Fellépő: KMFDM (US)
Belépő: 5700 HUF
Térkép

 

A KMFDM gyakorlatilag egyetlen ember, Sascha Konietzko második generációs lengyel emigráns egyszemélyes zenekara és showja. A KMFDM első felállása Konietzkoból, a zenekar vezetőjéből, valamint négy lengyelből állt, akiket a zenész egy párizsi bordélyházban ismert meg.

Az akkori KMFDM koncertek nem hivatalos jellegűek voltak, a felvételekre pedig még csak nem is gondoltak a zenészek – a francia közönséget a fényeffektusokban gazdag show, és a T. Rex, David Bowie, a Pink Floyd és a Can vegyítéséből összeálló zenei keverék tartotta izgalomban. 1986-ban a csapat átjutott Németországba, ahol Konietzko megismerkedett a multiinstrumentalista En Eschhel, aki gyakorlatilag minden német ipari bandájával dolgozott már. (A „német korszak” egyik albuma, a „Kein Mehrheit Fur Die Mitleid” – az egyik verzió szerint éppen ezt takarja a rövidítés a zenekar nevében –, amelyet a közelmúltban adott ki újra a Rhino, számít a KMFDM hivatalos diszkográfiája szerint bemutatkozó anyagnak, jóllehet az együttesnek van egy sor, kis német cégek által kiadott lemeze is.)

1990-ben a KMFDM átköltözött Chicagóba, ahol az európai ipari rock iránti érdeklődés újjáéledésének lehettek tanúi. Az 1993-ban megjelent „Nihil” lemez elérte a 120 ezres eladást, ami ebben a stílusban rekordnak nevezhető. Az új album az „Xtort” olyan tapasztalt zenészek közreműködésével készült, mint William Rieflin dobos és Chris Connenly gitáros (mindketten volt Ministry tagok; Chris Connelly hivatalosan is a KMFDM tagja lett) , Dorona Alberti énekesnő, Günter Schultz és Marc Durante gitárosok, valamint az Einsturzende Neubaten fenomenális ütőse, F-M Einheit. Az „Xtort”-ban rejlő potenciál óriásinak bizonyult, a lemez az eladási mutatók alapján már-már a műfaj fenomenális albumával, a Nine Inch Nails „Pretty Hate Machine”-nel vetekedett, a „Power” és a „Dogma” dalok pedig betörtek az első 20 közé az Egyesült Államok alternatív rock sikerlistáján. Konietzko elmondása szerint a KMFDM rövidítés nem mást takar, mint: „Kill Mother Fucking Depeche Mode”. Éppen a Depeche Mode az a csapat amellyel a KMFDM zenészei sértőnek érzik az összehasonlítást magukra nézve.

Az elmúlt 10 évben a KMFDM az amerikai ipari színtér egyik meghatározó zenekarának számít, egyenrangúnak a Nine Inch Nails-szel, a Ministryvel, és a Skinny Puppyval. De még ebből a kimagasló társaságból is kiemeli őket szintetikus stílusuk eredetisége, amelyben a feszes, táncolható ütemek súlyos, csaknem metalos gitárokkal párosulnak, az ipari elektronika pedig diszkós női háttérvokállal. Az eszelős energiát és hangzásbeli agressziót brutális, egyenes, jelmondat-szerű szövegek, és sokatmondó címek egészítik ki: Anarchia, Vihar és előretörés, Vírus, Halj meg most, Élj máskor, Mocsok, Szuperhős… A KMFDM mindig és mindenben kitart stílusa mellett: albumaik és kislemezeik mindenkor jellegzetes és jól megjegyezhető plakát-jellegű borítóban jelennek meg.

A csapatnak nincs állandósult, szilárd felállása. Inkább olyan a formáció, mint hasonlóan gondolkodó emberek – németek, angolok, amerikaiak – csoportosulása, akik közül mindenki hozzátesz valamit az adott szakaszban. A zenekarral különböző időszakokban az ipari rock híres bandáinak (Skinny Puppy, PIG, Revolting Cocks, stb.) számos tagja dolgozott a stúdióban, illetve lépett színpadra. A csapat története Németországban kezdődött, ezért gyökerei a híres német elektro műfajig nyúlnak vissza, a Kraftwerktől a D.A.F.-ig.

A zenekar tagjai
Sasha Konietczko: ének, basszusgitár, szintetizátor, programozás
Lucia Cifarelli: ének
Jules Hodgson: gitár, basszusgitár, billentyűsök
Andy Selway: dob
Steve White: gitár, programozás

Forrás: A38