And One - Anguish (Alapozó 1)

Az Alapozó sorozattal szeretnék olyan lemezekre kiadványokra visszatekinteni, melyek nem aktualitásuk hanem értékállóságuk, esetleg korszakalkotó mivoltuk miatt érdemesek a figyelemre!
Mivel a bemutatásra kiválasztott lemezek az én szubjektív izlésemet tökrözik, így a hozzászólásokban lehetőség van megvitatni a különböző álláspontokat, lemezeket ajánlani a bemutatásra és/vagy akár bárkinek adott a lehetőség, hogy saját, régi kedvencet ajánljon mások figyelmébe!


„Ez a német Bonanza Banzai!”

Ezzel a felkiáltással nyomott a kezembe egy kazettát egyik barátom 1991 végén. Most 2009-ben nem tudom, hogy az And One vagy a BB sértődne-e meg az összehasonlításon (ha egyáltalán megsértődne).

Azonban az kétségtelen, hogy mindkét projekt a Depeche Mode csúcskorszakának oldalvizét (is) meglovagolva vágott neki a zenei biznisz rögös útjának.

Amíg nálunk maximum 3-4 fiatal együttes próbálta a „basildoni négyek” által szinte megőrjített rajongói tábor figyelmét magára vonni, addig a német kollégák – nyugat és kelet, majd később össznémet szinten – nagyüzemi méretekben tették ezt.

Ráadásul Németországban, a skandináv országokban a mai napig alakulnak olyan 3-4 fős együttesek (a létszámot az is befolyásolja, hogy a tagok melyik DM korszakot tekintik példamutatónak), melyek külsőségben szinti-pop (?) nagyágyút kívánják követni; zeneileg, zenei szimbólumrendszerben pedig sok esetben a Front Line Assembly, Front 242, Nitzer Ebb koppintásokra is vállalkoznak több-kevesebb sikerrel. Ez az ellentmondásos, hibrid DM-ipari személet furcsa lehet a külső szemlélőnek, de a 90-es évekbeli DM rajongók EBM/Industrial színtérhez kapcsolódó rokonszenve evidencia (még ha néhányan elbagatellizálják ezt a fajta kapcsolatot). Maga a Depeche Mode sosem erősítette ezt az „együttműködést” – ha eltekintünk a Nitzer Ebb és a Front 242 előzenekarként történő alkalmazásától – , de ennek ellenére a DM sokaknak (nekem is) az átjárót jelentette az ipari színtér felé.

Az And One bemutatkozó lemeze ennek a jelenségnek az őstípusa.
Nehéz az album konkrét stílusát meghatározni. A későbbi And One-ra jellemző sajátos szinti-pop stílus alapvető jegyei (pl. Exit) itt is megbújnak az inkább jellemzően EBM-es alapok között, de Steve Naghavi torzítás nélküli, egyedi hangja kicsit lágyítja azonban az album hangulatát.
A „kiabálós" ismétlős háttérvokál (lásd pl. Second Voice, mely az én örök kedvencem) egy az egyben Front 242 védjegy.
Az egész album mixelése, masterelése - szerintem még mai füllel is hallgatva - kiválóan sikerült, minden effekt a helyén, zajok kúsznak át balról-jobbra, a vezető dallamok kristálytisztán zengenek, a vokál, háttérvokál változatos, jól kidolgozott.
Több mint 16 évvel a lemez megjelenése után pedig az is 100% biztonsággal állítható, hogy a Metalhammer pedig bármikor megtölti bármely, átmenetileg kiürült, lecsendesedett Industrial/EBM/Electro buli táncterét.

Bővebben: AlanTheWild's blog

További hivatkozások:
And One
Anguish - Discogs 
Out Of Line

Hozzászólások

2010 január 05. - 12:28  [4]
meklod
 
jaaa, vmit elfelejtettem :), elhangzott a Second Voice... igen az elmaradhatatlan és megkerülhetetlen 'félhang basszus', iskolapélda :-)
2010 január 05. - 12:22  [3]
meklod
 
nekem az a vélményem az AO-ról, h. jókor voltak jó helyen, idejekorán sikerült megteremteniük egyfajta 'státuszt', nemzetközileg elismertek lettek, a sikerükre rengetegen irigyek németföldön is (lásd De/Vision) ||| amit mindenképpen szeretnék kiemelni, az a lemezeik keverése, a '90-es évek elején messze az egyik legjobban 'vezérelt' cd-t tudhatták magukénak, akkoriban jobbat csak a Yello tudott felmutatni, amit ma is sokan használnak referenciaként egy-egy 'hi-fi' rendszer tesztelésekor ||| a másik, ami sztem sokkal fontosabb, h. időközben eltelt 20 év, ugye a mi korosztályuknak megkérdőjelezhetetlen az AO, de mi van a mai fiatalokkal? az ő véleményükre lennék kínáncsi, most is, és a sorozat többi részénél is :)
2009 december 31. - 14:01  [2]
AlanTheWild
 
Egyik nagy kedvencem az And One, de - szerintem - az Anguish óta nem sikerült olyan nagylemezzel előállniuk, ahol nincs "töltelék" és minden track kiemelkedő!
2009 december 29. - 21:35  [1]
theborg
 
szerintem egy kihagyhatatlan lemez, örök klasszikus. a szcéna "alapművei" közé sorolnám

Hozzászólok

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Facebook
 
 
Adatvédelem Impresszum Oldaltérkép
2009 Copyright © Machinemusic.HU
www.unimatrixzero.hu
Advoxya HUN Black Head Agency Gothic.hu