A LAIBACH kétségkívül a legnagyobb hatást gyakorolta a keleti blokk együttesei közül. A Frankie Goes To Hollywoodtól a Rammsteinen át Marilyn Mansonig számtalan zenekar és zenei irányzat táplálkozik a LAIBACHi örökségből, akár a látványelemekre, akár a zenére, akár a szövegekre gondolunk.

A LAIBACH története 1980-ban, abban a jelképes éveben kezdődött, amikor Lengyelországban megalakult a Szolidaritás és bevezették a szükségállapotot, Jugoszláviában pedig meghalt Joszip Broz Tito. Egy Ljubjanához közeli bányászvárosban, Trbovljében megalakul az eredetileg képzőművész-csoportként indult LAIBACH (mely nevét Ljubjana német elnevezéséből nyerte). A csoport később - egyéb színházi és képzőművészeti kezdeményezésekkel egybeolvadva - NSK, azaz Neue Slowenische Kunst néven valóságos művészi állammá nőtte ki magát, és a LAIBACH eme összművészeti szerveződés zenei leágazásává alakult.


Már korai koncertjei és performanszai óriási botrányt okoztak Jugoszláviában, ahol a náci jelképekkel kokettáló társulat egyenesen az önmagát a partizánmítosszal megalapozó jugoszláv állam szívébe talált. A betiltások és hatósági eljárások ellenére a LAIBACH 1985-től kezdve viharos tempóben kezdte megjelentetni lemezeit. A zenekar nemzetközi hírneve is egyre nőtt, és 1987-ben a Mute-nál (a Depeche Mode és Nick Cave kiadójánál) megjelent az Opus Dei album. A lemezen található brutál-indusztriál feldolgozások, például az osztrák Opus népi mulatós rockhimnusza, a Life is Life vagy a Queen One Visionjének metálos-Wagneriánus-pszeudonáci átértelmezései, illetve a megjelenést követő turné valósággal a mainstreambe katapultálta a LAIBACHot.

A zenekar ezek után tudatosan és következetesen sajátította ki a popkultúra produkcióit. Megjelentette a Sympathy for the Devilt, ami nem más, mint a híres Rolling Stones-szám egy nagylemezre való különböző indusztriál-hangulatú feldolgozása, vagy a Let It Bet, ami az egykori Beatles-klasszikus teljes átköltése. "Nem hiszünk az eredetiségben" - jelentették ki a LAIBACH tagjai, amikor jóval később megkérdezték tőlük, hogy nem zavarja-e őket az életművét és külsőségeit teljes egészében tőlük lopó Rammstein óriási sikere. "Nem hiszünk az eredetiségben, ezért a Rammstein nem is lophatott tőlünk." Ez az esztétika végigvonul a LAIBACH-lemezek során, szégyentelenül és kételyek nélkül nyúlnak bármilyen anyaghoz, legyen az popsláger, Wagner-opera vagy nemzeti himnusz. A LAIBACH legutolsó lemeze is ilyen: a 2006 őszén megjelent Volk (melynek bemutató turnéján érkezett Budapestre a zenekar) tizenhárom állam (köztük a Vatikán) és ráadásként az NSK hivatalos himnuszát tartalmazza - természetesen a jól megszokott indusztriál-techno átdologzásban.

Az ezeredforduló környékén a LAIBACH mintha kissé visszavonult volna - úgy tűnt, hogy a szocialista blokk felbomlásával, a hidegháború végével - és az üzletileg jóval sikeresebb hasonló zenekarok feltűnésével - a politikus-művészi indusztriál válságba került. Ám a 2004-ben megjelent életmű-összegző válogatáslemez, az Anthems, és azt követő amerikai turné újra a figyelem középpontjába állította a LAIBACHot. A turnéról készült Divided States of America DVD erőteljes dokumentuma annak, hogy a - ki tudja, hányadszorra - megújult zenekar ismét eltalálta a közhangulatot, jelesül a szeptember 11. utáni össz-amerikai félelmet és bizonytalanságot.

A LAIBACH többször járt már Magyarországon, de mostani fellépése is ékes bizonyítéka lesz annak, hogy ez a több mint negyedszázada létező zenekar és művészcsoport most is épp olyan friss, aktuális és érvényes, mint megalakulásakor.

Jelenlegi tagok
Milan Fras: ének
Eva Breznikar: ének, dob
Natasa Regovec: ének, dob
Luka Jamnik: billentyűsök
Primoz Hladnik: billentyűsök
Janez Gabric: dob

Lemezek
LAIBACH, 1985
Rekapitulacija, 1985
Nova Akropola, 1985
Opus Dei, 1987
Slovenska Akropola, 1987
Krst pod Triglavom, 1987
Let It Be, 1988
Sympathy for the Devil, 1990
Macbeth, 1990
Kapital, 1992
Ljubjana-Zagreb-Beograd, 1993
NATO, 1994
Jesus Christ Superstars, 1996
Laibach, 1999
WAT, 2003
Volk, 2006

 

Forrás: A38
FB event: facebook.com