Ezzel a felkiáltással nyomott a kezembe egy kazettát egyik barátom 1991 végén. Most 2009-ben nem tudom, hogy az And One vagy a BB sértődne-e meg az összehasonlításon (ha egyáltalán megsértődne).

Azonban az kétségtelen, hogy mindkét projekt a Depeche Mode csúcskorszakának oldalvizét (is) meglovagolva vágott neki a zenei biznisz rögös útjának.

Amíg nálunk maximum 3-4 fiatal együttes próbálta a „basildoni négyek” által szinte megőrjített rajongói tábor figyelmét magára vonni, addig a német kollégák – nyugat és kelet, majd később össznémet szinten – nagyüzemi méretekben tették ezt.

Ráadásul Németországban, a skandináv országokban a mai napig alakulnak olyan 3-4 fős együttesek (a létszámot az is befolyásolja, hogy a tagok melyik DM korszakot tekintik példamutatónak), melyek külsőségben szinti-pop (?) nagyágyút kívánják követni; zeneileg, zenei szimbólumrendszerben pedig sok esetben a Front Line Assembly, Front 242, Nitzer Ebb koppintásokra is vállalkoznak több-kevesebb sikerrel. Ez az ellentmondásos, hibrid DM-ipari személet furcsa lehet a külső szemlélőnek, de a 90-es évekbeli DM rajongók EBM/Industrial színtérhez kapcsolódó rokonszenve evidencia (még ha néhányan elbagatellizálják ezt a fajta kapcsolatot). Maga a Depeche Mode sosem erősítette ezt az „együttműködést” – ha eltekintünk a Nitzer Ebb és a Front 242 előzenekarként történő alkalmazásától – , de ennek ellenére a DM sokaknak (nekem is) az átjárót jelentette az ipari színtér felé.

Az And One bemutatkozó lemeze ennek a jelenségnek az őstípusa.
Nehéz az album konkrét stílusát meghatározni. A későbbi And One-ra jellemző sajátos szinti-pop stílus alapvető jegyei (pl. Exit) itt is megbújnak az inkább jellemzően EBM-es alapok között, de Steve Naghavi torzítás nélküli, egyedi hangja kicsit lágyítja azonban az album hangulatát.
A „kiabálós" ismétlős háttérvokál (lásd pl. Second Voice, mely az én örök kedvencem) egy az egyben Front 242 védjegy.
Az egész album mixelése, masterelése - szerintem még mai füllel is hallgatva - kiválóan sikerült, minden effekt a helyén, zajok kúsznak át balról-jobbra, a vezető dallamok kristálytisztán zengenek, a vokál, háttérvokál változatos, jól kidolgozott.
Több mint 16 évvel a lemez megjelenése után pedig az is 100% biztonsággal állítható, hogy a Metalhammer pedig bármikor megtölti bármely, átmenetileg kiürült, lecsendesedett Industrial/EBM/Electro buli táncterét.

Bővebben: AlanTheWild's blog

További hivatkozások:
And One
Anguish - Discogs 
Out Of Line