaggatott ritmika és nyers dallamfoszlányok. Már ennek a lemeznek a végén is megörvendeztet bennünket Wonterghem kolléga egy olyan minimál technós döngöléssel, amely az utolsó két lemezére lesz jellemző. Az LP-hez csatlakozó Reactor EP-ről kiemelném a Tribal Globe remixét, ami olyan, mintha egy kifacsart funkyt lelassított punk-ritmussal és megkorbácsolt diszkólédi nyafogásaival díszítenéd.



A következő három mű, a Labyrinth, a 15 Seconds és a Sub-System már a kiforrott Monolithot tárja elénk. A Sub-System című album elkészítésében Johan Van Roy (Suicide Commando) és Dirk Ivens (Klinik, Dive) is segédkezett Wonterghemnek, és a Fad Gadget „Coitus Interuptus" című klasszikusának átiratát is tartalmazza. A túlvezérelt, mégis lágyra visszavett lábdobok, dallamnak hangzó hangfoszlányok, elektromos zörejek, néha torz szövegminták és közel-keleti barátaink énektöredékei egységesen simulnak a technoid EBM-be. A Futurama című opusban (Sub-System) még a magyar underground nyomasztó világából vett hangmintával is meglep bennünket a belga „tánczenész": „a Keleti pályaudvar következik".



A Talisman már más tészta, olyan ami akár a gyomrot is megülheti. Ha nem követtük volna végig a Monolith élettörténetét, ha nem ismernénk gyökereit és elágazásait, akkor ez az érett termés bizony könnyen csúszik, de megdagad a gyomorban, és kóvályoghat csak a falánk fogyasztó. Mert mi ez a követhető négy negyed, meg ezek a letisztultnak tűnő hangok, fülbemászó-szerű dallamok? Pedig csak azt halljuk, ahogy a korábbi elemek (punk, new wawe, EBM, indusztrial, drone, dark és nordikus ambient) összeszervesülnek és egy új, nem meghatározható, mert mindegyik műfaj közös határán lebegő kevercset alkotnak. S aki nem szokta az ilyen sok fűszerből összeállított, mégis nyers szellemi táplálékot, az bizony magára vethet! Külön bünti a második lemezen az amerikai turnéból készített közel fél órás mix, amely ennek a letisztult pokolnak a hideg tüzével perzseli meg lelkünket. 

 

2011. március 25-én a Black Head Agency által szervezett Industrial Booom! fesztivál keretében színpadon a Monolith, úgyhogy „Tessék vigyázni, Eric van Wonterghem következik!"

 

Diszkográfia: 

Compressed Form 1997

Tribal Globe 1999

Reactor 1999

Labyrinth 2001

15 Seconds 2004

Sub-System 2004

Talisman 2006

Talisman: Live: US Tour 2006

Reborn 2007

 

  Dr. Drimál