SIGUE SIGUE SPUTNIK

Az Unheilig Der Graf vezényletével viszont hozta az elvárt formulát. Őket én nagyon szeretem és nem volt eddig alkalmam élőben látni ezért külön öröm volt, hogy végre beteljesülhetett és a hangzás itt már ismét rendben volt. Elképesztő karizmatikus egy ember, sugárzik belőle a tekintélyesség. Hűvős eleganciájával és mély búgó hangjával elkápráztatott ismét mindenkit. A közönség nagyon szereti
együtt énekelnek vele. A show-ról még annyit, hogy nekünk személy szerint remek kis szórakozást talált, ugyanis teleszórta a nézőteret világító pálcákkal "glowstickekkel" amiből mi jó sokat begyűjtöttünk és megtaláltuk a módját a marhulás összes formájának. Az Agra tele volt és elhangzottak végre a kedvenc slágereim élőben is. Belenéztünk egy kicsit a Blutengelbe is, de bevallom róluk elég nehéz úgy nyilatkoznom hogy ne bántsak meg senkit. Chris Pohl a szokásos prédikátor szerepben tetszelget a színpadon a vámpírhölgyek társaságában. Látványos, nem mondom, és a zene se olyan szörnyű de engem nem tud túl sokáig lekötni. Épp ezért épp hogy csak beleszagoltunk.

UNHEILIG

Idén nagyon frusztrált minket, hogy nem lehetett sehol sem rágyújtani az épületen belül és mindig ki kellett menni a kapunk kívülre. Párszor azért "fegyelmezetlen magyarok" módjára megkiséreltük
kisebb-nagyobb sikerrel. Mondanom se kell, hogy a fegyelmezett németek azonnal körbeálltak minket és könyörögtek, hogy adjunk egy slukkot, úgyhogy mindig körbement a spangli, szóval nikotin nem sok jutott a szervezetünkben, megaztán a biztonsági őrők is kiszúrtak minket valahogy mindig. Az Unheilig után következő Paradise Lost-ol nem sokat láttam. Bár mindig is szeretettem a zenéjüket és látam is őket jópárszor, egyszer nem sikerült még egy normális élvezehető koncertet látni. De azért megkiséreltük. Hát itt sem jött be.Azt hiszem már kezdem feladni, szerintem nekem ők
élőben nem tudják azt nyújtani amit cd-n.De rájöttem, hogy felesleges már próbálkozni. Mindenesetre egy The Enemy -vel kezdtek és volt azért amíg ott voltunk egy As I Die is és mint később hallottuk volt Gothic és One Second. Megnéztünk pár számot aztán irány a "Lagerhoff" ahol a kedvenc mókás figuránk, Eric Wonthergem a Monolithból készült dj set-et adni. Alig találtuk meg a helyet, rengeteget kellett kovályogni, ez valami új helyszín volt, és senki se tudott semmit. A hely maga elég pici volt, kb. mint a Marco Polo volt régen, viszont hangulatos volt és nem voltak sokan így simán el lehetett férni. Eric nagyon jó muzsikát adott végig, táncoltunk reggelig. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy már reggel van és tessékelnek ki.l Hazafelé Eric volt olyan kedves, hogy felajánlotta nekünk, hogy elvisz az Agráig. Egyébként fogalmam sincs hogyan találtunk volna vissza. Na de persze a technika ördöge is kibabrált velünk, mert annak ellenére elég vicces volt hogy még GPS-el se tudtunk visszatalálni. Hiába programozta be a koordinátákat, jó 20 perces kocsikázás után már kezdtek ilyen gyanúsan sivár legelők meg mezők megjelenni.Kérdeztük is mi a szándéka elakar -e rabolni és eladni, vagy szimplán sorozatgyilkos hajlamokkal rendelkezik. De kiderült, hogy egyik sem.Mindenesetre jót szórakoztunk hazáig, egészen addig amig meg nem láttuk a lipcse vége táblát amikor is már egy kicsit kezdtünk megijedni. Gyorsan újraprogramoztuk a masinát és mégegyszer annyi idő alatt valamikor reggel 7 felé meg is érekztünk az Agrába.
Nagyon jó fej, nagy vicces figura, később is vele múlattuk az időt a fesztivál többi napjain.

Másnap kicsit nyűgösen ébredtünk és bár elég kecsegtető zenekarral a Jager 90-el indított az Agra mégsem bírtuk magunkat összeszedni. Kinnt gubbasztottunk az Agra előtti füves területen és kivülről hallgattuk az eseményeket. Győzőtt a lustaság és nemtudtunk bemenni. Utánuk a számomra igen kedves Cyborg Attack következett, de a kényelmes ücsörgés meg a többiek buzgó finntorgása és kedvtelensége engem is maradásra késztetett. Őket sem láttam élőben még. Egyébként kívülről egészen furcsa zörejek jöttek ki, inkább hasonlított egy Death Metal bandára mint a Cyborg Attackre. Hosszas könyörgés után végül sikerült pár számra becsalni a többieket. Érdekes módon benntről sem volt sokkal jobb a hangzás az egész egy nagy hörgésnek hallatszok és ennyi. De azért én élveztem és próbáltam magam agyilag is felfrissíteni.Utánuk következett a Reaper ami szintén nem nyerte el a társaim tetszését. Ők viszont szerintem már egész jól szóltak és színvonalas shownak lehettünk tanúi. Látszott a Cyborg Attacken egyébként hogy az emberek még csak most éledeznek, mindenki állt csak ott bambán és nézett ki a fejéből. Ellentétben a Reaper-el ahol azért megmozdult a közönség is. Többek között játszották a She Is A Devil And A Whore és aMemento Mori-t is. A többiek rámszoltak, hogy elég volt a károgós zenékből és pihenjünk rá egy kicsit így is lett, majd visszamentünk a következő várományosra a Hocico-ra is. Tőlük pont nem vártam túl sokat, mivel az utóbbi koncertjeik elég álmosítóra sikeredtek, annak ellenére, hogy a zenéjüket nagyon szeretem a mai napig. Ehhez képest fantasztikus shownak lehettünk tanui. A hangzás már itt is jó volt, a számok jól voltak összefűzve, a színpadkép se a szokásos unalmas rohangálunk ketten a színpadon feeling volt. Voltak hatalmas indiánfejdíszes táncosok is. Ami azért valljuk be igencsak feldobta a színpadi képet. Erk a kis mexikói "aggresszor" nagyon élt a színpadon. A Hocico ha jól van hangosítva iszonyt jól tud szólni. Ez most is kijött nagy örömünkre. Utána jött a Covenant ami meg számomra volt egy kicsit lehangolo ennyi pörgős zúzós zene után. A Covenantot egyébként látványosan többen kedvelik itt is ezért az Agra tele volt már addigra, alig lehetett mozdulni. Eskil az énekes nagyon formában volt. A közönség meg szinte áhítattal énekelte a daljaikat. Kellemes, lágy andalgós volt, néha egy kis pörgéssel fűszerezve.

Setlist
01. 20hz
02. Bullet
03. Come
04. Figurehead
05. Storm
06. Invisible & Silent
07. The Men (longer)
08. We Stand Alone
09. Stalker
10. Call The Ships To Port
---
11. Ritual Noise
12. Happy Man
13. Dead Stars
---
14. Swedish Folksong (a capella)
15. Theremin
16. One World, One Sky

COVENANT

 

Közben azért vérzett a szívem mivel a Parkbühnén egy szintén kedvenc csapatom a Gothminister játszott. Sajnos nemtudtam volna már oda is elmenni, nem lett volna sok értelme ide-oda rohangálni.
Szerencsére láttam már őket élőben. Abban teljesen biztos vagyok, hogy fergeteges koncertet adtak és mivel Attis fotókat is készített róla már csak a képek alapján is a szokásosan fergeteges goth-rock koncert lehetett most is. A képek önmagukért beszélnek. De mielőtt még bárki is azt hinné,hogy a Gothminister csak a hatásvadász imidzsével operál azért azt hozzá tenném, hogy koncerten mind energiával, mind zeneileg nagyon odatudják magukat tenni, és feltüzelik a közönséget. Legalábbis én mindig ezt tapasztataltam.

GOTHMINISTER

A koncertek után a szokásos afterpartin az Agrába mulattuk az időt, ahol nem kisebb nevek játszottak mint például Peter Spilles a Project Pitchforkból, és a The Retrosic-es team. Ezért siettünk is hogy kitáncolhassuk a megmaradt energiáink Ez olyan jól sikerült, hogy ott maradtunk zárásig. A napsugarak már elég durván utat törtek maguknak az Agra apró résein, ajtóin, repedésein, megtörve sötét, füstös atmoszférát. Kifelé menet -mivel a partiőr srácok már eléggé erőteljesen kezdtek minket terelgetni- eléggé kiábrándító volt amikor azon kaptuk magunkat, hogy szemünkbe világít a vakító fény. Szinte már fájt, mintha csak vámpírok lennénk. De mindegy új nap virradt, új reményekkel. Egyébként nagyon büszke voltam a magyar cyberlányainkra Wednesdayágiékra mivel Cyrus-ék kiszúrták maguknak őket a tömegből és felhívták a szetjüknél táncolni a színpadra a csajokat.

A következő nap már hulla fáradtan vonszoltuk el magunkat délután a Werk II-ig ahol egészestés zajártalom és zúzás várt ránk. Sajnos legnagyobb sajnálatomra a Noisuf-X-et máris sikerült lekésnünk. Hosszas bosszankodás és a Nullvektor -amit sikerült átbeszélgetnünk- után viszont rázendítetek a Banthier-es fiúk is. Már Budapesten is állatira tetszetta banda, bár le sem tagadhatják, hogy szeretik a Skinny Puppyt. Mégis remek zenét csinálnak és a koncertjeik is felüdítő hatással vannak a közönségre. A közönség előszőr csak ismerkedett velük, majd belelendültek és elkezdtek mozogni ők is. Mi szó szerint végigtáncoltuk és élveztük, hogy végre a hangzás nem áll közénk és a zenekar közé. REmek kis koncert volt.Teljesen megszűnt a külvilág és ez maradt végig a teljes este
is. utánuk ugyanis a számomra akkor még ismeretlen Northborne következett.Hát mit mondjak, teljesen letaglozott, brutális ritmikus noize-nak lehettünk tanúi. Rendesen feltúrbózta az adrenalin szintünket. Nálam abszolút jelesre vizsgáztak. Után még egy kis földbedöngölő XOTOX is belekerült a képbe. Ők aztán az igazi adrenalinbomba. Talp nem maradt tétlenül. Mindenki ropta. Megállás nélkül tomboltuk végig a koncerteket. Utána már egy kicsit elfáradtunk és szerettünk volna lepihenni, de a sofőrünk rávett, hogy maradjunk a szintén számomra ismeretlen Straftanzot is megnézni, utána pedig öblitsük le a fergeteges estét némi vodka-redbull társaságában. Így is lett, és a Straftanz iszonyatosan bejött nekünk. Ugyanúgy megkoronázta az estét mint az összes többi előttük fellépő. Azt kell hogy mondjam, hogy talán ez a nap volt a legfárasztóbb de egyben a legmozgalmasabb is. Annak ellenére, hogy a szöveg eléggé butácska és a színpadi show is vicces volt, amint egyébként célzott iróniának szántak, ropogtak alattunk a deszkák és nem tértünk magunkhoz a koncert végéig. Közben persze kimaradt egy London After Midnight sajnos ami máshol és máskor volt, de sajnos nemt tudtunk egyszerre több helyen lenni. De amint hallom nem kell sajnálnunk annyira, állítólag eléggé lebőgtek a fiúk, legalábbis nem sokan dícsérték. Szerencsére Attis barátunk erről is készített képeket.

NULLVEKTOR

BAHNTIER 

XOTOX

A sok vodka-redbull után már csillagokat látunk és igen csak emelkedett hangulatban voltunk. El is indultunk szépen vissza az Agra felé ahol a "kultusz zenekarunk" a Fields Of the Nephilim évek múltával végre koncertet adott. Annál rohadtabb érzés nem volt mint mikor odaérva találkoztunk magyarokkal akik közölték, hogy bödületesen jó volt a Nephilim. Hát erről is lecsúsztunk,amit azért piszkosul sajnáltam is. Szerencsére később láttam őket Mera Lunán és meggyőztek hogy igen van még létjogosultsága a Nephilimnek is. Ha olyan volt a koncert itt is mint a Merán tuti, nem unatkozott a közönség. Ott annyira tökéletesen gyönyörűen szólt, hogy rosszmájuan még poénkodtunk is, hogy biztos, hogy playback, mert nem lehet még mindig ilyen gyönyörű tiszta hangja a McCoy-nak és tuti, hogy ez valami CD-ről megy. Egyébként Karl semmit sem változott, még mindig ugyanúgy néz ki, talán 3 szállal több ősz hajszála van,de a megjelenése, hangja és nótáik cseppet sem változtak.
Attis itt is jelen volt így a képek azért nem maradtak el. Na de nemsokáig búslakodtunk írány az újabb afterparti ahol a Melotron-os Andy és a Das Ich-es Bruno nyomták a partit.
A többi a szokásos...táncolás reggelig.

FIELDS OF THE NEPHILIM

Az utolsó nap mindig vészjósló és szomorú mivel érezzük, hogy hamarosan itt a vége. Ezt mindig nagyon nehéz megszokni. Erre a napra már totál kaputt volt mindeki. De azért igyekeztünk magunkat elvonszolni a lehető legmesszebbi helyszínre a KOhlrabilizirkus-ba ahol a mi fajta zenéink kerültek terítékre. ELég későn értünk már oda, az első zenekar amit érdemben láthatunk a Chris Pohl (Blutengel, TUmor, Terminal Choice) féle side project a sokat dícsért Miss Construction volt. Mit mondjak, valóban megérik a pénzüket. vicces, de egyben szórakoztató és talpalávaló koncertnek lehettünk tanúi. Hazudnék, ha azt mondanám nem tetszett. IGEN jók voltak! Megalapozták az azanapi hangulatot. Sexuális töltetű electro-visual ütemes, és táncolható. Bravo! Csak ezt tudom mondani.

Setlist
01. Intro
02. Pornostar
03. Slaughterhouse
04. Hass und Liebe
05. 1 und 2
06. Fuck you Bitch
07. Electro Beast
08. Kunstprodukt
09. Totes Fleisch

A Spetsnazt már ugye nem kell senkinek sem bemutatni. A "második" Nitzer Ebb-ként emlegetett svéd zenekar hamar belopta magát a magyar közönség szívébe is az őszi budapesti koncertjükkel.
ŐK mindig dimanikus, pörgős, szívdobogtató ritmusaikkal varázsolják egységes masszává a közönség sorait. A németekre nem jellemző tombolás itt simán elfelejtődik. Mindenki ropja. Bár meg kell jegyezzem a hangzás itt sem tökéletes. Láttunk már ennék jobb és ütősebb koncertet is tőlük. De mindegy azért igyekeztünk a show-ra koncentrálni és átélni a nem annyira erőteljesen szóló ebm dózist is. Egy kis Perfect body, egy Apathy azért mindig jól jön ha az ember tombolni szeretne.

 SPETSNAZ

Utánuk a L'amme Immortal-os Thomas Rainer side projektje. Amit eddig szintén nem ismertem. Erőteljes militáris stílus jellemezte mind a zenét mind a színpadi megjelenést is. Kegyetlen jó volt nem gondoltam volna, hogy idén ennyi jó "új" zenekart fogok felfedezni. A színpadkép tetszetős, katonai uniformisaban csinos lányok, visual, és a zene hozzá lenyűgőző volt. Érdemes volt megnézni.

Setlist
01. Schwarzflug
02. Nachtmahr
03. BoomBoomBoom
04. Deus Ex Machina
05. Feuer frei!
06. Endzeitstimmung
07. Hochmut
08. Ich glaube
09. Katharsis

Dirk Ivens-t se kell bizonyára bemutatni senkinek sem. Ő is amihez nyúl az arannyá válik. Nem tudja lelőni magát pörög ezerrel. A Dive és a Sonar koncertek se semmik nem beszélve a régi

Setlist
01. Waving hands
02. I wasn't there
03. Love at first sight
04. Did you do it
05. Is there an exit?
06. Figures
07. So hard
08. Never seen
09. Give me your hands
10. Into the light

Végül amire már nagyon vártunk a Krupps következett. Akik amióta visszatértek, egyre jobban pörögnek és fényesebbek mint régi korukban. A Krupps mondjuk sose okozott még csalódást nekem. Itt azonban azt kell hogy mondjam, hogy teljesen élvezehetetlen és gagyi volt. A hangosítás totál el volt cseszve, amiből szerintem Jürgen egy fikarcnyit sem érzékelhetett tuningolta magát ezerrel a színpadon, látszott, hogy beladott apait-anyait. Sajnos a nézőtérről inkább csak szánalmasnak tűnt. Ami korántsem hiszem, hogy a zenekar hibája volt. Mindenesetre nagyon megbánta, hogy emiatt hagytam ki az imádott Corvus Coraxom, amit egyébként már megannyiszor láttam. Főleg mivel utólag láttam Attis képeit, amiről megállapítottam, hogy valószínüleg ez volt az eddigi leglátványosabb Corax show a tüzes hastáncosokkal,amit még sosem láttam és most is sikerült lemaradni.

CORVUS CORAX

Letörten kullogtunk vissza az Agrába, pechünkre, mivel azt hittük, hogy ott megint fergeteges lesz a búcsú buli. Ehhez képest néma csend és hullaszag. Pár ember lézengett, a zene az katasztrófálisan rossz volt. Egy darabig unatkoztunk az asztaloknál aztán nyugovóra tértünk. Mint kiderült az igazi parti a MOritzbastei-ba volt kivételesen és mindenki más rajtunk kívül ott mulatott. Összességében ez a fesztivál is nagyon tartalmas és színes volt. Sok új dologgal megismekedhettünk és kaptunk hideget-meleget is.

A WGT varázsa továbbra sem szűnik...