ENGLISH VERSION...

"Az élet olyan amilyennétesszük"

SK: Annak idején egy punk banda énekeseként és gitárosaként kezdted. Hogyan jutottál el a punktól az elektronikus zenéig? Milyen zenei hatások voltak rád akkoriban?

DI: Egy belga punk banda, a „Kids&rdquoinspirált leginkább arra, hogy megalakítsam saját bandámat a SLAUGHTERHOUSE-t, majd késobb az inkább new wave beállítottságúFEW formációt. Csak kedvtelésbol játszottunk és volt néhány fellépésünk is. Ez a 70-es évek vége felévolt, mikor is felbukkant a SUICIDE nevu, elektronikus zenét játszónew yorki csapat lemeze, mely egyik napról a másikra megváltoztatta az életemet. Micsoda hangzás egy két tagúegyüttestol! Az egyik srác szintizik a másik pedig énekel! Semmi általam addig ismerttel nem lehetett összehasonlítani, és tudtam, hogy ez az, minél kisebb létszámúzenekar, minél maximálisabb hangzással és önkifejezéssel. Így hát én is vettem magamnak néhány elektronikus cuccot, és megalapítottam az ABSOLUTE BODY CONTROL-t, majd néhány évvel késobb elkezdtük a KLINIK-et.

ABSOLUTE BODY CONTROL 1983 photo taken by Dirk van Dosselaer

SK: Bizonyára sokak számára felmerül a kérdés, hogy egy olyan legendás példakép zenekar, mint a Klinik csapata miért oszlott fel 1991-ben? Magyarországon a mai napig népszeru a Klinik és eloszeretettel játszák partikon is.

DI: Ez mindenhol így van Európa szerte. A Klinik egy jónevu csapat. Bárhova megyek, azt mesélik mennyire inspirálólag hatottunk rájuk, hogy megalakítsák saját bandáikat. Ez nagy megtiszteltetés, de én azt hiszem, hogy mi egy jóbanda voltunk, jóidoben és jóhelyen. Most így visszatekintve büszke vagyok a dolgokra, amiket akkoriban elértünk. 6 év együtt zenélés, és megannyi album kiadása után úgy éreztem eljött az ideje, hogy valami újat csináljak. Biztos vagyok benne, hogy Marc is így érezte.

The Klinik

SK: Azóta újból kiadásra került számos Klinik album. Mi irányított titeket erre a döntésre?

DI: Ennyi év után is számos kérés érkezett hozzánk, hogy újra adjuk ki albumainkat, mert nagyon nehéz volt fellelni a lemezeket és nagyon magas árakat is kértek érte. Voltak fennakadások a régi lemezkiadócégünkkel, és végül néhány évre visszamenoleg újra megkaptuk a lemezkiadások összes jogát. Így szabad volt az út és újra kiadhattuk lemezeinket.

SK: Milyen szempontok alapján raktátok össze a 4CD-s, nagy sikert aratott End of the Line lemezeteket?

DI: Elsosorban azoknak az embereknek akartuk megadni a lehetoséget, hogy megismerhessék akkori munkásságunkat és hogy egységes tiszta képet kaphassanak rólunk, akik még akkoriban túl fiatalok voltak, hogy minket hallhassanak. A lemez keveréke a legjobb anyagainknak, plusz tartalmaz egy élo koncert felvételt és egy cd-t amin más eloadók remixei vannak.

SK: Melyik a Kedvenc Klinik albumod?

DI: Ezt elég nehéz lenne megmondani. Magam részérol a Time-ot nem kedvelem annyira a gyártási nehézségek miatt, habár azon is vannak jódalok. Ez olyan mint mikor a saját gyermekedrol kell ítélkezned, igazából szeretem mindegyiket.

SK: Azóta látthattuk a Klinik formációt néhány fesztiválon, mint például a 2004-es WGT-n és a tavalyi Mera Lunán. Ez azt jelenti, hogy láttok még fantáziát benne? Elképzelheto, hogy a Klinik újra berobban a zenei szcénába és új anyagot is készítetek? Vagy ez csak amolyan nosztalgia részetekrol?

DI: Már régóta szerettem volna újra összeállni a zenekarral egy show erejéig, de egy 2002-es fesztiválon találkoztam csak Marc-al, ahol hosszúido után tudtunk beszélni errol. 3 showt adtunk: a BIM fesztiválon Belgiumban 2003-ban, majd a WGT-n 2004-ben és a tavalyi Mera Lunán 2005-ben. Nagyszeru volt! Vagyis soha ne mondd hogy soha:-)

Meglátjuk mit hoz a jövo...

The Klinik, 27 December 2003, BIM Festival,Picture taken by Erwin Hintjens

SK: A Dive a soloprojekted. Sikere kétségtelen. De vajon mennyire érzi magát egyedül az ember egy egyemberes projektben? Nem gondolkoztál még azon, hogy esetleg kibovítsed?

DI: Volt ido amikor úgy gondoltam, hogy másokat is bevonnék a projektbe, de amikor a rajongóim meghallották ezt a tervemet igyekeztek lebeszélni róla, azt mondták engem akarnak látni a színpadon és nem mást. Ez az a felállás amit kedvelnek, és ezt meg tudom érteni. Másrészt viszont az egyedüli szereplés lehetovéteszi számomra, hogy eljussak a világ bármely pontjára, és a leheto legkisebb költséggel járjon egy szervezo számára. A színpadon valóegyszemélyes szereplés arra készteti az embert, hogy minden alkalommal 100% - os és pontos teljesítményt nyújtson.

SK: Mirol szól a dive? Mi az ars poetica-ja?

DI: Maximális eredményt szeretnék kihozni a hangzásból, minimális technikai felszereléssel és feszültséget vinni a színpadra a reményrol, szeretetrol, halálról és félelemrol szólódalszövegeimmel. Ahogyan egy újságíróírta:

„A Dive egy tükör, amely megmutatja a világ rákfenéjét, amiben ma élünk.”

SK: Mik a jövobeli terveid a Dive-al?

DI: Szeretnénk felvenni új anyagot és annyit játszani éloben, amennyit csak tudunk.

SK: Több eloadónak is készítettél remixet, mint pl. a Suicide Commando,L'amme Imortale, Wumpscut, Numb. Minek alapján döl el, melyek ezek az eloadók?

DI: Többnyire személyesen is ismerem az eloadókat, nem igazán szeretek túl sok remixet készíteni. Ha akarnék minden nap csinálhatnék, ha érted mire gondolok, de jobb szeretem az idomet a saját dalaim és szövegeim megírására fordítani.

SK: A Sonar egy "könnyebben fogyasztható"zenei projekt. Hogyan határoznád meg a stílusát?

DI: A zenében amit csinálunk nincs ének, valójában megpróbálunk egy hidat építeni a dance és az industrial zene között. Nagyon élvezzük amit csinálunk, mert mikor éloben játszunk nem használunk háttérzenét vagy ehhez hasonlót, ezért rengeteg lehetoségünk adódik az improvizálásra, ami miatt minden koncertünk más és más.

SK: Rengeteg zenekarral dolgoztál együtt pályafutásod során. Melyek voltak a legemlékezetesebbek számodra?

DI: Rengeteg eloadóval volt alkalmam nagyszeru pillanatokat megélni, de persze a SUICIDE-al valóközös koncertezésünk volt az egyik legnagyobb élmény. Nagyszeru együtt zenélni olyan emberekkel a színpadon, akik azonos hofokon égnek mint én, majd együtt mulatni velük koncert után, csodálatos élmény volt.

SK: Számos zenei kísérletezésed volt az emúlt években. Mindegyik projekt sikert aratott. De vajon neked melyik a szíved csücske? Melyik projektben érzed leginkább otthon magad?

DI: Minden projekt egyforma nekem, bár stílusukban különböznek. Talán ez az oka annak, hogy adott periódusban képes vagyok az adott projektre koncentrálni. Ha kiadok egy Sonar lemezt, a következo évben Dive-ot fogok. Ezáltal egyikbol sem lesz hiány és folyamatos elfoglaltságot is jelent. A zene az életem, azt hiszem meg is orülnék, ha egyszer hónapokig otthon kéne ülnöm, és nem tombolhatnék a színpadon.

SK: Ha otthon ledölsz a kanapéra, és zenét akarsz hallgatni mely zenekarok kerülnek elo a lejátszóból?

DI: Oh, hát ez akármi lehet igazából, leszámítva a rap-et és a hip-hop-ot, amit nagyon nem szeretek. Szintén nem annyira hallgatok ebm vagy industrial zenét otthon, annyi józene van!
A legutóbbi album amit vettem az egy Stewaert E. Staples, a Tindersticks énekesének CD-je volt. Teljesen más jellegu zene, de szükségem volt rá, mivel mindig szeretek új és jódolgokat felfedezni.

SK: Mit gondolsz az életrol? Miben hiszel?

DI: Az élet olyan mint amilyennétesszük. Mindenkinek meg van a maga jóés rossz oldala, ahogyan nekem is. Hiszek abban, hogyha jóvagy másokhoz, mint amilyen én is próbálok lenni, sokat visszakapsz belole.

SK: Mik a félelemeid?

DI: A világ egyre kisebb lesz és egyre több ember él ezen a bolygón. Nyitottabbákell válnunk egymás iránt, mert remélhetoleg még hosszúideig kell együtt élnünk egymás mellett. Azt látom, hogy az emberek nagyon szuklátóköruek ezekben a kérdésekben, pedig nem élhetünk továbbra is királyokként, miközben másoknak semmijük nincs. A kapzsiság a cél nagyon sokak számára, pedig jólenne elgondolkodniuk kicsit gyakrabban azon, hogy mijük van azzal szemben, hogy mijük nincs, és megelégedni ennyivel.

SK: Mivel töltöd leginkább a szabadidodet?

DI: Nyaralni menni, ellátogatni idegen országokba, inni egy sört a kedvenc kocsmáimban, fesztiválokra járni, élvezni az élet apróörömeit. Minden amit te is tennél, ahogyan tennéd:-)

SK: Melyik volt az a helyszín ahol a legjobban érezted magad eddigi fellépéseid során?

DI: Mindegyik hely más és más, különbözo atmoszférával és közönséggel. Voltam már Japánban, Brazíliában, Oroszországban és sok más helyen is és az emberek mindenütt fantasztikusak, mindenhol lehet életre szólóbarátságokat kötni. Egyszóval erre nehezen tudok válaszolni, mert igazából mindegy hol játszom, minden hely ugyanolyan fontos.

SK: Jobban szereted a kis klubbokat, vagy inkább a fesztiválok aurája varázsol el jobban?

DI: Ez változó, mert a kis klubokban több lehetoség van a közönséggel kommunikálni, és néha izzasztó, de az emberek tényleg azért jönnek oda, hogy téged lássanak.
A fesztiválokon, mint például a WGT-n vagy a Mera Luna-n mindig meglepodöm, hogy mekkora a színpad, néha egész kicsinek érzem magam rajta. Azonkívül ott van a zenekari árok is a színpad és a közönség között, tele security-s emberekkel, amint nemigazán szeretek, de megértem, hogy szükség van rábiztonsági okokból. Talán emiatt jobban kedvelem a kis klubokat.

SK: Mire számíthatunk a jövoben? Mik a terveid a zenei pályafutásod folytatására? Mi lesz a következo projekt?

DI: Mint mondtam, nemsokára megjelenik az új Sonar album, emellett dolgozom egy berlini lánnyal egy új projekten, ami szintén valami teljesen más. O énekel és együtt csináljuk a zenét. Amikor eljön az ideje közzétesszük ezt is. És végül sok fellépés, bárhol, bármikor.

Azok, akik szeretnének naprakészek lenni, és értesülni a legújabb hírekrol, koncertekrol és teljessétenni a discography-t meglátogathatják bovebb információkért a weblapomat:

www.dirkivens.com.

Köszönjük Dirk!
Riporter: Serial Killer
Köszönet Gabriellának a fordításban nyújtott segítségéért.