A belga AIBOFORCEN 7 éves pauzát követően jelentkezik új albummal. Az október 28.-án hozzáférhetővé tett anyag az ördögi bábjátékos Benoit Blanchart és az érzékeny vokalista, Patrice Synthea kölcsönhatásának produktuma. Számos vendégénekes is megszólal a lemezen, úgy, mint Jennifer Parkin (AYRIA), Claus Larsen (LEATHER STRIP), Dominik Van Reich (AMGOD), Xev (DIFFUZION) és Donna Lynch (EGO LIKENESS). Az albumon helyett kapott a U2 "New Year's Day" című számának feldolgozása (AYRIA közreműködésével), melyről megoszlanak a vélemények.

A címet szolgáltató "Dédale" olyan hatásokat terít, melyeket a filmzenék tartanak készleten, így válik érzékszerveken átívelő tapasztalattá. Az "Everything gets sacrificed" AYRIA részvétlen flegmaságával figyelemgerjesztő előszobája egy felejthető dalsorozatnak.

5 éves szünet után új lemezzel rukkolt elő a svéd SEVERE ILLUSION. A "No More Alive Than You Deserve" című új - sorrendben a negyedik - album szeptember 23-án került kiadásra a Complete Control Productions-tól.
Fredrik Djurfeldt, és Ulf Lundblad projektje dalszövegben ezúttal is a társadalmi problémákra fókuszál.
Zenéjében pedig tovább járja a maga útját úgy, hogy nem szippantja be sem az old-school, sem az aggrotech.

Az ARZT+PFUSCH egy dán (Dr. A-Funz, és Der Doktor alkotta) EBM/industrial csapat, mely az 1999-es "Warum?", és az ezt követő 2000-es "Love" után egy hosszú kényszerpihenőt tartott. Hét éves szünet után a formáció új énekessel (Dr. Sigh Ape) és új lemezzel rukkolt elő. A "S.I.C.K." című album sikerét a több mint 16.000 letöltés is igazolja.
Most, 2011-ben az ARZT+PFUSCH eredeti felállásban jelentette meg "Lictor Evaporated" című lemezét a svéd Complete Control Productions jóvoltából.

A  DIARY OF DREAMS és a – ha máshonnan nem - COVENANT kötelékéből ismert Daniel Myer gyümölcsöző együttműködésének eredményeként 2011. augusztus 26.-án került a polcokra az "Ego:X".
A borító első blikkre tucatkivitelnek mutatkozik, de szimbolikája remekül koncentrálja a beltartalmat. A vörös-feketével nem hibáztak, ugyan biztonsági játékra utal a könnyen dekódolható színhasználat.
Az "Into X" és "Out of X" foglalatában 15 dal feszül. A szertartásos intro delejező monumentalitása az "Undividable" kellemes harcosságába oldódik. Szép jeleneteket körvonalaz ez utóbbi, príma a hegedűbetét takkra igazítása és Adrian Hates vokálja remekül működésbe hozza a szöveget, mely a lemez filozofikusságának elsődleges hordozója.  
A "Lebenslang" durvább szövésű, de számomra a lemez legsikerültebb darabja. A masszív elektromos gitár rafináltan ellenpontozza az érzékeny vokált, egységük megélhető elvágyódást közvetít.

A Nostromo 7-től korábban 1-2 dalt ismertem, így a Nostrophil Remixes az első kiadvány amit - az Electro Arc kiadó jóvoltából - teljes egészében végig tudtam hallgatni ettől a projektről.
Furcsa helyzetet jelent ez, hiszen az eredeti nagylemez ismerete nélkül írok véleményt egy olyan remixkiadványról, mely a Cinemind albumról tartalmaz újraértelmezéseket, felkért előadók által elkészített remixeket.

Olyan ez, mintha egy színdarabról/filmről úgy írnék kritikát, hogy az alapját jelentő könyvet nem olvastam volna... Hát lássuk mi lesz ebből!