Milyen apropóból esett a választásotok ránk, hogy a fél világot átölelő turnétok záróállomása Budapesten legyen?

Alan Wilder: Pár ország most biztosan nagyon féltékeny lehet rátok, mivel hozzájuk az utunk során el sem jutottunk, de Budapesten két alkalommal is felléptünk. A magyar rajongók számára természetesen szerencsés volt a választás, de igyekeztünk a már lekötött koncertekhez alkalmazkodni és ésszerűen kiválasztani a helyszínt. Adott volt a tegnapi pozsonyi fellépésünk, ami idomult a napirendünkhöz és elhatároztuk, hogy vissza kell jönnünk Magyarországra, ha már ilyen közel vagyunk. Az áprilisi buli után amúgy némi hiányérzetem volt, annak ellenére, hogy egy csodálatos közönség előtt játszhattunk. Nem tudtam maximálisan beleélni magam az előadásba, egész este olyan érzésem volt, mintha folyamatosan utaznék. A technikával is hadilábon álltunk a tavaszi fellépés alkalmával, mind a hanggal, mind a kivetítéssel akadtak problémáink. A hosszú utazás okozta csúszás nem hajtotta a malmunkra a vizet.

Abban az időszakban tombolt Európa felett az izlandi hamufelhő.

AW: Igen, ez a természeti katasztrófa volt problémáink fő forrása. Ezért is éreztem fontosnak a visszatérést, hogy megfelelő körülmények között is megmutassam a Strange Hour projectet. Amennyiben minden a tervek szerint alakul ma este, akkor egy kivételes élményben lesz része a rajongóknak. Speciális vetítésekkel készültünk, melyek kizárólag ma este láthatók, a megszokott vászon méret is jóval terjedelmesebb lesz majd a show alatt köszönhetően a helyszín adottságainak. (A közelmúltban megnyitott Szikra Cool Tour ház megőrizte a Metró mozi alap adottságait - a szerk.)

Mi alapján válogattad össze a Selected számait? Érezted már a stúdió munkálatok során, hogy ezzel az anyaggal turnézni indulsz?

AW: Az album és a turné külön projektek. Első körben a legjobb Recoil-anyagokat gyűjtöttem csokorba, amelyek összegyúrva egy albumra működőképes egyveleget képeznek. A következő lépcső volt a Selected limitált kiadványához készült remixeket tartalmazó lemez elkészítése, melynek munkálatai alatt merült fel bennünk először, hogy akár élő kontaktust teremtsünk a rajongókkal. Paul kezdett el a második lépcsőben különféle lehetőségeket kipróbálni, eltérő zenei szekciókat egymásba építeni, az eredeti dalokat új hangzásban feltüntetni.

Paul Kendall: A remixek magukban rejtették a lehetőséget, hogy a közönség felé prezentáljuk. A válogatásalbum több opciót kínált fel, amihez már a munkálatok kezdetétől próbálgattam új hangokat, sample-eket, elnyújtásokat, átfedéseket. Átdolgoztam pár számot, amiket odaadtam Alannek, hogy hallgassa meg.

AW: Én pedig minden átiratot elvetettem, amit Paul készített. (hatalmas nevetés mindkettőjüktől). Á nem... A kezdetekben több idegen anyagból táplálkoztunk a remixekhez, de ezt később kidobtuk és megmaradtunk az eredeti környezetben. Inkább Recoil-anyagokat használtunk és az elképzeléseim szerint egy dj-set irányba haladtunk.

PK: Az eredeti Recoil-verziókat redukáltuk, és az így kapott minimál hangzású világgal nagyobb teret nyertünk a későbbi folytatáshoz. Újabb alternatívákat próbálgattunk, amik magukban rejtették az élő előadás, a dj-zés lehetőségét. Az eredeti számokkal ellentétben a minimál verziókat sokkal rugalmasabban kezelhettük.

A turné első magyarországi állomásán a Nitzer Ebb-es Douglas McCarthy, mint vendég előadó szerepelt volna az eredeti forgatókönyv szerint. Használtatok vendégművészeket a turné alatt?

AW: Csupán néhány alkalommal. Általában ezek eseti elhatározások, de kivitelezni nem túl egyszerű lévén a világ egyik szegletéből a másikba utaztatni valakit, hogy 5-20 percet énekeljen az előadás alatt, nem túl vonzó lehetőség. New Yorkban és néhány amerikai állomáson Nicole Blackman (a Recoil-Liquid albumon tűnik fel a hangja - a szerk.) csatlakozott hozzánk a színpadon, mivel elérhető távolságon belül tartózkodott a fellépéseinkkor. Douglas is fellépet velünk a két spanyolországi show alkalmával.

PK: Budapestre is hoztuk volna áprilisban, de nem volt kedve 21 órát autókázni velünk.

A legutóbbi világkörüli turnéd, még a Depeche Mode oszlopos tagjaként, az 1993-94-es Devotional/Exotic Tour volt. Azóta eltelt 16 év. Miben változtak a dolgok, hogyan élted meg újra a turnézást?

AW: Párhuzamot nem vonnék a 16 évvel ezelőtti és jelenkori helyzetem között. A Depeche Mode turnéin minden apró részlet a helyén van, nincs más dolgod, mint az előadásra koncentrálni. Hatalmas személyzet kísért minket mindvégig és leste minden óhajunkat. Jelenleg pedig túlnyomó részt magunkra vagyunk utalva. A legmegfelelőbben kifejezve: sokkal intenzívebb minden, mint akkor volt. Konkrét kérdések merülnek fel nap mint nap, mind a szervezés, mind a lebonyolítás terén, amiket meg kell oldani. Állomásonként új arcokat ismerünk meg, új helyzetekbe kerülünk, új élményekkel gazdagodunk. Paulnak például ez az első alkalom, hogy élő fellépéseken vesz részt.

Az amerikai fellépések alkalmával Kaliforniában Martin L. Gore, mint fellépő, New Yorkban Dave Gahan, mint vendég tűnt fel. A készülő Depeche Mode-remixalbumohoz te is készítesz egy verziót az In Chains-hez. Ezek alapján akár szorosabb együttműködésre is számíthatunk a Depeche Mode és közted?

AW: A remixem már elkészült. Megkérdeztek, hogy lenne-e kedvem csinálni egyet, a probléma csupán az volt, hogy egy héttel voltunk a Recoil-turné kezdete előtt, így nem sok időm volt akkoriban erre a projektre. Az eredeti ötlet, hogy átdolgozzak egy számot ezt megelőzően hat hónappal merült felt először, de mivel a későbbiekben visszajelzés nem érkezett tőlük, úgy gondoltam, hogy nem is lesz ebből semmi. Később, a turné kezdetét megelőzően újfent hívtak, hogy akkor megcsinálnám-e a remixet. Éppen Franciaország felé tartottam, velem volt a számítógépem, és elkészítettem a cuccot, aminek a befejezésénél Paul is segített nekem. Ez nem olyan, mint egy...,de tudod mit, erről többet most nem elárulok el.

A Tour Of The Universe londoni, rákos gyermekek megsegítésére rendezett koncertjén minden rajongó hatalmas meglepetésére te kísérted Martint a Somebody alatt. Hogy érezted magad? A 2009-10-es Depeche Mode-turné más állomását is megnézted korábban?

AW: Csak a londoni koncertet láttam. A dal csupán 5 perc volt, a közönség fantasztikusan reagált, megható érzés volt. A kivitelezés is tökéletesre sikerült, mert az utolsó pillanatig titokban tudtuk tartani a dolgot.

A Strange Hour turné utolsó állomás előtt álltok. Hol éreztétek magatokat a legjobban? Mely közönség reakciójából tudtatok a leginkább energiát meríteni?

AW: Azt hiszem abban megegyezik a véleményünk Paullal, hogy Mexikóváros és Moszkva vitte a pálmát. Ezen túl a legutóbbi berlini fellépésünk is nagyon jól sikerült, hálás közönség előtt játszottunk tegnap Pozsonyban és a tavaszi budapesti koncert is emlékezetes marad. Igazán a latin mentalitás volt számunkra a leginkább lenyűgöző. Minden dél-amerikai koncertünk fanatikus közönség előtt zajlott. Santiagóban is hihetetlen volt a rajongók reakciója felénk. Hasonló volt, mint 1994-ben, amikor a Depeche Mode-dal jártam arra.

Készültök valamilyen ünnepséggel ma este?

PK: Sajnos nekem ez ma este nem lehetséges, mivel a koncert után indulok Prágába egy fellépésre.

AW: Én Budapesten maradok a koncert után és holnap délután csatlakozom Paulhoz. Természetesen koccintunk majd az este lezárását követően, illetve holnap este is részt veszünk egy bulin Prágában. A koncertre is készülünk extrákkal, mind fény, mind vetítés valamint hangzás terén.

Úgy hallottam, hogy rögzítitek a mai estét. Milyen terveitek vannak az anyaggal?

AW: Konkrét elképzeléseink még nincsenek. Akár koncertfilmet, akár dokumentumfilmet is készíthetünk belőle. Össze kell raknunk a képkockákat, és meglátjuk milyen irányba indulhatunk el az anyaggal.

Akár viszont láthatják magukat a magyar rajongók egy Recoil-dvd-n?

AW: Biztos vagyok benne, hogy igen, de a megjelenés esetleges időpontját nem tudom megmondani.

Képek a koncertről

Interjú: elvis1899

Forrás: http://langologitarok.blog.hu