A Science For The Satanic Citizen album egy nagyon fontos mérföldkő a Leaether Strip történetében.
Ez a második album egy sokkal fejlettebb, kidolgozottabb hangzást képvisel, mely már egyértelműen tartalmazza az utánozhatatlan Leaether Strip jellemzőket: egyszerű, de kivételesen tökéletes basszustémák; elgondolkoztató dalszövegek; tökéletesen illeszkedő hangminták híradásokból, filmekből; durvára torzított vokál.
Zyklon B, Torment Me, Rotation (Axis Off) and G.A.W.M. valódi remekművek, de az egész album bizonyíték Claus Larsen tehetségére.
A Science For The Satanic Citizen album készítette elő a Leaether Strip következő, legsikeresebb periódusát!
Nagyon nehéz egy tökéletes EP készíteni! Sokkal könnyebb egy sikeres kislemezt vagy egy táncparkettre szabott maxit. Az EP-n rendelkezésre álló időtartam korlátozott, rövidebb mint egy album, így a művésznek meggondoltan kell összeválogatni a dalokat, mivel a hallgató gondolkodás nélkül át fogja ugrani az általa gyengének ítélt számokat.
Ráadásul az átlagos zenehallgató inkább az albumokra figyel, mint erre a speciális lemezformátumra.
Az Object V egy tökéletes EP az európai industrial-electro-EBM mozgalom aranykorából.
Mostanában a EPCD többségén számtalan remixeket kapunk, néha (gyakran?) mindenféle kreatív ötlettől mentesen, de ez a négy dal -ezen a Leaether Strip kiadványon - örök klasszikus marad az EBM dán mesterétől.
Az én kedvencem erről az EP-ről a Mohawk, mivel ez a dal egy nagyon egyedi - indián törzsi - ritmusból indulva, egy tökéletes EBM himnusszá épül fel, miközben elkerülhetetlen tombolásra ösztökél minket a szabadságvágy.
A Retention No. 2 egy remek alkalom az újonc ipari arcoknak hogy elmerüljenek a Leaether Strip birodalmában, de a veterán EBM harcosok sem fognak csalódni ebben a kiadványban, mivel minden fillért megér!

A második lemez - Science For The Satanic Spawn - 10 dal újraértelmezését tartalmazza. Mindegyik megőrizte az eredeti alapjellegzetességeit, de minden esetben Claus Larsen szabadon, korlátok nélkül próbálta új környezetbe helyezni őket.
Legjobb példa erre a G.A.W.M. 09, mely egy tökéletes, a korszerű hangzásnak köszönhetően táncparkettre szabott verzió lett; nekem ez a kedvencem az erről a lemezről
A What's Hell Really Like 09 az eredetihez képest belassultabb, nyugodtabb verzió lett.
A többi klasszikus Mohawk, Antius, Nosecandy és a többiek is friss töltettel bombáznak minket, biztos hogy mindenki megtalálja az új kedvencét közöttük!