Merész vállalkozásnak tűnik ma Magyarországon elhívni olyan zenekarokat, amik az ipari szcénában még gyerekcipőben járnak, és korántsem cseng ismerősen a nevük sokak számára. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy azért, mert valami nem annyira híres, attól még nem lehet fenomenális. Kell a friss vér, a megújuló pezsgés minden stílusban. Nem jó az, ha leragadunk a régi nagy idoljainknál. Mindenben benne van az evolúció, így a zenében is.

Akik ismerik a két csapatot, tudják, hogy miért jöttek el, akik nem, azok meg - szinte biztosan állíthatom, hogy - nem csalódtak. A normális az lenne, ha mindenki nyitottabb lenne a különbözo másodvonalas indusztriál zenére, és igenis kísérletezne azzal, hogy megismerje a mai kínálatot. Ha nem hallgatunk meg egy bandát, nem megyünk el a koncertjére, sosem tudjuk meg, hogy esetleg vannak még tehetséges zenekarok a Nitzer Ebb és mondjuk a FLA mellett és után is. A megismerés sokszor tartogat meglepetéseket számunkra. A szervezoknek tehát nagy feladattal kellett megküzdeniük, de szerintem a résztvevok nagy hányada nem bánta meg, hogy ellátogatott ezen az estén a Süss Fel Napba. Az elején még félo volt hogy családias, baráti, egy-tucatos buli elébe nézünk, de ahogy az óra ketyeget, az emberek úgy kezdtek el szállingózni a helyszínre. Izzításként Thamas pörkölt oda a régi ebm slágereivel a pár fos keménymagnak, amit sajnálatos módon a késobb érkezok már nem hallhattak. Utána nem sokkal elkezdodtek a koncertek, addigra már egész szép számú özönség gyult össze. A svéd Progress Production független kiadó ét favorit bandája, a Sturm Café eacute;s a Necro Facility volt az étlapon.

Elsoként a Gustav Jansson és Jonatan Löfstedt alkotta Sturm Café duó oppant a színpadra. Az énekes jó iállású atonás fiatalember, félmeztelenül állt ki a színpadra a hölgyek nagy örömére. Nem volt semmi tétovázás, egybol rázendítettek a fiúk. A millitáris old-school ebm megmozgatta mindenki izmait. A közönség szemmel láthatóan élvezte a táncos ütemeket. A Nitzer Ebb és a DAF nyomdokain lépdelo zenekar rezzenéstelen arccal nyomta végig a showt. Régi emlékek ébredtek fel bennünk. Ez az a zene, ami talán sosem múlik el a rajongókban nyomtalanul. Ezt az os-EBM érzést hozta felszínre a Sturm Cafe produkciója. Kemény, tömör, velos. Kár lenne ragozni. Jonatan az énekes darabos mozgása és sármos tekintete mögött ütemes, katonás rend és ének uralkodott. Táncra perdítette az elso sorokat. Gustav meghúzódott a háttérben technikus szerepére koncentrálva. Kitunoen illett az eGr által készített háttérvideó a zenekar oldschool-body ritmusaihoz, érdemes volt a vetítést is figyelni. Németnyelvu számaik, mint pl. a Die Grosse Schwein (Nagy disznó) és az Ich Spekuliere (Spekulálok) c., és a Die Wahrheit (Igazság) intenzíven dübörögtek a színpadról, jó elvezetése volt az utána következo zenekarnak.