Az óriási dolog az Apoptygma berzerkben, hogy a zenéjük túlélte az elmúlt tizenhat évet, túlnőve az elektronikus tánczene vagy szintipop egyszerű formuláit. Az APOP nem vette fel ennek az eltelt időnek a zenei hatásait, mégis mindig valami újat tud felmutatni. Néhány rajongó és ember a színtéren ugyan időnként kritizálja őket, hogy túl "rockosak"- de ez nem számít. Az APOP még elemében van, és kiváló pop albumokat készít. Az új CD-jük, a Rocket Science egy erős és változatos kiadvány, rengeteg óriási számmal.

Hogyan érkezett Németországba az új anyagotok?

Az album csak egy héttel a turné kezdete előtt jött ki, tehát minden bulival egyre többet mutathatunk belőle az embereknek. Az új album bemutatásával tudathatjuk az emberekkel, mi is a helyzet. Az első koncert elég nehéz volt, mivel még nem játszottuk élőben az új dalokat, de rövid idő alatt minden tökéletessé vált. Egy hét elteltével az új dalokat, mint az Apollo és a Shadow, simán be tudtuk tenni a játszott dalok listájába, de próbáltunk variálni, melyik másik új dalok illeszkednének még a repertoárba. Néhány új dalon még tovább dolgoztunk és a turné utolsó két hetében tökélyre vittük őket, és mindent sokkal fogósabban adtunk elő. Stílust tekintve, ez az anyag egészen más, mint a régebbi anyagaink, mások a '94-es dalaink, és a mostaniak. Eléggé nehéz a régi dalainkat friss köntösben tálalni. De minden az APOP módjára alakult át. A koncertünk egy elég hosszú keveréket ad mindezekből a témákból, a buli végére mindig hagyunk egy ízelítőt a régi koncertjeink hangulatából. Hamarosan megyünk Oroszországba egy hétre, aztán Anglia és Franciaország következik. Ezután visszajövünk ide és dolgozunk kicsit, aztán remélhetőleg megyünk észak- és Dél-Amerikába.

Apoptygma Berzerk - Apollo (Live On Your TV)

Nagyon várjuk, hogy újra lássunk benneteket!

 Sajnáljuk, hogy nem turnéztunk Amerikában. Szomorú volt hanyagolni Amerikát. Az előző albummal, a You And Me Against The World-el igazán megvolt az esélyünk, hogy elérjük, amit célunkul kitűztünk vele. Sok banda a színtéren igent mond mindkét kontinensre. Az ember sok időt tölt azzal, hogy eldöntse, mire van ideje, Európa vagy Amerika. Igazán nehéz a döntés. Mert például az olyan banda, mint a Good Charlotte, akik igazán nagyok az Államokban, mindig átruccan ide Európába, de itt csak úgy tudnának nagyobbak lenni, ha többet tartózkodnának a kontinensen. Európában élek, és Németország egy órás repülőútra van Norvégiától, tehát ez nekünk egyszerűbb. Van két top 20- as slágerünk ebben az évben, és  egy ütős albumunk, ami igazán megváltoztatott néhány dolgot nálunk. Sajnálom, hogy elveszítjük az Államokat. Ez az egész dolog, zenekarnak lenni és felvételt kiadni egy óriási hazárdjáték.

Nagy változást fedeztem fel a zeneiparban, ahol még minden mozgásban van. Senki sem tudja hol végződik a zeneipar vesszőfutása.

 Senki sem tudja megmondani, mi is fog történni. Aláírtunk a Gun Records nevű kiadóval, akik egyike voltak a Sony alternatív kiadóinak Németországban, aztán kiszálltak az üzletből egy héttel a Rocket Science megjelenése után. A kemény meló után, ami által megtanultuk az új dalokat és leszerveztük a turnét, kaptunk egy telefonhívást, és azt mondták, nincs többé kiadótok. Ez a turnénk első hetében volt! Ezen a nehéz héten ráztuk gatyába a show-t és a történtek tudatában dolgoztunk tovább a dalokon…A telefon után másnap átvett minket a Columbia Records, a Sony Records, tehát minden jóra fordult. Tiszta szerencsénk volt. Ez egy olyan lépés volt, amit felfelé tettünk. Történhetett volna sokkal rosszabb is. Senki sem tudja mi fog történni éppen. Utálnék most fiatal bandában lenni. Mindenképp kell, hogy legyen Myspace, Reverb Nation, Vampire Freaks és hasonlók, hogy el tudd juttatni az emberekhez a dalodat miután felvetted- mert szükséged van a pénzre. Pénz kell, hogy borítót nyomtass, posztereket és videókat készíts, fizetni kell a stábot és a turnéköltséget- ez nem nyereséges.

Tehát a kiadó vállalatok rizikót vállalnak az új tehetségekkel?

 Igen. Nincs már pénzük a hazárdjátékra. Kell a pénz az olyan bandákra, mint a U2, Paul McCarthy, Iron Maiden és Metallica. A nagy nevű előadókért több befektetésre hajlandók. De visszatérve az új bandákra, járna nekik is az anyagi támogatás, amire szükségük van. Nem tudom hova tűnnek az erre szánt pénzek manapság. Nagyon le van most korlátozva az ilyen bandák kitörési lehetősége. Nem tudnak kitörni, de a költségek ugyan azok.

Gondolod, hogy ennek köze van a fájlcserékhez és az illegális netes zenei letöltésekhez?

Nem, nem gondolom hogy ez az oka. Ez a kiadó vállalatok hosszú ideje tartó fafejűségének az eredménye, annak az eredménye, hogy nem értik mi történik. Egy album koncepciója el van tervezve már előre. Csak azt látják, hogy lehet újra hirtelen hasznot kipréselni valamiből. Saját magukat lövik meg a válogatáslemezekkel és túl sok időt fecsérelnek el azzal, hogy egyetlen slágert fényezzenek. Minden a sláger kislemezről szól. Nem bíztatják a művészeket  és nem segítenek népszerűsíteni a jó albumokat. Ahogy mindenhol ez a szemlélet uralkodik, például a gyorséttermekben vagy az egészségügyben is. "Vegye, vigye!". Ez csak üzlet, üzlet, üzlet. Nincs helye a minőségnek. Igazából a saját kis háborúmat vívom most. Ez az album, a Rocket Science nem az, amit ma a világ akar. Ez egy olyan minőségű album, mint mikor megveszel egy Depeche Mode, Kraftwerk vagy Smashing Pumpkins albumot. A nap végére az album betalál- nem egyetlen jó dalt élvezel, hanem egy seggberúgós albumot élvezel nagyon jó minőségben, itt ott apró érdekességekkel. Miután rendesen végighallgattad a dalokat, megnézheted a külcsínt is. A művészet egy része, ahogy a kezedbe veszed a borítót, és végigböngészed. Ez mind kiveszőben van- az igazi kultúra és az értelem egyre pusztul. Az öcsémnek rengeteg mp3 -a van. Több dala van a gyűjteményében, mint nekem, pedig húsz évig gyűjtögetem a cuccokat. Ezer meg ezer dal van a meghajtóin. Nem igazán érdekli, ki készítette azokat a számokat, ki írta, ki festette a borítót- ez nem a kapcsolatról szól már. Nincs halál vagy történelem. Itt nincs igazi szerelem. Nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy a gyerekek ilyenek, de úgy látszik, hogy így mennek a dolgok.

Tehát minden árucikk, amit meg kell venni.
Egy kissé úgy tűnik.

A Rocket Science-en vannak egyetemes teóriákból vett részek, szerepel a Mátrix, az 1984, ami felszólítja az embereket, hogy ébredjenek fel és tegyenek valamit.

Ez nem olyasmi dolog, hogy eldöntöttem, hogy négy év után hirtelen felébredtem és csinálok egy albumot, ami igazából csak a pénzhiányon enyhít. Amikor láttam a Mátrixot, teljesen kiütött. Az a film tényleg elgondolkodtatott azzal kapcsolatban, hogy a vállalatok sok-sok éve mennyire és milyen sokféleképpen irányításuk alatt tartanak minket.  Elgondolkodtam például, hogy rengeteg náci átjutott az Egyesült Államokba, letelepedtek, más nevet vettek fel, dolgozni kezdtek és így adták nekünk a technológiákat, amiket manapság is használunk. Hallottál az "Operation Paperclip"-ről?

Nem hallottam róla.

Nézz utána a Google-n. Ez egy projekt volt, amit a CIA kezdeményezett, vagy ahogy akkor hívták, az OSS. Minden arról szólt, hogy rakétákat építettek és azon dolgoztak, hogyan juthatnak fel a Holdra később, valamint atombombát terveztek. Az ott dolgozó srácok náci rakétatudósok voltak.

Emlékszem, hogy olvastam a tudósokról, és tudok erről. A II. Világháború rendesen megváltoztatta a térképet a XX. Század közepére, és a technikai fejlődés által eléggé megváltoztatta a nyugati világot is.

Igen. Elmentem az egyik koncentrációs táborba Németországban, ami most múzeumként funkcionál, és ott láthatók a szimbólunok, amiket bizonyos embertípusokra akasztottak, mint a Dávid-csillag a zsidóknak, a rózsaszín háromszög a homoszexuálisoknak, és voltak külön jelzések a cigányok részére. Mindenkit megbélyegeztek, aki nem illett az általuk alkotott képbe, aki túl sokat akart tudni vagy mutatni- fekete háromszöggel jelölték meg az antiszociálisokat.

Ahogy az 1984-ben a bűnösöket megbélyegezték.

 Igen, éppen így látom a szimbólunok változását. Ahogy Amerikában, úgy itt európában sem szerették soha az olyanokat, akik túl sokat akarnak tudni. Nyomást fejtenek ki ránk annak érdekében, hogy megfelelő fogyasztók legyünk. Tudom, hogy a Földön rengeteg olyan ember van, aki irányítani akar minket, tehát ez az album erről szól.

Hogyan találkoztál Benji Maddennel a Good Charlotte-ból?

Nézegettem egy magazint, és megláttam egy képet erről a srácról, akin APOP póló volt, és azt mondtam, hűha, ez tök jó! Később Benji felvette a kapcsolatot a managementemmel és elkérte az email címem, kapcsolatba akart lépni velem. A managementem továbbította az emailjét nekem, és elkezdtünk levelezni. Találtunk közös zenei nevezőket, közös kedvenc albumokat, közös kedvenc bandákat, mint a Depeche Mode, New order és Joy Division- szóval zeneileg eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Találkoztunk is, és később dolgozott velünk az Apollo(Live on Youél tovább is tekint, hiszen ő egy nagyon népszerű előadó, mégis óriási személyiség, jó ember.r TV) című dalunkon. Sok embert ismerek a színtéren, de ő az elektronikus zenén

Egy kütyü- orientált világban élünk. Melyik az a kütyü, ami nélkül nem tudnál létezni?

A laptopom. Nem tudom, mihez kezdenék nélküle- ha ez nem volna, minden sokkal bonyolultabban menne. Tudnék élni az Xboxom nélkül, iPhone nélkül, vagy a TV-m nélkül- de a laptopom az oldalbordám. Mindent ezen csinálok. Nagyon zavaró egyúttal, hogy ennyire az internetre és a mobiltelefonra támaszkodunk. Ha az emberek mindig a rendszeren lógnának, káosz alakulna ki. Sok ember már nem is tudná élni az életét, ha nem használnánk ezeket a dolgokat. Volt két, vagy három napunk tavaly pihenni, nem léptünk fel az internetre, és arra az időre a mobiltelefonom is ki volt kapcsolva. Mentálisan nehéz napok voltak ezek, úgy éreztem, egyedül maradtam a világban. Az egész Nyugati Világ ebben él már. Ez egy elég ijesztő dolog, pedig csak néhány éve tart. Régebben nem volt mobilom, most pedig nem tudok nélküle élni. Rengeteg emberrel vagyok online kapcsolatban, de olyanokról is tudok, akik online házasodtak.

Ironikusnak találom, hogy elektronikus zenét csináltok, amit gépeken alkottok meg, és ezekkel kontrolálljátok. Rengeteg ember gondolja úgy, hogy ez hideg és kiszámított dolog. Ezzel egy időben egyre több emberi vonást visztek a zenétekbe és a szövegekbe, és arról beszéltek az embereknek, hogy mentálisan ébredjenek fel, ne hagyják irányítani magukat.

Képben vagy a Kraftwerk-el kapcsolatban?

Igen.

A Kraftwerk koncepciója az ember és gép: két elemet kevernek össze, hogy megalkossanak egy új dolgot. Mindig játszottam ezzel a gondolattal. Ha a gép irányít, azt nem szeretem. Szeretem a zenét; a zene meg tud változtatni életeket, a gondolkodásodat, a személyiségedet. Ez egy csodálatos adomány. Ez nagyon organikus dolog, és eléggé távol áll a gépek hidegségétől, a kiszámítottságtól és a személytelenségtől. Ez az egész mindig elbűvöl engem. Elfogadom, hogy az ember-gép kapcsolat dinamikusan működik, és próbálom megtalálni a rock és az elektronikus zene tökéletes keverékét, megtalálni a tökéletes egyensúlyt.

Úgy érzem ezt teljesítetted. A Rocket Science az elejétől nem olyan mint a dance-kislemezek által uralt lemezek, viszont a koncepció megragadja a figyelmem. Ez egy üzenet a reménytől, amit az emberiség magába szívhat.

Köszönöm. Igazából szerettem volna egy olyan albumot készíteni, mint a Dark Side Of The Moon vagy a The Wall a Pink Floyd-tól. Akartam csinálni egy albumot, tele békével. Békében akartam dolgozni, a témával összesimulva. Ha megnézed a borítót és a szövegkönyvet, ha figyelsz rájuk, miközben hallgatod a zenét, mindenféle szimbólumok és vezérfonalak sejlenek fel. Ilyenkor lehet látni, hogy ez része a művészetnek. A borító hét hónapig készült. Ez nem egy olyan album, amit az emberek pillanatnyilag akarnak, de feltétlenül szükségük van rá. Tájékozott vagy azzal kapcsolatban, ami az elektronikus színtér és köztem történik?

Hallottam, hogy azt mondják, túl sok a riff; pontosabban, hogy gyűlölik azt, hogy átváltottál a tradicionálisabb elektronikus trance/party zenékről a jobbára rockos megközelítésre.

Ezen az albumon ez kétszer annyira érvényesül! Ez a dolog nem arról szól, hogy kiszolgálom az elektronikus színteret, hanem mintha a gyerekeim lennének, azt adom nekik, amire szükségük van, nem azt, amit akarnak. Ahogy egy jó szülő próbál zöldségeket etetni a gyerekeivel édesség helyett. Előadóként felelősséget vállalok azért, hogy ha mindig édességet adok a rajongóimnak, lényegében az egész csak lefelé vezethet. Tehát ezzel az albummal megadom nekik a szükséges vitaminokat.

Megadod nekik a brokkolijukat (életkedvüket).

Nagyon időszerű!
Igazából, úgy gondolom, az emberek mindig ugyanazt a dolgot akarják. Azt akarják, hogy a zene és a művészet agyatlan legyen. Mindenki csak bulizni akar.
Nem vagyok a partyzás ellensége! Nem vagyok a tánczene ellensége. Ha az előadó csak cukormázt és partyt tud nyújtani, akkor is jót tesz. Én túlléptem a tánczene-dolgon, mert már annyian csinálják. Olyasmit akarok csinálni, amit senki más nem csinál. Tudni akarom mi a célom az életben. Popzenét játszom, de nem kell, hogy agyhalott legyek. Kell tennem a zenémbe némi intellektuális adalékot és némi egyéni gondolatot, némi kritikus felhangot. Ezeket beletenni a pozenébe nem egy rossz dolog. A zene ki tudja üríteni, de meg is tudja tölteni a fejed. Ki kell ürítened a fejed néha, el kell menni berúgni, bulizni, és ha jön a hétfő, szükséged lesz a "brokkolidra"( az életkedvedre).
Mikor remélhetjük, hogy látunk benneteket Észak- Amerikában és ezen belül Philladelphiában?
Megcsináljuk a turnénkat Oroszországban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban. Dolgozni fogunk pár amerikai dátumon is az év későbbi részében. Van egy amerikai managementünk, akik egyezkednek ezzel a dologgal kapcsolatban odaát. Tehát remélhetőleg hamarosan találkozunk Philladelphiában!

készítette Jimmi Shrode a Philly Goth And Industrial- tól.
thnaks: Gunhead