Az anyag elvitathatatlan erőssége a
megfelelő ellenpontozás. Hol a szövegben, hol a zenében megjelenő metsző egyszerűség komplementere a mélység, a drámai komolyság. A közvetített ellenállóság érzékenységgel párosul.
A "
Remember" párját ritkító kezdődal, különös, de hibátlan húzás volt előre tűzni. Érzékeny megvalósítású, nem dagályos. Ideget szúr. A szentségtörő módon hip-hopot idéző felvezető szakaszra gazdag hangtáj következik Egyedül az róható fel a dalnak, hogy kissé lezáratlan. A tetőpontot már kellően sikerült levezetni a Doubt esetében, kellemes instrumentális megoldással. A "
Doubt" játékossága lezser köntösben vezeti elő a súlyos elbizonytalanodást, önvádat, önveszélyes megbánást, alátámasztva a kontrasztokra helyezett hangsúlyt.
A "
Cause and Effect" perfekt vérszegénység ellen, bizonyára sokszor felcsendül majd táncparkettek környékén. A vezető motívum eredeti, dögös nyersesége mellett nem lehet elmenni. A "
Control"-hoz, ami kedvelt műcím a reflexív zenében (nem reprezentatív ugyan, de csak az én lejátszómban fél tucat különböző előadó képviselteti magát erre a névre hallgató számmal) széles spektrumon mozgó képzetek társulnak. A dalban kicsillog a
Stefan hangjában rejlő potencia, a műfajokon túli énektudás-tár. A "
Not afraid"-ben a szöveg egyszerű kijelentést (
I'm not afraid) mantráz, melynek igazságtartalma kérdéses. Szép meditáció keretén belül aggasztó elnyomás, a reménytelenség képei elevenednek meg, melyektől kétségbeesetten elhatárolja magát a beszélő. A tájidegen "
Unknown", és a "
Second Reality"-ben észlelhető vocoder abúzus után a "
Sanctuary" valóban menedékként hat. Pompás zárás, mely az egész albumban lappangó hitet, bizakodást és a kitörést hozza felszínre.
A "
Revelations" megszilárdítja a MIAB-ról eddig alkotott véleményt: nem holmi ügyetlenkedés a szomszédból,
igenis az alternatív elektronika élbolyához tartozik.