Szigeti veszedelem – avagy zene, pia, sültkrumpli

Véget ért az egyhetes „élményfürdo” adrenalin-túltengéssel, ájulással és ámulással, zord decibelekkel és persze sáskajárással, gazdagítva színes emlékeink.

Idén is mesébe illo látogatottsági mutatóval büszkélkedhetett a Sziget, elérte a tavalyi 385 ezres rekordot. Mindamellett természetesen 50 millió Ft nyereséget is hozott.

Minden évben immáron 14-szerre lázas elokészületek sejtetik a nagy nap közeledtét. Hatalmas kocsisorok, hátizsákos fiatalok mindenfele, mintha ezernyi turista özönlötte volna el az Óbuda grafitis, neméppen úri negyedét. Szervezok, munkások és a rend orei sürögtek-forogtak, megannyi kéz és szív egyszerre munkálkodott a fesztivál felépítésén. Vannak akik évrol-évre ezt a napot várják minden évben. Sokaknak úgymond, ez a nagy nyaralása. Egy hét együttlét haverokkal, szülök nélkül milliónyi zenei, kulturális és sportprogrammal. Idénis volt felvezetés, nulladik nap, amikor is már beleszagolhattak a fesztiválozásba, a Szigetelésbe.

Kisátrazni ilyenkor érdemes, nagyobb az esély rá, hogy az ember jó helyet találhat magának.

Már a nulladik napon fergeteges a hangulat mindefelé. Kocsmákban italozó jókedvu barátok mulatnak hajnalig a Sziget területén. Egy biztos aludni nem ér! De nem is lehet, hiszen zajlik az élet nem kicsit. Idén megkülönböztetésképpen a csak kilátogatók és az ottalvós delikvenseknek bevezették az ottalvós-nemottalvós karszalagokat. Aminek mondjuk semmi értelmét nem láttam, mivel nagyon úgy tunt , hogy mindenki oda sátorozik ahova és amikor akar. Így viszont aki tényleg nem akart ott aludni, az megúszta pár ezerrel kevesebbért a belépést. Az elso napi bevonulás rendben, csendben, fegyelemben telt el. Sokan voltak, kígyózó sor állt, de tegyük hozzá, hogy minden szépen ment a maga útján. Elobb-utóbb mindenki bejutott. És hogy mihez kezdjen az ember ha bejutott? Nos programban és látnivalóban nem volt hiány. Árusok sokszínu kavalkádja, csecsebecsék, illatozó ételek-italok, sportkedveloknek bunjee jumping, csokibirkózás, foci, stb.. és mindenféle sportherkentyuk.

A túró rudi fanoknak ügyességi játékok és szerkezetek, pöttyökért bármit..ajándékok, játékok minden nap. Rudi-vonat(busz?), ami megjegyzem bár igen kellemes utazási eszköz – jómagam többször is igénybevettem – ám nem egy Orient Express. Max a bejáratig juthatott el vele az ember. A „masiniszta” igen kedves és jóindulatú volt, mégsem tehette meg,hogy szigetkörüli körútra vigye utasait. Hosszas unszolásra sem tudtuk rávenni, hogy elvigyen minket a Hammerworld színpadig. De azért kényelmesen zötykölodtünk naponta többször is több kört téve a rudi-farm és a bejárat közötti mini-túránkon. Karaokee-ban sem volt hiány. Pihenosátrak mindenfelé, puffos, szonyeges, függoágyas, így nem kellett félni, hogy nincs hová ledolni. Igaz mindig teltház volt , vagy mi akartunk mindig rosszkor kidölni:-)

Akik intellektuális és egyéb programra vágytak azoknak a színház, a felolvasó és beszélgeto órák, a Civil Falu különbözo tanácsadó és segíto szervezetei, a performancok sokasága nyújthatott kielégülést. Az internetezoknek sem kellett nélkülözniük, és a kalandvágyóknak, szerelmes pároknak és barátoknak sem kellett pártában maradniuk. Idén is népszeru volt az épp ezért mindig zsúfolt Házasságköto Sátor is. Egyszeruen képtelenség volna ennyi látnivalót mind-mind felsorolni. Az ember nem is képes befogadni, megemészteni egyszerre ezt a tömérdek információhalmazt és impulzust, még ha szeretne is a sziget minden szeletébol is egy kicsit. És ami a lefontosabb, külföldi fellépokbol, sztárokból idén sem volt hiány, változatos felhozatal várta a látogatókat.

Pillanatképek a szigetrol

Andy Carnis csapata már járt a szigeten 1998-ban és 2000-ben is.
Az ír Theraphy? volt az elso jelentos közönséggel bíró várva várt produkció a kezdo napon. A 2004-es albumuk óta eltelt ido, sem tántorította el a rajongókat, idén megjeleno One Cure All lemezük turnéjáról. Sokan álltak a nagyszínpadnál a hálátlan napsütéses koncertkörülmények között. Mosolyogva, jókedélyuen zendítettek rá a fiúk, nem kis lelkesedéssel fogadták a rajongók. Elokerült egy Joy Division klasszikus az Isolation is, no és persze volt az én vesszoparipám a kedvenc nótám a Theetgrinder is.

Utánuk a hazai berkekben igen népszeru Quimby andalította el a közönséget. Rájuk is elég sokan kiváncsiak voltak. Kiss Tibi és zenekara minden bizonnyal maximális teljesítményt nyújtott. Az új album dalai a Kilégzés mellet felcsendültek régi nagy slágerek a rajongók örömére.


CRADLE OF FILTH

A „tinibálvány” Dani Davey csapata a Cradle of Filth elso nap riogatta a HammerWorld szinpadán black-metálos rajongótáborát. Irgalmatlan tömmeg volt, alig lehetett beférni.

Az amúgy törpevámpírnak csúfolt Danibol és zenekarából hátulról szinte semmit nem lehetett látni. Megpróbáltam elorébb furakodni, de nem sok sikerrel. A hangzás minosíthetlenül szar volt így nemes egyszeruséggel, abszolút kivehetetlen kása, káosz, élvezhetetlen. A számok felismerhetetlenek voltak. Dani sikítozásait is alig lehetett hallani. Sajnos ez az a színpad amivel én soha nem vagyok megelégedve, bár a fellépo gárda mindig zseniális. Egyszeruen nem tudnak ott tökéletes hangzást biztosítani. Minden koncert élvezhetetlen szinte. Én nemigen láttam még ott normálisan szóló koncertet egyszer sem a 10-en x év alatt. De mindegy, örüljünk, hogy van ez is, meg hogy egyáltalán láthatjuk kedvenceinket még ha ilyen körülmények között is. Vannak kevésbé rossz és értékelhetetlen koncertek a sátorban. A Cradle of Filth ez utóbbihoz tartozott. Legalábbis számomra. Épp ezért túl sokat nem is tudok róla írni. Nyilván nem ért fel ez a koncert egy Metálmániással, de ezt döntsék el a rajongók, hiszen nekik biztos sokkal élvezetesebb volt. A zenekarnak egyébként szeptember környékén jelenik meg új lemeze Thornography címmel.

MINISTRY

"I'm on a mission to bring out the facts
You got your stories but they all have cracks
Misinformation, lies and deceit
What made you think that we were all asleep
Lies Lies Lies Lies Lies Lies Lies
Surprise surprise"

Már a kora délutáni hangolás fülsiketíto robaja sejtette, hogy itt valami ultrabrutál zúzás, valami eget-rengeto produkció van készüloben. A színpadon már sorakoztak a Ministry kellékei. Elottük a sajnálatosan elmaradt Ill Nino helyet a Green Lizard osztrák csapata próbálta felborzolni a kedélyeket, de mit sem ért, dallamos new-metal-szeru riffjeik nem hatották meg az elszánt Ministry rajongók szívét. Bevallom oszintén én is közéjük tartozom, nagyon is elfogult vagyok a csapattal szemben, hiszen több mint 10-en valahány éve dobogósak nálam. Ezért izgalomban nem volt hiány. Már elozo nap visszafelé számoltam az órákat, de a hangolás percei óráknak tuntek. Percenként nézegettem az órámat, a szívem pedig 220-at vert. Tudtam, hogy mire számíthatok egy Ministry koncerten, csalódás kizárva. Pár évvel ezelott volt szerencsém meglesni oket Bécsbe egy fesztiválon, ami azóta is mély nyomott hagyott bennem. Totális égszakadás-földindulás, mindent kielégíto produkciót láttam. De a zenekarnak még így is sikerült várakozásaimat felülmúlnia. Rengeteg kiváló koncertet láttam már életemben, hiszen az élozene a mindenem, de elfogultság ide vagy oda ez volt életem egyik legnagyobb koncertje. Kevés van ami überelné vagy egy szinten lenne vele. A 25 éves fennállását ünneplo csapat idén adta ki – mindenki szerint- a nagy kedvenc, örök favorite, a Psalm 69 óta a legbrutálisabb és legtökéletesebb albumát a Rio Grande Blood-ot. Az annak idején szintipop-ebm csapatnak induló és elso két lemezén még ezt a vonulatot követo csapat már már olyannyira kinotte magát, hogy stílusteremtové vált méghozzá az industrial-metal megteremtoje amit azóta már számos zenekar követendo példának tekintett bár a stílusirányzat örökösei közül sokan már a mainstream mesgyéin leleledzenek, mégis mondhatni hogy az önmagához hu maradt Ministry még mindig hozza a szintjét. Sot képes megújulni még eroteljesebb és brutálisabb lemezeket alkotni.

Most úgy éreztem erosebbek mint valaha. Al Jourgensen a frontember megalapította minden idok legjobb felállású Minsitryjét a hatalmas siker követte MasterBaTour keretén belül ámították el új lemezük keménységével rajongók százezreit. A mostani felállás méltán világhíru és egyértelmuen garantálja a sikert, hiszen olyan emberek igazoltak át hozzá mint Tommy Victor gitáros a Prongból, John Bechdel szintetizátoros, aki a Fear Factoryban és a Killing Joke-ban egyaránt tevékenykedett, Joey Jordison dobos, aki a Slipknotban nyomja és Paul Raven basszusgitáros, akik a Killing Joke-ból szállingózott át. Ja és ne felejtsük el a nagyszeru Mike Scaccia-at aki a Rigor Mortis szineiben is gitározik. Sajnos az európai turnén, nem szerepel supportként Al másik nagyszeru zenekara a Revolting Cocks, ok csak az államokban színesítik a turnét, nagy bánatunkra. A Minsitry dönget ezerrel, ha jól megfigyeljük, már az utóbbi két album az Animositinsomnia és a Houses of the Molé is abszolút gitár-centrikus brutális darab. De a Rio Grande Blood, akár a metálosok eposza is lehetne,itt már nincs kegyelem, csak büntetés. Nem titkolt Al Bush ellenessége, ez megmutatkozik dalszövegeiben és a színpadi kivetítésekben is. Egyik legzseniálisabb új szerzeményükhöz a Lies Lies Lies –hoz klippet is forgattak. Sajnos Al tervei aggasztóak.

Még egy lemezt akar készíteni és kiakar szállni a buliból, legalábbis ami a lemezkészítést illeti, inkább háttérben szeretne tevékenykedni producerként, lemezkiadót alapítani és zenekarokat szerzodtetni. Reméljük, hogy még idoben meggondolja magát.

Nade vissza a koncerthez! Annak rendje és módja szerint megjelent az indusztriál-metál istenség kissé elhízva de töretlen energiával és büszkeséggel, teljes harcidíszben a színpadon. Raszta haját egy kendovel választotta el homlokától, sötét napszemüvege, szakadt „metál” ujjatlan (a szokásos kiöltözés:-) és persze az elmaradhatatlan gyönyöru mikrofonállvány.

Bár e téren újítottak. Nem gyoztem a régi világítós-kigyós-motorra emlékezteto állványt sem csodálni de ez a szarvas-csontvázas-feszületes megoldás felettébb lenyugözött. És megszólaltak senki nem volt felkészülve a sziget eddigi szerintem leghangosabb koncertjére. Tökéletes hangzás, éljenzo tömeg, elszánt kiéhezett rajongók, tülekedés, verekedés az elso sorban. Ez mind nem számított csakis az élmény volt a figyelem középpontjában. Jómagamnak is iszonyatos harcokat kellett megvívni az elso sorban de egy percig sem bántam meg egyetlen horzsolást vagy kék foltot sem. Ez mindent megért. Eszetlen iramba diktálták a tempót és valami égtelen haragos mennydörgésként zendítettek rá. Hátranéztem jó volt látni az ünneplo, hullámzó tömeget. Egy újlemezes nótával a Fear is Big Business-el indítottak huen követve a Rio Grande Blood koncepcióját a kivetíton Bush-ellenes és USA-ellenes propaganda filmfoszlányokkal. Majd méginkább iszonyatos metálzenekarokat megszégyeníto zúzásba kezdtek a Senior Peligro-val, a klasszikus N.W.O.-val és a Great Satan-el és nem sokkal rá az album dicshimnuszával a Lies Lies Lies –al robbantották szét az agyunkat. A végére hagyták a Psalm 69-ot. Kövezzetek meg érte. de mondhatni, hogy ez volt a sziget történetének egyik legnagyobb, leghangosabb és legkiválóbb nagyszinpados koncertje. Legalábbis szerintem. És mint a Hildesheim-i Ministry is bizonyítja nem egyszeri volt és nem megismételhetetlen (de errol majd bovebben a Mera Luna beszámolóban) Kíméletlenül zúzták porrá Európát koncertjeikkel. Al –on meglátszik a kor, de le a kalappal a kiváló teljesítményéért. Semmi sem árnyékolhatta be felhotlen lelkesedésem és jókedvem. Még mindig nem tértem magamhoz a kábulattól. Folyton a Rio Grande Blood taktusai csendülnek fel fülembe és Al magávalragadó személyisége minden nap kísért engem.

Setlist:

Fear is Big Business
Senior Peligro
No W
Rio Grande Blood
Geat Satan
Waiting
Lies, Lies Lies, Lies
Worthless
Wrong
NWO
Just One Fix
Thieves
Khyber Pass
Stigmata
Psalm 69

A TELJES KÉPÖSSZEÁLLÍTÁST A NAGY TERJEDELEMRE
VALÓ TEKINTETTEL ITT TEKINTHETTEK MEG.

SICK OF IT ALL

Nagyon vártam a Sick of it All fellépését hiszen össz-vissz egyszer jártak nálunk az A38 Hajón 20 éves fennállásuk alatt. A Ministry után viszont bevallom számomra minden lehangolónak tunt. Annyira a hatása alatt voltam, hogy kedvetlenül vánszorogtam a HammerWorld szinpad felé. Képtelen voltam bármit is befogadni. Pedig a Sexepilt is mennyire vártam, de végül oda sem mentem el. Kelletlenül kullogtam be a zsúfolásig megtelt Hammer sátorba. Iszonyat tömeg volt és hatalmas hangulat. Lou Koller, a frontember pörgött a színpadon és korbácsolta a hangulatot. Dinamikusan mozgott és énekelte a hardcore himnuszokat,olyan slágereket, mint a Just Look Around, a Sanctuary, a Built to Last vagy a Scratch the Surface.
Fényesen bizonyította, hogy a hardcore népes tábora kivolt már éhezve a zenekarra. Hangosan skandálták a sorokat és meredtek a színpad felé. Láthatóan Lou-nak is átjött a feeling, jól érezte magát nálunk, meg is említette, hogy gyakrabban kéne jönniük. Szerintem nem számíthatott ekkorra sikerre és lelkesedésre. Minden rendben volt, odavágtak, profi módon osztották az igét, bár én képtelen voltam 100%-ig odakoncentrálni. Azért az felfogtam, hogy a nem éppen tökéletes hangzás ellenére is fergeteges buli volt még így is.

Bár mint említettem sajnos a HammerWorld-on egyetlen zenekar sem tud tökéletesen szólni. Így is kihozták belole a srácok a maximumot, kelloképpen hangos és brutális és élvezheto volt. Az utána következo Superbuttnál már kissé kiürült a sátor. Mondjuk a hangzás itt még szörnyubb volt. Számomra ez élvezhetetlen volt, az amúgy kiváló nemzetközi színvonalú magyar csapat produkciója, így el is mentem a felénél.

THE GATHERING

A holland Gathering nagy közönségkultusznak örvend itthon és a világ más tájain is. Anneke Van Giersbergen, az énekesno bájos, kedves mosolya, sugárzó tekintete és csodálatos hangja elvarázsolja mindig a nagyérdemut, foleg a férfiszíveket. Az elmúlt években számos zenei stílussal kisérleteztek a goth-metáltól a progresszivebb és a dallamosabb rockzenéig. Állandó megújulás és változatosság jellemzi oket.Mindig olyan zenét csinálnak amihez éppen kedvük van. Úgyanúgy jelen vannak a melódikusabb és a keményebb dallamok is. Idén jelent meg legutóbbi albumuk a Home. A tolük várható legjobb formájukat nyújtották. Anneke ismét jókedélyu, szárnyalt a színpadon, újfent színvonalas produkciót láthattunk. Profi eloadás, Anneke élt a színpadon mint mindig. Harmadszorra járnak a szigeten, rajongók ezrei sorakoztak a színpad elott. Mindenki elégedetten távozott koncert után.

PLACEBO

A kultikus Placebo-t hazánkban rengetegen bálványozzák, így értheto, hogy „teltházas” buli volt. Számos alkalommal jártak már nálunk és ez a harmadik Szigetes fellépésük. Az idei Depeche Mode koncert elott is felléptek elozenekarként. A rajongók nem panaszkodhatnak, hogy sokat kell várni egy-egy koncertre. Az utólagos és a látszólagos reakciók azonban a vártnál alacsonyabbak voltak. Ilyenkor ha többször látunk egy zenekart az elvárás is mindig sokkal nagyobb. Szerintem többre számítottak és egy picit csalódottak voltak. A koncert erotlen, elszállós volt, nem volt benne semmi átélés. Brian Molko hideg volt, rideg pillantásai és mozdulatai nem engedték a közönséget igazán feloldódni. Mindeki várta a nagy slágereket. De zömében az új albumukról a Meds-rol játszottak, nem volt slágerparádé. Rutinból zenélek, semmi kitöro lelkesedés, semmi plusz. Hozták a színvonalukat és ennyi. Se több, se kevesebb. Meglepetés számba ment viszont a Nancy Boy és a Kate Bush – Running up that Hill c. szerzeményének feldolgozása. A hatalmas tömeg ellenére sütött a közöny a színpadról. Mindenestre az igazi fanok biztos megkapták azt az érzést amiért jöttek. Lehet, hogy nem mindenki számára volt felejtheto a produkció. Végülis becsülettel eljátszották a megfelelo szinten musorukat, csak az átélés és a közönséggel való kontaktus hiányzott.. Aki rajong értük annak biztos sokkal élvezetesebb volt.

Setlsit:

Infra-Red
Meds
Because I Want You
Drag
Space Monkey
Black-Eyed
Post Blue
Song To Say Goodbye
Every You Every Me
Special Needs
One Of A Kind
Special K
The Bitter End

Running Up That Hill
Nancy Boy
Twenty Years

IGGY POP

Vajon meddig bírja még ezt az iramot és kitöro lelkesedést, ezt a kirobbanó energiát a vén punk-rocker? Hihetetlen intenzitással és energiával bír még mindig. Épp ésszel teljesen felfoghatatlan hogy a biológia törvényeivel dacolva hogy képes valaki még mindig ilyen felszabadult és örült lenni, vadul ugrálni, örjöngeni, táncolni, mikrofont pörgetni és oda tennie magát a színpadon. Mindezt annélkül, hogy mankójára támaszkodva remego hangon kezdene el énekelni mint azt meglett ember lévén gondolná róla az ember. Minden tiszteletem ezé a fáradhatatlan öregemberé. Iggy Pop csak azt nyújtja amit szokott. Minden eszközét felhasználva a polgárpukkasztásnak. Mindenkibol kihozza az állatot. A nappali fényben össze sereglett tömeg ugyanolyan lelkesedéssel fogadta. Nem átallott embereket felinvitálni a színpadra, a biztonsági emberek lázas hadakozása ellenére. Jó kis csapat-feeling, ösztánc-éneklés alakult ki a színpadon. A bátrak részesei lehettek egy Iggy „Szigettánc”-nak és örült zsenialitásának.Mindenki kivehette részét a „Nagy Iggy Show”-ból. Kétségkívül sok embert megmozgatott, nemre és korra való tekintett nélkül. Iggy formában volt. Tole megszokott módon hengerelte le a közönségét.

A Prodigyre irgalamatlan mennyiségu tömeg gyult össze, egyszeruen képtelenség volt bejutni értékelheto távolságba, még a kocsmákon és fákon is csüngtek. Mindenki megörült hisztériás tülekedés mindenütt. 10 perc után feladtam, egyszeruen élvezehetlen volt. A hangzás számora kaotikus massza volt, így értelmét nem láttam ott maradni.

Sajnos a FEAR FACTORY-rol lemaradtunk.
HA ESETLEG LENNÉNEK BÁRKINEK KÉPEI A FELLÉPÉSÜKROL VAGY SZERETNE
BESZÁMOLÓT, SETLISTET ÍRNI. KÉRJÜK JELEZZE BÁRMELYIKÜNKNÉL!


Számos érdekes performanccel találkoztunk jártunkban-keltünkben.

Egy kis izelíto:

Összességében az ide Szigetrol is elmondható hogy számos zenei nagyságot felsorakoztató, iszonyatos mennyiségu külföldi látogató és színvonalas programok várták az érdeklodoket.

A fotókat Davina és Wastl Róbert készítette. Köszönjük!
Beszámoló: Serial Killer