The golden foretaste of heaven című új Alec album lényegesebben könnyebb hangvételű, mint a punkos korszakban íródott Futurist, így kicsit félve vártam a színpad előtt a kezdést. Vajon melyik Alec Empire fog kijönni elém a színpadra, a lázadó, dühös fiú, vagy a hűvös rocksztár?

Előmelegítésként egy DJ kevergetett, majd kisvártatva kilépett a színpadra Nic Endo, szokásos nőies szexi öltözékében, arcán a szokásos jellel. Miután odalépett az elektronikus hangszerek mögé, szinte hihetetlennek tűnt, hogy ez a törékeny szépség felelős az Alec által képviselt durva noise hangzásért és világszerte híres a profizmusáról. Nic mellett egy gitáros kísérte még a napszemüvegben méltóságteljesen előlépő Alec Empire-t. Haj még mindig szőke, kicsit avangard öltözet, de egyszerű, fekete, ahogy azt kell. A mikrofon állvány talpát felénk mutatva - amin a jel világít felénk - nyitja meg zenei zajcirkuszát előttünk. Új számok, erős hangzás, de mégis szolidabb, a közönség láthatóan nem felkészült, csak állnak, néznek, nem tudják mi ez. Szerencsére egy-két számra azért elindul valami mozgás, így kezd igazi jó hangulat lenni. Még külön élvezem is, legalább van időm fotózni, mielőtt beindul a daráló, mert körülbelül a negyedik szám után felcsendül a várva várt Ride és elszabadul a pokol, a tömeg egy emberként kezd el zúzni, Alec kihasználva ezt kinyújtja a mikrofont, máris Addicted to you, mindenki énekli a refrént miközben próbálunk nem teljesen elveszni a zenében. Még kapunk az arcunkba pár slágert és vége, Nic és a gitáros noiseperformanszával vége a koncertnek, mindenki méltatlankodik, sikerül visszahívni őket egy szám erejéig, ami legnagyobb sajnálatunkra lassú szám, így kicsit furcsán ér véget a dolog. A koncert alatt végig szígorú tekintetű "haragszom a világra" Alec kijőtt az előadás után, és átváltozott mosolygós, barátságos sráccá. Összességében jó volt, az amit kaptunk sokkolt, de sajnos igen kevés volt, renméljük Berlinben többet kapunk az arcunkba ;)))

ALEC EMPIRE