Rehill: Miután megkaptam az Eviscerate masterelt anyagát, elküldtem minden általam megbízhatónak és jóhírűnek tartott lemezkiadónak. Mondanom sem kell, túlságosan nagy érdeklődést nem mutattak irántam. A kiadók jelen helyzetében, amikor egyre csak esnek a CD eladások, nehezen vállalnak be az enyémhez hasonlóbizonytalan jövőjű projektet. Túl nagy vele a kockázat. A felvételekből elküldtem egy példányt Tomnak is, aki miután meghallgatta, felajánlotta, hogy kiadja a lemezemet a frissen alapított kiadójánál, a 23db Recordsnál. Nem gondolkodtam sokat az ajánlatán. Tom Shear egyike a legkedvesebb és leghitelesebb embereknek, akikkel valaha együtt dolgozhattam.

Első szerződésed a kanadai Inception Records-hoz kötött, ahol a Catharsis c. albumod lett kiadva. Közel egy évvel azután, hogy a kiadóúj albumok és EP-k közeljövőbeli megjelenését adta hírül olyan házon belüli együttesektől, mint a Flesh Field, Individual Totem és a Cymotec, a kiadóegyszer csak eltűnt. Milyen tapasztalataid voltak a kiadóval kapcsolatban, illetve tudsz-e nekünk valami plusz információval szolgálni annak megszűnését illetően?

Rehill: Sokkal többet én sem tudok hozzáfűzni, mivelhogy még a saját ügyemről sem tudok szinte semmit. A Catharsis-ért például egy fillért sem nem kaptam az Inception-től, azzal sem vagyok tisztában, hogy jól fogyott-e a lemez vagy sem. Azt tapasztaltam, hogy többnyire tetszett az embereknek, de hivatalosan erről semmiféle visszajelzés nem érkezett a kiadótól. Annyit tudok, hogy az európai licenszpartner fizetett minden egyes példányért, amit a kontinensen eladtak, mindenesetre a befolyt összeget az Inception kisajátította. Rengeteg ígéretet kaptam telefonon, és közben próbáltam ezeket a dolgokat úgy kezelni, hogy a közönség mindebből semmit se vegyen észre. Egyébként már négy éve annak, hogy utoljára ez ügyben e-mailt kaptam, és kissédühítő, amikor rejtélyes módon az Amazonon keresztül még mindig kaphatóa lemezem, ugyanakkor azóta sem kapok egy fillért sem azoknak az értékesítéséből.

A kritikusok és egykori lemezkiadód future-popként jellemezte azt a stílust, amit képviselsz. Tudom, hogy nem szereted ezeket a műfaji besorolásokat, de az olyan együttesekhez valóhasonlítás, mint a VNV Nation, megkerülhetetlen. Te magad hogy határoznád meg a helyedet a zenei társadalomban?

Rehill: Ha ez a zenei társadalom egy hatalmas épületként állna egy forgalmas utcán, én éppen egy kávézóban ülnék valahol az utca legvégén. Évek óta nem voltam tevékeny része a közegnek, nem jártam klubokba, koncertekre, és nem voltma aktív részese egyetlen fórumnak sem. Nem érdekel, hogy milyen irányzatot húznak rám, future-popot, ebm-et, vagy industrialt. (Hallottam ennél sokkal durvábbat is.) Egyszerűen elektronikus zene. De a VNV Nation-höz valóhasonlításról még nem hallottam az új album kapcsán.

Tanulmányaid között szerepelt a kommunikáció, tömegkommunikáció. Közelinek érzed magadhoz ezeket a területeket?

Rehill: Csupán pénzkidobás, energia- és időpocsékolás volt az egész. Egyébként is a zeneszerzéssel voltam elfoglalva az utóbbi néhány évben.

Be fogod mutatni élőben is az új albumot?

Rehill: Igen, szeretném, bár lehet, hogy beletelik még egy kis időbe, amíg a turnét útjára nem indítom. Mivel a Lost Signal egyszemélyes projekt, szereznem kell magam mellézenészeket, hogy betöltsük a színpadot, ugyanakkor itt is szembe kell nézni bizonyos változásokkal, ugyanis Isaac a Cesium_137-ből nemrég apa lett, és maga a Cesium is túlnőtt azokon a kereteken, amiket Isaac valaha is el tudott képzelni. Valószínűleg nem lesz egyszerű ismét egy olyasvalakit találni, akiben annyi elszántság lesz, mint amennyi benne volt. A 2007-es év elején talán fellépünk egy-két helyen az USÁ-ban, de egyébként ahováhívnak, megyünk.