A csapat igazi erossége az album dallamosabb felében mutatkozik meg - jópár hosszal rávernek energikusabb (bouncy), ugrálósabb (up-beat) számaikkal (Slaves to Force, Without Fear, Control, Hate, Tears of Confusion) a hajtósabb (stompy) future-pop trackjeikre, amelyeknél amúgy probléma a maguk mufajában nem igazán található. Erosen visszaránt az album abba az idoszakba, amikor a Zoth Ommog éppen lefutott, az X Marks the Pedwalk lendülete derékbatört, a Funker Vogt elso lemeze pedig elorevetített valami újabb és fúziósabb hangzást - egy ilyen hangvétellel az Impact Pulse albuma a leheto legjobbkor érkezett. Egyszerre mutat vissza és elore és képes összerántani oldschoolt és newschoolt egyaránt.