ARMAGEDDON DILDOS: Untergrund

2011 februárját az "Untergrund" megjelenése perzselte meg: masírozásra ingerlő, cserzett EBM himnikus menetekkel. A kibocsátott stúdióanyag remekül ízül az élő koncertek szigorú féktelenségéhez. A zenekarhoz méltó, keménykötésű lemez született, amit nehéz elzárni, ha egyszer elkezdi hallgatni az ember.


COVENANT: Modern Ruin

A "Modern Ruin" szépen belesimul az életműbe, ám nem a legerősebb darabja. Sok vonzó ütemképlet, a megszokott arisztokratikus előadásmódban; biztos kézzel komponált, helyenként kissé alvatag lemez, melyről szélsőségesek a vélemények. Ettől függetlenül a "Judge Of My Domain" vagy a még 2010-ben kimásolt, a Necro Facilityvel készített "Lightbringer" rövid időn belül régi jóbarát státuszba került, ahogy az a Szikrában is tapasztalható volt.


HAUJOBB: New World March

Az enigmatikus produkció, melyről leperegnek a műfaji behatárolások, pedáns arrangement-okkal kábít a rég várt lemezen. A címadó dal, apokaliptikus fejjegyével, makulátlan, az album egészére jellemző dús hangzásvilágot mutatja. Dicséretes, hogy Daniel Myer példaértékű alkotói termékenysége nem megy a komplikáltság rovására: nyoma sincs kapkodásnak, hanyagságnak, alibi matatásnak. A mutatvány 8 év után újra sikerült, amihez csak gratulálni tudok.


SKINNY PUPPY: HanDover

Industrial tekintélyként bérelt helyük lehetne ezen a listán, de az ő beugrójuk nem szerényebb, mint a "HanDover". Továbbra sem áll szándékukban berozsdásodni, ennek szellemében a szüntelen kísérletező manővereket hajtanak végre. Egyesek felróják nekik az unortodox mivoltot, holott ez kezdettől szorosan hozzájuk tartozik A fogyaszthatóság felé mozdulás vádja lengi be a lemez fogadtatását, de nem várható el egy ilyen számottevő múltra visszatekintő zenekar esetében, hogy egy helyben álljon a sikerein élősködve (mint teszik sokan a mainstreamben), megújulást és haladást célzó expedíció részükről ez az új album.


VNV NATION: Automatic

A VNV Nation nem lépett ki a saját árnyékából, ám az "Automatic" érzelemrakománya újfent elkápráztatta a híveket. A "Control"-hoz hasonló lövegek elkéltek volna a szentiment áztatta melódiákat ellensúlyozandó, de végső soron nem volt szó zsákbamacskáról az elektroballada specialistáknál. Roppant anticipált lemez, mely mi tagadás, többnyire beváltotta a hozzá fűzött reményeket, habár a "Matter+Form" masszivitását kultiválók kevésbé lehettek elégedettek.



2011 © Ilke