A lemezekről ismert pontos, a posztmodern elvei mentén konstruált audiokollázsok teljesen másként festenek a színpadon. Míg a hanghordozókon inkább a társadalomkritikus élre és a szöveg finomságaira kerül a hangsúly, a koncertek alatt az őserő összemérhetetlenül más színezetet ad az egyező építőelemeknek. Élőben sokkal erőteljesebb a gitár jelenléte, ha nem is kerül permanensen hatalmi helyzetbe. Fenomenális dobvezetés ellenpontozza a gitárt, különösen megragadóak azok a jelenetek a fellépés során, mikor minden zenész az ütőkhöz nyúl, így hozva létre egy igazán lehengerlő momentumot, egyszerre éberséget indukálva a közönségben, és egyfajta extatikus állapotba taszítva az ottlévőket. A négy dob mintegy anakronisztikus pogány ünnepbe lépteti a résztvevőket a militáris, fém uralta díszletben. 

Nem maradtak otthon az offenzív repertoár alapdarabjai, ugyanakkor a hatalmas korpuszon belül a '92-es váltás utáni albumokon szereplő szerzemények voltak fölényben. A "Gun" remek felütésnek bizonyult, jól pályára állított a kellő feszültség megteremtésével. Az "Angriff" felforgató volt, mint mindig, ahogyan a "Plasticity" sem fulladt csendes tétlenkedésbe. A sokak által favorizált "Mindphaserben" szintén kitettek magukért, Rhys Fulberrel kiegészülve, volt is megőrülés. Mégis határozottan a "Liquid Separation" lett a tetőpont(ok egyike), ami talán magából a dal jellegéből fakad. 

Mielőtt zárnám soraim, nem mehetek el amellett szó nélkül, hogy a helyszín oldaláról voltak gikszerek, melyek esetében nem lehet azzal takarózni, hogy csak másfél hónapja derült ki, végül az állóhajó ad otthont az eseménynek. Mindenesetre tűréshatáron belüli problémákról van szó, tehát beárnyékolniuk azért szerencsére nem sikerült az estét.

Elevenbe hatoló élményfolyam van a hátunk mögött, ez a túltengő vitalitás, pozitív utóérzet remélhetőleg kitart a következő FLA jelenésig.

A beszámolót írta: Ilke
Képek: MAMBOFUCKER Industrial & EBM Community