Az elmúlt néhány évben meglehetosen nagy volt a hallgatás a Mentallo and The Fixer körül, a 2001-es Vengeance Is Mine óta a project nem adott ki nagylemezt. Mostanában viszont egyre több jel utal arra, hogy a Dassing-testvérek újult erovel készülnek a visszatérésre, hiszen egy tavaszi turné eiktatása mellett még a 2006-os évben megjelentettek egy inkább kísérleti jellegu EP-t is a belga Alfa Matrix kiadásában. A ReGen Magazin októberben készített interjúját olvashatjátok, amelyben Gary Dassing beszél egy koncepciózus trilógia tervérol, és megvilágítja vallási nézetének valódi eredetét.
Beszélnél egy kicsit a nemrég kiadott új kislemezetekrol?
Dassing: Az új EP címe
Commandments for the Molecular Age. Némi ízelítot ad abból, ami majd a késobbiekben várható, bár azt nem mondanám, hogy önmagában képviseli mindazt, ami akár az albumon, akár majd a limited edition duplalemezen lesz hallható. Az album sokkal letisztultabb, míg az EP inkább egy jelzés az emberek felé, hogy tudtukra adjuk: a Mentallo visszatért!
Milyen szemléletet tükröz ezen utolsó iadványotok, és mennyire illeszkedik bele a hamarosan megjeleno nagylemez témájába?
Dassing: Az
Enlightenment Through a Chemical Catalyst c. album egy egységes témavilágon fut végig, míg az EP-t tulajdonképpen véletlenszeruen kiválasztott számok alkotják, amelyek nem feltétlen a dance floor számára lettek összeválogatva, csupán abban az idoben éppen ezeken a dalokon dolgoztam. Ráadásul az egyesült államokbeli Critical Mass of Enlightenment Southwest Tour közönségének is szerettünk volna már valami újdonsággal elojönni. Nem hiszem, hogy az EP huen reprezentálja magát az egész albumot. Az album inkább egy elbeszélo jellegu alkotás, amelynek egyes darabjai úgy hatnak ránk, mint ha hullámvasúton ülnénk, míg a kislemez csupán néhány különbözo számból álló sokor. Hogy megértsük a lényegét, végig kell hallgatni az egész albumot, ahogy a
Burnt Beyond Recognition esetében
is.
Mennyire voltál önálló, illetve beavattál-e másokat is a munkálatokba?
Dassing: Szerettem volna az albumot tényleg sajátomnak érezni, de messze nem akartam mindent magamra vállalni. A zenét én szereztem és én állítottam össze a számokat. Dwayne is rengeteget segített, foleg bizonyos technikai részletekben, pl. a hanganyagom felvételében és mixelésében, a digitalizálást pedig közösen végeztük. A "Brute Force Uploading"c. számhoz felkértem John Bustamante-t háttérvokálozásra, és elképzelheto, hogy lehet számítani még egy-két meglepetésre.
Milyen fejlodés figyelheto meg az utolsó iadványotokhoz képest?
Dassing: Mindegyik lemezt külön kell értékelni. Sohasem próbáltam felülmúlni a korábbi kiadványokat. Mindig az aktuális érzelmeimet fejezem ki a zenémben, és úgy gondolom, hogy így sokkal hitelesebb a lemez. Persze ez is szubjektív dolog, hiszen mindenki másképp ítéli meg azt, amit hall.
Mi volt rád hatással a dalok írásánál?
Dassing: Azt hiszem a számcímek elég beszédesek, úgyhogy nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy bárki megfejtse.
Véget ért a turné, amellyel az EP-t promotáltátok. Hogy sikerült, és lehet-e majd számítani egy újabbra, amely a nagylemez megjelenését fogja követni?
Dassing: Szerintem egész jól sikerült, nagyszeruen éreztük magunkat a turné latt, amely nem csak arra volt jó, hogy játszunk egy pár helyszínen, hanem azért is, mert úgy éreztem, hogy az utazás alatt is tanulhatok valami újat, ami spirituálisan fontos lehet. Ráadásul bizonyos fokig olyan érzésem volt, mintha vakáción lennék, mert egyszeruen imádom az ország délnyugati tájait, és ez nekem rengeteget jelentett. A turné övid volt, de tartalmas, mindössze tíz koncerthelyszínnel, mivel nem akartunk az utazástól megfáradtan kifacsartan, kiégve visszaérkezni a körútról.
Bizony elég nagy esély van rá, hogy lesz egy második felvonása is a turnésorozatnak, de erre csak valamikor a 2007-es év közepén kerülhet sor. Dwayne-nek és nekem is napi munkáink vannak, így nem olyan egyszeru a szabadságunkat egyazon idore szervezni. Tehát követel némi elozetes kalkulációt, de ha rajtunk múlna a dolog, mindenképpen többet mennénk turnézni.
Mennyire nehéz átadni az album szellemiségét és mondanivalóját a színpadon?
Dassing: Nem vagyok biztos benne, hogy ez egyáltalán lehetséges. Lehetetlen, hogy a közönség megtapasztaljon egy olyan Plus 4-es állapotot*, mint amelyet egyes pszihoaktív szerek fejtenek ki, de videokivetítéssel és feliratozással közelebb tudom hozni a hallgatóság számára mindazt, amit közölni szeretnék. Nem várom el, hogy mindenki megértse, hogy mi a küldetésem, csak annyit szeretnék elérni, hogy élvezzék azt, amit átadok számukra.
Az elmúlt néhány évben kiszakadtál ebbol a szcénából, mégis hogyan látod, miként változott az industrial/electro színtér ezekben az években?
Dassing: A klasszikusokat leszámítva teljesen kiszakadtam az industrial zene világából, de amennyire követni tudtam, úgy látom, hogy a zenétol kezdve az image-ig a dolgok eléggé egváltoztak, bár változások mindig várhatóak. Ennek ellenére az én álláspontom nem túl pozitív a dolgokat illetoen, mert úgy érzem, mintha a színtér több tekintetben is megrekedt volna saját korlátai között. Mintha mindenki félne bármi újat, egyedit alkotni. Azt veszem észre, hogy sokan egy bizonyos trendet követnek, így mindaz, amit zeneileg képviselnek, többé em számít undergroundnak, lényegtelen, hogy ez a stílus szuk vagy széles rétegnek-e a színtere. A stílus határait feszegetni nem csupán annyit jelent, mint keményebb zenét játszani, hanem sokkal inkább az újszeruségrol, kifejezoségrol és szórakoztatásról szól, nem valamiféle utánzat gyártásáról. Mivel rengeteg a klón a szcénában, nehéz bárkit is beazonosítani, hogy ki-kicsoda. A technika átvette a hatalmat az egyén felett, minden olyan elgépiesedettnek tunik. Mindig úgy képzeltem, hogy az industrial underground lényege az, hogy alkothatsz bármilyen zenét, amilyet szeretnél, ha benne igazán magadat adod, sikeres lehetsz vele, és nem pedig egy olyan közeg, amelyet egy-két együttes dominál, akikre mindenki hasonlítani szeretne. Nem probléma, ha érzodik rajtad azoknak a zenekarokoknak a hatása, akiket szeretsz, mindaddig, amíg saját projekted nem, mint valami gyenge utánzat lát napvilágot.
Mit gondolsz, segítenek-e a kevésbé smert és még független együttesek számára piacot szerezni olyan oldalak, mint a MySpace, amely közvetlen kapocsként szolgál eloadó eacute;s hallgató özött?
Dassing: Ez egy jó érdés. Én azt vallom, hogy ha zenélsz, szeretetbol zenélj, mert csakis ez, ami igazán számít. Ez még akkor is így van, ha egyesek kritikus megjegyzésekkel illetnek, hiszen a mai internetes világban mindenkinek megvan a lehetosége a szabad véleménynyilvánításra, és ezzel együtt rengeteg támadás érhet. De az emberek ilyenfajta hozzáállása engem hidegen hagy. Én nem akarok semmiféle industrial isten lenni, ez engem nem érdekel. De ami a tehetségek támogatását illeti, nos, erre nem könnyu válaszolni. Sokszor úgy tunik nekem, hogy szinte több az együttes, mint amennyi rajongó an, a piac pedig nagyon telített. Viszont nem szabad, hogy a zenélés valamiféle versennyé ajuljon, mert a szerepe nem más, mint a szórakoztatás és az érzelmeink kifejezésre juttatása.
Míg korábbi kiadványaid tele vannak a vallási mitológia motívumaival és ezáltal nyílvánvaló allásos felhanggal bírnak, addig úgy tunik nekem, hogy az új lemez kevésbé allásos, mint inkább pszihedelikus hatásokat mutat. Ez a váltás a személyiségedben végbemeno átalakulásból fakadt?
Dassing: A Mentallo korai idoszakából származó allásos ábrázolások, mint ahogy a
Where Angels Fear To Tread borítóterve is, gyermekkorunkig nyúlnak vissza, ezek a képek a gyerekszobánk falait díszítették. Minden egyes Mentallo-lemezen, vagy akár a side-projektemen megtestesül mindaz, ami én vagyok, vagy legalábbis ami életem egy része volt. Azáltal, hogy életemnek egyes szakaszai dokumentálva vannak munkáimban és zenéimben, ha késobb kezembe veszem, vagy visszahallgatom oket, mindig magamat látom bennük, azt, aki voltam és azt, aki vagyok. Nem akarok sem trendeket követni, sem közhelyeket megfogalmazni. Mindig is az, és csak az számított, amiben hittem, semmi más. De nem szeretnék megváltoztatni senkit, és nem várom el, hogy mindenki úgy gondolkodjon, ahogy én. Értelmezze mindenki úgy a számokat, ahogyan o akarja, hiszen írhatom én bármilyen indíttatásból is az adott dalt, a hallgató kár teljesen más jelentést is tulajdoníthat a számára. Mert hiába fuznek engem egy-egy dalhoz személyes emlékek, ha a megfogalmazott gondolatokról másnak meg teljesen más jut az eszébe.
Az én igaz hitvallásomat a
Burnt Beyond Recognition elott leltem meg, és el kell, hogy mondjam, hogy ezt egy Plus 4-es állapotban éltem át. Tehát pont fordítva, az igazi vallásos hatások e pszihedelikus élménynek voltak köszönhetok, tehát számomra a ketto egy és ugyanaz. Mindenesetre a Plus 4-es állapot átélése olyan esemény, amely nagyon keveseknek adatik meg, és amely olyan tudásismerettel ruház fel, amely örökre megváltoztatja az életedet.
Annak tükrében, hogy a Mentallo and The Fixer lemezei a kezdetek kezdete óta mindig egyfajta megújulást mutatnak, hogyan látod, mire számíthatunk az elkövetkezo idoszakban?
Dassing: Még több lemezre! Az
Enlightenment Through a Chemical Catalyst valójában nem más, mint a második része annak a kiadványsorozatnak, amelynek elofutáraként érkezik az elso rész, a
Short Cut to Self Harm. A késobbiek során aztán olyan lemezek várhatók, amelyek témájukban a "megvilágosodást"követik, hiszen rengeteg mindent meg kell érteni akkor, ha eddigi életfilozófiád fél nap alatt hirtelenjében megváltozik.
*
Plus 4: bizonyos pszihoaktív anyagok befolyása alatt elért transzcendenciális állapot legmagasabb szintje, amely révén az egyén tudatában felvilágosodást nyer az univerzum és önmaga létezésének valós céljáról.
Ezt a skálát - amely Plus 1-tol Plus 4-ig terjed - Alexander Shulgin vegytudós hozta létre a pszihedelikus élmények osztályozására. - a szerk.
Forrás:
www.regenmag.com
©Machinemusic.HU . Minden jog fenntartva.