teljes egészében himnusz feldolgozásokra épül. Ezzel a koncepcióval érkezett hozzánk idén a legendás zenekar. Nemhiába, a teltházas koncert is bizonytja a nagyfokú eacute;rdeklodést a csapat iránt....
Nemzetek balladája - Laibach másképpen.....
A sokak által félreértett Laibach politikai nézeteit nem könnyu értelmezni. A nem csupán zenei csoportosulásból álló zlovén banda muvészeti kifejezo eszközként sokszor utal politikai manipulációkra, kifigurázva a társadalmi visszásságokat. Audio-vizuális eloadásmódjuk olykor megtévesztoen hathat a laikus számára. A totalitáriánus rendszerek eszközeivel operáló ársadalomkritikái miatt kiáltják ki gyakran oket „nácinak&rdquovagy „kommunistának”. A botrányhos zenekar immáron sokadik alkalommal látogatott el Magyarországra. A speciális zenei világuk ellenére a Laibach rajongótábora nálunk is igen népes. Mindig meglepodöm, mikor szembesülök a koncertjeiken a rajongók hadával. Különbözo generációk és különféle stílusú mberek vegyülnek egy hatalmas masszába. Így történt ez a február 17-ei A38 hajós Volk Turnés fellépésük alkalmával is.
Már a bejáratnál látható olt az az irgalmatlan embermennyiség, ami belülrol még iszonytatóbbnak tunt. A hajó súfolásig telt, mindenhol emberek halmaza, szinte moccani sem lehetett a teremben. Minden jegy elkelt. A kapuban még pár búslakodó rcot láthattunk, akik elkeseredetten igyekeztek bejutni a koncertre. A Laibach zenei világa változatos és sokszínu. Albumaik folyamatos megújuláson, változásokon mennek keresztül. A kemény ipari hangzástól a dallamosabb melódiákon át, az eroteljes dobütemeken keresztül a különbözo kórus-, szimfónikus betétekig. Zenéjük kuriózum, nem egy tucat. Az énekes, Milan Fras hangja zord, ördögi, egyfajta militáris keménységgel és szónoki monotonitással. Munkásságuk során tucatnyi feldolgozást készítettek, mint pl. az Opus „Life is life”-ja vagy a Queen „One Vision&rdquonémet nyelvu átdolgozása a „Geburt einer Nation”, vagy a Europe „Final Countdown”-ja. Legutóbbi albumuk, a Volk teljes egészében himnusz feldolgozásokra épül. Az album ünnepélyes melankóliája elso hallgatásra egy igazi Laibach rajongó zámára borzalmasnak hathat. Magam is így voltam vele. Valahogy a dübörgo katonás Laibach ritmusok helyett elsore méltán idegenkedünk a patetikus himnuszfeldolgozásoktól. El sem tudtam képzelni, hogy éloben ez hogyan fog hatni a közönségre a megszokott tombolós koncertek után.
Kicsit belemélyedve, többszöri hallgatás után azonban a hallgató épes teljesen elvarázsolódni. Mégiscsak
van egy hipnotikus ereje az albumnak. Minél többet hallgatom, annál inkább megfog. Aki mögöttes értelmet is keres benne bizonyára szintén így van ezzel.
Az eleinte morbid ötletnek tunt himnuszfeldolgozós album viszont
éloben bármily hihetetlen is,
felülmúlja a várakozásokat. Az album koncepciója közel sem tunik tiszteletadásnak, mint inkább iróniával teli elszámoltatásnak. Az államok nevét viselo dalok mindegyikébe kokemény társadalombírálati elemek vannak belecsempészve.
Érdekes kombináció z eredeti muvek és szövegek Laibach-os értelmezésének és szövegátiratainak elegye. Már a borító s, ha jobban megfigyeljük a „birkákként menetelo nép&rdquonaivitását sugallja. Igen, az album sokkal lágyabb a megszokottnál, mégis különleges és gyönyöru.
Az írtózatos tömeg megdöbbenésére, az eros csúszásban lévo csapat a Magyar Himnusszal indított &ndashcseppet sem hatásvadász módon –mindenki nagy megdöbbenésére. Szegény fejük nem sejthette, hogy ez most korántsem akkora dicsoség többségünk számára. A mai idokben, a csüggedt „Magyar Nemzet”most nem igazán a „nemzeti öntudatáról”, mint inkább a széthullásáról híres. Nem is láttam büszkén, meghatódva éneklo arcokat. Mindenki állt némán és meredt a színpadra. Jogos kérdés merült fel bennem, hogy vajon a magyar himnusz miért nem került fel az albumra….Egyfajta szimpátia, avagy az érdektelenség miatt maradt ki? Mindenesetre talán jobb is...
A színpadi kép nemesen egyszeru. A zenekar új formációjában, és a háttérben a már jól megszokott projektor vizuális képletével. Az újdonság
az elragadó eacute;nekesno Mina Spieler, aki népviseleti öltözékében lenyugözoen és meggyozoen énekel. Fras a szokásos stílusában és komorságával kezdett bele az eloadásba. Az album számai következetes sorrendben követték egymást. A gyászosan lassú eacute;s melankólikus
Német himnusz fo refrénje a
„Deutschland, Deutschland über alles!”(Német ország mindenek felett!) disszonánsan hat a katonás jelmondat „átértelmezése&rdquoképpen. Az
Amerikában durva torzított résszel és sziréna szóval indítanak.
A „Land of the free”(A szabadság országa) itt igen csak más értelmet sugall. Kérdore-vonóan szegezi nekünk
Fras: „You, the people of the United States”(Ti, az Egyesült Államok emberei), mintegy felelosségre vonva oket a naív önimádatukért. Az
Anglia „Mozart”-i kezdése után érdes, de kellemes ipari ritmusok csendülnek fel. A felelosségre vonás itt sem maradhat el:
„So you still Believe you’re holding the World”(Még mindig azt hiszitek, hogy kezetekben tartjátok a világot) és a „
God save your gracious Queen”(Isten óvja a kegyes királynotoket) iróniájával odafricskáz rendesen a briteknek. Az
Orosz himnusz „grúzias&rdquokesergése után az ország egységét hangsúlyozó elódiában a
monoton Fras-ias ének mellett belép a szívmelengeto
gyermek kórus is a távolból - legalábbis a színpadon nincs nyoma gyerekseregnek.
A Spanyol himnusz vidámabb dallamai felrázzák az embert, fülbemászó allamok mellett itt is elokerülnek a „birkagyalázó orreádorok”és a „spanyol inkvizíció”árnyai. Az Izraeli himnuszban héber és angol szövegrészeket is hallani eroteljes effektekkel fuszerezve. A „My Country, My Land, My Ancertors”(A én hazám, az én Földem, az én Oseim) magasztos soraiba bele-bele hallatszik hátborzongatóan a „Ja, Ja!”német kifejezés suttogva. A Török talán az egyik legkiválóbb dallamszerkezettel ellátott feldolgozás számomra. Sejtelmes, kisérteties mély vokál és elektronikus változatok mellett a "török"noi vokál istenien hat a színpadon is. A Kínai és a Japán himnusz éloben is elbuvölo egyvelget képeznek. „We are Million, but of One Hearts”(Millióan vagyunk, de egy szívvel) és a March on! (meneteljünk) felkiálltásokkal szemléltetve a birkaszellem és az szigorú em>tradíciók örökségét. A Szlovén himnusz alatt láthatóan teljesen átszellemültek a színpadon is. A hallgatóságot nem volt alkalmam annyira megfigyelni, mivel lenyugözött a színpadi produkció gész koncert alatt, azonban úgy gondolom a legtöbben nem bánták meg, hogy eljöttek. A vizuális háttér nem teátrális, minimiális képi világgal tárul elénk, inkább csak jelképek, zászlók, bevillanó épek, tükrözött vetületek, jelmondatok és az album V-betuje tunik fel néha. Meg kell, hogy mondjam, hogy a VOLK színpadra vitele nyomatékosan hatásosabbnak bizonyult, mint maga az album elso hallgatás után &ndashamit nem is hittem volna.
A szigorú oncepció tán egy kis lazulás és hatásszünet következett, majd elkezdodött a katonás menetelés, az igazi „Laibach masírozás” amire titokban mindenki vágyott. Átszerelés után megjelentek &ndasha már ismert &ndasha bájos dobos hölgyek, sexi, tollas uniformisban és arcukon azzal az utánozhatatlan érzelemmentes komorsággal. Egyszerre „egy test egy lélek”-ként püfölték a dobjaikat. Semmi nem zökkenthette ki oket a szerepükbol. Lehengerlo szinkron kézmozdulataikkal kegyelmet nem ismeroen izzították a közönséget a régi bevált slágerek ütemeivel. Olyan kedvencek kerültek elo, mint a „Tanz mit Laibach”, vagy a DAF-tól kölcsönzött „Alle gegen Alle”, amit a közönség kitöro lelkesedéssel és mozgással jutalmazott. Mindenki láthatóan felpezsdült, örömteli arcokkal volt tele a terem. Még kb. fél óráig sokkolták a népet. A Laibach ismét meglepett minket, nem okozott csalódást. A koncert után Megyeri és Sokol szolgáltatta nekünk a jobbnál jobb 80-as évek slágereit a Cure-tól a Nitzer Ebbig. Emlékezetes buli volt.
Beszámoló: Serial Killer
Fotók: Davina
Ugrás a beszámolókhoz
